.

The Pacific háttéranyagok; látványtervezés, kiképzés, fegyverzet, jelmeztervezés, kaszkadőrök és a speciális effektek

Írta: KTL | 2010. március 15. 07:24
Az HBO sajtóközleményben közzé tett több háttéranyagot a ma induló The Pacific - A hős alakulat című minisorozatról. Ezek témája; látványtervezés, kiképzés, fegyverzet, jelmeztervezés, kaszkadőrök és a speciális effektek. THE PACIFIC – A hős alakulat, a látványtervezésről A THE PACIFIC – A HŐS ALAKULAT LÁTVÁNYTERVEZŐ ÉS MŰVÉSZETI CSAPATA MEGIDÉZI A CSENDES-ÓCEÁNI HADSZÍNTÉR CSATAMEZŐIT. A THE PACIFIC – A hős alakulat három tengerészgyalogos több ezer mérföldes háborús utazásának történetét meséli el, az Amerikai Egyesült Államoktól számos csendes-óceáni szigetig, ahol a történelmi jelentőségű csaták zajlottak. A hatalmas feladat, hogy a korabeli helyszíneket a kamerák számára újra felidézzék, Anthony Pratt látványtervező, Dominic Hyman és Richard Hobbs felelős művészeti igazgatók, Scott Bird művészeti igazgató, Charlie Revai észak-queenslandi művészeti igazgató és Nick Daubeny helyszínfelelős tehetséges csapataira hárult. Pratt és Daubeny dolgoztak a „Az elit alakulat” forgatásán is, és itt is hasonló alapossággal láttak neki a munkának. A helyszín megtervezése és megépítése előtt – ugyanúgy, mint „Az elit alakulat” készítésénél – Pratt, Daubeny, valamint Bruce C. McKenna vezető társ-producer és Hugh Ambrose történelmi tanácsadó elutazott az igazi guadalcanali és peleliui csatahelyszínekre. Daubeny azt mondja, hogy a történelmi helyszíneken látottak erősen befolyásolták a minisorozat díszletét, illetve megjegyzi, hogy „az újrateremtett helyszínek elég hátborzongatóra sikerültek, mert tükrözték azokat az eredeti csatamezőket, amit láttunk.” A látványtervező Pratt rámutat az eredeti helyszínek részletes tanulmányozásának fontosságára, szerinte: „leginkább a textúrákat kell megfigyelni. Az egyik legelső dolog, amit észrevettem, a különleges peleliui korallszikla volt, melyet végül a fotók alapján elkészítettünk a produkció számára.” Bár ezek a helyszíni látogatások felbecsülhetetlen értékűek voltak a múlt megragadása szempontjából, a művészeti csapat nem tudott mindent lemásolni, amit látott. A háború idején a szigetek, pl. Peleliu szigete, felszínéről a tűzharcok következtében eltűntek a fák, ma ezeket a szigeteket burjánzó növényzet borítja, és a tervezőknek nagyrészt referenciafotókra, archív videofelvételekre kellett hagyatkozniuk. A THE PACIFIC - A hős alakulatot a helyszínen fényképezték 2007 augusztusától 10 hónapon keresztül Ausztrália Észak-Queensland tartományában, Melbourne-ben és környékén, valamint a Victoria tartományban. A legtöbb dzsungelbeli és partraszállásos jelenetet a két fő észak-queenslandi helyszínen, a Port Douglas közelében fekvő Drumsarán és Rocky Pointban, egy északabbra fekvő városban forgatták. Drumsara 12 díszletnek adott otthont, beleértve Guadalcanal és Új-Britannia számos szigetdzsungelét, valamint kókuszültetvényeket, melyek a csendes-óceáni szigeteken olyan elterjedtek. Drumsaránál újra megépítették azt a guadalcanali keskeny ösvényt, ahol John Basilone őrmester és tengerészgyalogos csapata meghiúsította a japánok előretörését, és ezért a tettéért elnyerte a Becsületrendet. Északra, Rocky Point két kulcsfontosságú partraszállási jelenet helyszíne lett, valamint a guadalcanali Alligator-patakot (Alligator Creek) is itt idézték meg. A helyszín drámai hátteret biztosított két különböző partraszállási jelenet forgatásához: a megtévesztően nyugodt guadalcanali partraszállást az északi parton vették fel, a kíméletlen peleliui partraszállást pedig a délin. Az Alligator-patak