True Detective premier előtti kritika: depresszív, fojtogató, de igencsak üdítő a 2. évad első 3 epizódja

Nic Pizzolatto eredetileg regénynek szánta a True Detective-et, mely rendkívül sötét hangvétele mellett arról vált ismertté, hogy a Matthew McConaughey – Woody Harrelson duó élete alakítását hozta benne. Le kell szögezni rögtön, az ő teljesítményük megismételhetetlen, bár a 2. évad első 3 epizódja igencsak közel jár hangulatában az első szezonhoz. Pizzolatto nem véletlenül adta ki azt, hogy a sajtónak rögtön ilyen sokat kell látnia a történetből, hisz az lassan indul, de sokkal komplexebb és az olyan új húzónevek miatt, mint Colin Farrell, Vince Vaughn, Rachel McAdams és Taylor Kitsch pedig jóval sokszínűbbnek ígérkezik. Több problémával, nagyobb tétekkel, emberi drámával és egy csomó korrupcióval. A True Detective 2. évadának első három óráját a magyar HBO-nak köszönhetően nézhettük meg, a világpremier előtt. A hazai nézőközönség a tengerentúli premierrel egy időben, vasárnap éjszaka 3-kor láthatja az új szezon első részét a csatornán, vagy akár az HBO GO-n regisztráció nélkül, ismétlés még aznap 22:00-kor.

A sorozat lassan építkezik továbbra is, ezt mindenképpen meg kell jegyezni. Az első rész már-már altat, ennek ellenére az új karakterek kellően érdekesek ahhoz, hogy az ember kíváncsi legyen a folytatásra. Bár, el kell telnie két órának az új évadból, hogy igazán felrázzák az egyszeri tévénézőt a készítők a letargiából, melybe a sztori hangvétele miatt könnyen bele lehet süllyedni. Aztán jön egy fordulat, ami úgy tűnik, mindent megváltoztat. Kőkemény, ahogy a True Detective is. És máris azonnal követeli a sorozat, hogy nézzük tovább. Az első évadhoz képest sok minden megváltozik az új etapban, hiszen korábban egy rettenetesen hosszú nyomozást kísérhettünk figyelemmel. Most pedig inkább a sokszínűségen lesz a hangsúly. Azon, hogy a különböző bűnüldözők, akik szembesülnek egy igencsak brutális gyilkossággal, mennyire másként látják a tettet.

Kapunk egy, a függőségével harcoló detektívet (Colin Farrell), egy nyomozónőt, akinek fura családja nehezedik teherként a vállára (Rachel McAdams), és egy motoros rendőrt (Taylor Kitsch), akinek teher az élet, ezért legszívesebben már az első részben kiírná magát a sztoriból. Olyan színészekről és színésznőről beszélünk, akiknek adott lehetne a feladat. Le kell játszani McConaughey-t és Rustot. A produkció 2. évada azonban ezt meg se próbálja. Nincsenek hosszú, depresszív monológok. Csapatjáték, az van. Ebbe csatlakozik még kvázi rosszfiúként Vince Vaughn, aki jól hozza a balszerencsés kaszinótulajt, aki egyre keményebb módszerekkel próbálja kezében tartani a kontrollt. Ez pedig nem könnyű feladat. Mindannyian, különböző szituációkban, különböző habitussal megáldva (vagy épp megverve) próbálkoznak kihozni a helyzetükből a legjobbat. Az élet azonban üti mindannyiukat, de kőkeményen. A True Detective új évadának első három része ezúttal nélkülözi a mély filozófiát, ez pedig nagyon jól áll neki.

hirdetés

A készítőknek úgy sikerült hű maradni az általuk felépített stílushoz, hogy meg tudták újítani a saját produktumukat. A főcím hasonlít az első évadéhoz, talán az alatta futó zene gyengébb egy hajszállal. A fényképezés azonban ugyanolyan nyomasztó, ráadásul továbbra is nagy hangsúlyt kapnak a levegőből felvett, kacskaringós autópályák, melyek ügyesen reprezentálják ezeket a problémás sorsokat, amint találkoznak. A történet azonban komplexitása ellenére sem túl kusza, nem kell arra gondolni, hogy kapunk 25 új karaktert, mint a Trónok harcában évadonként. Ennek ellenére a szereplők vannak annyira érdekesek, hogy elvigyék a hátukon ezt a korrupciótól hajtott lovaskocsit. Merthogy a True Detective új évadának első 3 része részben ezt is feltérképezi. Avagy, mi van akkor, ha a csapat egyik tagja az öngólra játszik.

Fontos megemlíteni, hogy a 2. évad első két részét a Halálos Iramban szérián is dolgozó Justin Lin rendezte, azokban a filmekben azonban simán belefértek a bénább, hatásvadász megoldások. Itt viszont szó sincsen ilyesmiről. Az egyszemélyes kreatív gépezetként működő Nic Pizzolatto pedig nem véletlenül választotta Lint a felvezetés dirigálására. A látottak alapján a rendező jól be tudott csatlakozni, egészen hatásos jeleneteket hozott tető alá.

A True Detective továbbra se tipikus krimi, mely azoknak a nézőknek szólna, akik simán végigdarálnak egy-egy évadot az NCIS-ből, a CSI: Miami helyszínelőkből, vagy épp A mentalistából. Ez továbbra is egy bizonyos rétegnek készült. Legfőképp azoknak, akik szívesen vesznek a kezükbe terjengős regényeket és falják a karakterdrámát, a lassú víz partot mos effekttel és minden finomságával együtt. A True Detective ugyanis eredetileg könyves verzióban jelent volna meg, végül azonban az HBO felkarolta a projektet, ugyanis Pizzolatto úgy döntött, tévés formátumban jobban működne a sztori. Jól gondolta, hiszen az első évad számos kritikusi, technikai, és egyéb díjat zsebelt be. Hogy a második, szintén 8 részes szezon meg tudja-e ismételni a bravúrt? Azt majd a szakma és az ítészek eldöntik, nekünk annyi a dolgunk, hogy élvezzük, amit látunk. Vagy hosszas vitákba keveredjünk amiatt, ami nem tetszik. A széria azonban az első 3 rész alapján jó úton jár, továbbra is nagyon erős minőséget képvisel.

Értékelés:
A True Detective 2. évada egy lassú bevezető résszel, egy fordulatokkal teli epizóddal és egy, a karaktereket nagyon szépen kibontó harmadik felvonással kelti fel az egyszeri néző kíváncsiságát. A sorozatnak pedig jól áll a megújulás, hogy a filozófiai monológok helyett mernek a készítők az új karakterekre építeni. Igazuk is van. Colin Farrell, Rachel McAdams, Taylor Kitsch és Vince Vaughn pedig vannak olyan tehetségesek, hogy elvigyék a hátukon a történetet. Ráadásul, még a gyilkosság és az alapprobléma is érdekesebbnek mondható, mint az első évadban volt. A True Detective 2. évada ügyes csapatmunkának ígérkezik, meglátjuk, hogy a szezon végére Matthew McConaughey hiányát mennyire sikerül feledtetniük Pizzolattóéknak. Az első három rész 8/10-es értékelést kap, bízva abban, hogy a még erősebb fordulatok még váratnak magukra. (Fotók: HBO)

hirdetés