megidézéséhez a csapat a semmiből egy teljes patakot épített meg egy magántulajdonban lévő, tengerparti telken, és ezzel újra életre keltették az elkeseredett éjszakai csatát, Robert Leckie első csatáját. A drumsarai és Rocky Pointbeli forgatásokon minden nap egy krokodil- és kígyóvadász ment a forgatócsoport előtt. A minisorozat három hősét a második világháborús Melbourne utcáin és hétköznapi életében is végigkíséri. Nick Daubeny helyszínfelelős megjegyzi: „a tengerészgyalogosok több hónapig Melbourne-ben voltak, és van egy teljes epizódunk, ami ezt meséli el. Le kellett zárnunk utcákat, elsősorban az ikonikus Flinders Street-i állomás körül. Minden bizonyos korú ausztrál örömmel és picit irigykedve emlékszik vissza az ott állomásozó amerikai csapatokra.” A melbourne-i történelmi jeleneteket mind a helyszínen vették fel vagy a melbourne-i Central City Stúdióban, melyet az amerikai fronton játszódó belső jelenetek helyszíneként is használtak. A hazatérés jeleneteit is filmezték Melbourne-ben és környékén. Ivo Dzsima és Okinawa csatamezőit a Hillview kőfejtőnél (Hillview Quarry) építették fel a Victoria tartomány You Yangs negyedében, amely Melbourne közelében fekszik. A kőfejtőben minden nap egy csapat kenguru is csatlakozott a forgatócsoporthoz. Ez a nagy kőfejtő biztosította a peleliui csata helyszínét, melynek első részét Észak-Queenslandben vették fel. Ezért a kőfejtőt „át kellett öltöztetni”, hogy passzoljon a másik helyszín növényzetéhez és annak pusztulásához, tehát hogy meglegyen a megfelelő folytonosság. Peleliu és más helyszínek korallzátonyainak megépítéséhez a művészeti csoport kb. 750 darab korallt formázott meg. Ivo Dzsima különleges fekete homokjának legyártásához hatalmas mennyiségű homokot bányásztak és finomítottak egy helyi vállalat segítségével, amely egyike a világ kevés, vulkáni salak (fekete lávakő)-kitermelőjének. A legtöbb díszletet 12 -13 hétig építették azzal a végcéllal, hogy a forgatás alatt lerombolják őket. Visszatekintve csapata kemény munkájára, Charlie Revai észak-queenslandi művészeti igazgató így vélekedik: „Azt hiszem, a legbüszkébb pillanat az, amikor az ember tudja, működik a díszlet, és amikor aztán látja felrobbanni – ami szintén nagyszerű érzés, mert ez volt a szándék.” THE PACIFIC – A hős alakulat, a kiképzésről DALE DYE TAPASZTALT KATONAI TANÁCSADÓKÉNT ÓRIÁSI SZAKÉRTELMÉVEL JÁRULT HOZZÁ A THE PACIFIC - A HŐS ALAKULAT CÍMŰ MINISOROZAT KÉSZÍTÉSÉHEZ. A SZÁZADOS A SZÍNÉSZEKET KEMÉNY KIKÉPZÉSNEK VETETTE ALÁ, AMELYET A HÁBORÚ VALÓSÁGÁNAK MEGÉRTETÉSE ÉRDEKÉBEN DOLGOZTAK KI. Az íróktól kezdve a rendezőkön és a színészeken át egészen a tehetséges technikus csapatig a THE PACIFIC - A hős alakulat című minisorozatot kiváló tehetségek hozták létre, ám annak, amit a néző a képernyőn lát, hihetőnek kell lennie ahhoz, hogy a kívánt hatást érje el. Itt jött be a képbe Dale Dye százados, a nyugalmazott amerikai tengerészgyalogos. A Warriors Inc. nevű, filmgyártásoknál segédkező céget vezető Dye vezető katonai tanácsadóként vett részt a sorozatban, éppúgy, mint a 2001-ben készült „Az elit alakulat” című minisorozatnál. A százados Bronz Csillagot kapott a Vietnamban teljesített szolgálatáért, és három Bíbor Szív kitüntetéssel is büszkélkedhet. Dye százados sajátos munkamódszere, hogy a színészeket kemény, kiképzőtábort szimuláló felkészítésben részesíti, ezzel biztosítva a produkció hitelességét; ezt Oliver Stone 1986-os, „A szakasz” című filmjének készítése óta gyakorolja a katonai tanácsadó. Dye ezzel magyarázza: „Hogy kifejezzük tiszteletünket azok iránt, akik a brutális csendes-óceáni hadjáratban harcoltak, jól kellett megcsinálnunk. Így a főbb szereplők és az általunk speciális képességű statisztáknak nevezett szereplők részt vettek egy nagyon kemény kiképzésben. Azért tartottuk ezt szükségesnek, hogy valamennyire megértsék, mit is kellett kibírniuk azoknak az embereknek, akiket megformálnak a képernyőn.” James Badge Dale (aki Robert Leckie őrvezetőt alakítja) így vélekedik: „A kiképzőtábor más volt, mint amire számítottam. Kilenc napos érzelmi, fizikai és lelki megpróbáltatás volt. Kilenc nap nem hosszú idő, de valahol a harmadik nap táján az ember agya és teste elkezd furán reagálni, és úgy érzed, mintha földbe döngöltek volna. Aztán a kiképzőink nagyon óvatosan újra felépítettek minket. Nehéz ezt elmagyarázni más embereknek, de felbecsülhetetlen értékű tapasztalat volt, és ezután egyből munkához láttunk.” Joe Mazzello szerint (Eugene B. Sledge őrvezető): „Valószínűleg ez a kiképzőtábor volt életem legintenzívebb élménye. Ahogy telnek a napok, az ember azt gondolja: ’Ó, nem is volt olyan rossz.’ De az volt!” - nevet. Majd így folytatja: „De éppen ez volt a lényeg – végigcsinálni, úgy, hogy sosem tudod, most mi jön. Nagyon erős érzelmi és fizikai élmény volt. Dye százados olyan sok mindent adott, amivel dolgozhatunk. A rendezők, a producerek és a forgatókönyvírók csak valamennyire tudják ezt átadni. Amikor azonban egy ilyen emberrel beszélünk, aki tényleg megélte a háborút, valami teljesen mást kapunk.” Jon Seda (John Basilone őrmestert alakítja) különleges élményként emlékszik vissza a kiképzőtáborra: „Volt egy pont a táborban, amikor kiküldetésen voltunk és megálltam, és azt mondtam magamban: ’Forgatásra készülök, vagy valóban háborúba megyünk?’ Egyikünk sem a színészi oldalára koncentrált – kezdtünk azzá a szereplővé válni, akit megformálunk a filmben. „A kiképzőtáborban arra is volt időnk, hogy leüljünk együtt és megbeszéljük a saját gyengeségeinket és erősségeinket, és lelkesítettük egymást. Számomra ez a fajta tanulás, egymás megértése volt a legjobb.” Mike Stokey hadnagy, nyugalmazott amerikai tengerészgyalogos, aki Dye százados Warriors Inc. nevű cégének egyik vezetője, így magyarázza: „Ez nagyon nagy élmény a színészeknek. Amin itt keresztülmennek, az nagyon hasonló ahhoz, amit Dale és én első kézből tapasztaltunk meg, és ami miatt szoros kapcsolat alakult ki közöttünk a tengerészgyalogságnál negyvenvalahány évvel ezelőtt. Ez a beavatás.” Dye hozzáteszi: „A srácok nagyszerűek. Brutális kiképzésen vettek részt, és a hozzáállásukra büszke lenne a második világháború tengerészgyalogsága. És nagyon igyekszünk, hogy büszkék is legyenek. Ha ez a lelkesedés megmarad a szívükben, az látható is lesz a képernyőn.” THE PACIFIC – A hős alakulat, a fegyverzetről AZ AUTENTIKUS FEGYVEREK VALÓSÁGHŰVÉ TESZIK AZ HBO SAJÁT GYÁRTÁSÚ, THE PACIFIC – A HŐS ALAKULAT CÍMŰ EPIKUS MINISOROZATÁT. Ahogy a minisorozat minden más aspektusánál is, a részletekre való odafigyelés döntő fontosságú volt a produkcióhoz használt fegyvereknél is. Simon Atherton fegyverszakértő (korábbi második világháborús produkciók, pl. a „Ryan közlegény megmentése” és az „Az elit alakulat” veteránja) felelőssége volt a fegyverek, a lőszerek és a webbing (övek és táskák, melyek a tengerészgyalogos ellátmányát tárolják) autentikusságának biztosítása. A THE PACIFIC – A hős alakulat forgatása során nagy kihívást jelentett a forgatási helyszínek éghajlata és a japán katonákat megformáló színészek megfelelő fegyverzetének felkutatása. A produkcióban igazi és kellékfegyvereket is használtak. Volt, amit könnyebb volt beszerezni, volt, amit nehezebb. Atherton az amerikai haderő fegyvereinek nagy részét a „Ryan közlegény megmentése” és „Az elit alakulat” forgatásáról tartotta meg, de segítséget kellett kérnie gyűjtőktől és kellékraktáraktól szerte a világon, hogy fel tudja fegyverezni a japán csapatokat. Atherton megjegyezte, hogy a japán fegyverek „nem voltak nagyon kívánatosak a második világháború végén. Az emberek nem gyűjtötték őket, és nem foglalkoztak velük. Nem adták tovább más hadseregeknek használatra. Így sokkal kevesebb maradt belőlük.” A forgatás helyszínén, Ausztrália Észak-Queensland és Victoria tartományában, Athertonnak lehetősége adódott eszmét cserélni olyan volt tengerészgyalogosokkal, akik a THE PACIFIC – A hős alakulat forgatásán dolgoztak. Megtudta, hogy ők hogyan látták az európai és a csendes-óceáni hadjárat közötti különbségeket. Így emlékszik vissza: „Azt mondták, hogyha lett volna választásuk – persze katonaként nem volt – mindegyikük Európában harcolt volna, mert itt (a Csendes-óceánnál) két ellenséggel kellett megküzdeni: az elemekkel és a japánokkal.” A természet erői nem kegyelmeztek a forgatás alatt sem: a gyakori esőzések, a sós víz és a nagy páratartalom jelentették Atherton számára a legnagyobb kihívást. „A fegyvereket beborította a föld és áztatta az eső. Így a fegyvereket állandóan spay-vel kezeltük és olajoztuk.” Atherton nagyon sok időt szentelt a webbing megtervezésére is. Ez nem más, mint az övek és a táskák együttese, szíjakkal összekötve, amit a terepruhára szerelve viselnek. Ebben tárolják a lőszert, a fegyvereket, a szerszámokat, az edényeket és az élelmet, mindent, aminek a tengerészgyalogosnál kéznél kell lennie. A forgatáson a színészeket látni lehetett, amint „rongydarabokat gyűjtenek, és webbinget tekernek a kezükre, hogy ne égjen meg a kezük” - magyarázza Atherton, mert a puskacső nagyon fel tud melegedni lövés után. Míg Atherton többnyire kis fegyverekkel dolgozott a forgatáson a nagyobb fegyverekhez összeállt a speciális effektusok csapatával. „Dolgoztunk rakétavetőkkel, ágyúkkal, és gépfegyvereket szereltünk tankokba. Ha egy tank tüzel, a robbanás a csőben történik” - magyarázza. A legfontosabb Atherton számára az volt, hogy az autentikusságot biztosítsa. Egy alkalommal például olyan 37-milliméteres fegyverekkel dolgozott, amelyeket csak küzdelmek árán sikerült visszarúgásra ’bírnia’. „Ez olyasmi, ami idegesít engem a filmeknél; látjuk ezt a remek lőfegyvert elsülni, és nem rúg vissza, és szerintem mi tökéletesítettük ezt a THE PACIFIC – A hős alakulatnál.” Így folytatja: „Érdekes, hogy a „Ryan közlegény megmentése” után azt gondoltam, ennyi volt, nem fog már senki második világháborús filmet csinálni. És amikor épp készültem eladni a fegyvereket, jött „Az elit alakulat”. Aztán megcsináltuk, és azt gondoltam, ennyi volt, erre jött a THE PACIFIC – A hős alakulat. Az egyik nap beszélgettem Dale Dye századossal, és azt mondtam: most már nyugdíjba küldöm ezeket a fegyvereket, erre azt mondta, nem kéne. És azt gondoltam, ezek a fegyverek sosem élik ezt túl.” THE PACIFIC – A hős alakulat, a jelmeztervezésről A JELMEZEKRE FORDÍTOTT KÜLÖNÖS FIGYELEM SEGÍT MEGIDÉZNI AZ AMERIKAI TENGERÉSZGYALOGOSOK ÉS AZ AUSZTRÁL CIVILEK VILÁGÁT AZ HBO THE PACIFIC – A HŐS ALAKULAT CÍMŰ EPIKUS MINISOROZATÁBAN. A ruhákon lévő gomboktól kezdve a ruha anyagának színén keresztül az egyenruha anyagának szövéséig az autentikus jelmeztervezés különösen fontos szerepet játszott a THE PACIFIC – A hős alakulat készítésénél. Az autentikusság megőrzésének szigorú felelőssége Penny Rose jelmeztervező vállára nehezedett, akinek szakmai önéletrajza olyan korábbi munkákat tartalmaz, mint „A Karib-tenger kalózai”, valamint olyan kosztümös filmeket, mint a „Carrington – A festőnő szerelmei” és az „Artúr király”. Az autentikus jelmez kiemelten fontos volt a THE PACIFIC – A hős alakulat esetén, mondja Rose, mert „meghatározza a hangulatot és sajátos ízt ad. Nagyon fontos, főként egy háborús filmben, hogy a civilek akkori napi viselete a gombig tökéletes legyen, mert akkor az ember tudja, hol van.” Rose hisz abban, hogy a ruháknak hozzá kell tenniük a produkcióhoz – de nem vonhatják el a figyelmet. Szerinte „ha finoman csinálja az ember, akkor nem tűnik fel. Nem szabad túl nagy felhajtást csinálni, de 100%-ig autentikusnak kell lennie, és akkor szerintem minden más összeáll.” Amikor Rose a vezető színészeket és a statisztákat civilnek öltöztette, jelentős mennyiségű, abból az időből fennmaradt képi és filmes dokumentációra tudott támaszkodni. Készíttetett és korabeli ruhák egyvelegét használta, hogy a karakterek életre keljenek. A melbourne-i jelenetekre így emlékszik: „Ellenálltam a kísértésnek, hogy még több ruhát kölcsönözzek Los Angelesből, mert nagyon ausztrál hangulatot akartam. A Los Angeles-i textilek, minták és színek különböztek az Ausztráliában használtaktól, mert az ausztrál kinézet lényegében meglehetősen angolos.” Abban a hitében, hogy a „korhűség” alapkövetelmény, Rose hozzáteszi: „Megpróbáltuk mindennek a színét egy kicsit tompítani.” A jelmeztervezők nagyobb akadályokba ütköztek, amikor eredeti katonai egyenruhákat kerestek. A filmhez gyártott 3.000 uniformishoz Rose és csapata 100 teniszpályának megfelelő méretű – kb. 20.000 négyzetméter – halszálkás twillt használt, melyet külön Indiában készíttettek régi szövőszékeken, hogy lemásolják az 1940-es szövésmódot. Az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az egyenruhák a megfelelő mértékű kopást/rongálódást mutassák a történet különböző pontjain. „Mivel az epizódokat nem sorrendben vettük fel” - magyarázza Rose - „nem tudtuk az egyenruhákat fokozatosan elöregíteni a történet folyásával. Hat kopási fokozatú garnitúra kellett ahhoz, hogy éppen ahhoz nyúljunk, amelyik kell”, ami azt jelentette, hogy egy fontosabb szereplő esetén több verzióban kellett ugyanaz az egyenruha. A webbing a harci egyenruha szerves része, szíjakkal összefűzött övek és táskák együttese, melyet a katonai terepruhára erősítve viseltek. Lőszert, fegyvereket, szerszámokat, edényeket, élelmet és minden egyebet tartalmazott, aminek a tengerészgyalogosnál kéznél kellett lennie. „Az hiszem, az egyetlen „szabadság”, amit megengedtünk magunknak, az a tengerészgyalogosok hátizsákja volt” - mondja Rose. Elmagyarázza, hogy azok a göngyölegek, amiket a THE PACIFIC – A hős alakulat színészei viseltek, könnyebbek voltak, szemben az igaziakkal.” Bár Rose azelőtt sosem dolgozott televíziónak, miután elolvasta a forgatókönyveket, része akart lenni THE PACIFIC – A hős alakulat csapatának. Így elkezdett filmeket, fényképeket és régi újságokat nézegetni inspirációnak. A főbb helyszíneken – Port Douglasben és a Melbourne külső, You Yangs negyedében lévő Hillview kőfejtőben (Hillview Quarry) – egy 300 láb hosszú sátor adott otthont a jelmezeknek, a sminknek, a webbingnek és a fegyverzetnek. Az egyik végén napjaink színészei sétáltak be, akik a másik végén második világháborús tengerészgyalogosként vagy civilként jöttek ki, pontosan úgy, ahogy több mint hatvan évvel ezelőtt kinéztek volna. THE PACIFIC – A hős alakulat, a kaszkadőrökről és a speciális effektekről PRECÍZEN MEGTERVEZETT KASZKADŐRBRAVÚROK ÉS APRÓLÉKOSAN KIDOLGOZOTT SPECIÁLIS EFFEKTEK SEGÍTIK MEGIDÉZNI A HÁBORÚ INTENZITÁSÁT A THE PACIFIC – A HŐS ALAKULAT CÍMŰ MINISOROZAT SZEREPLŐI SZÁMÁRA. Ahhoz, hogy a három főszereplő és tengerészgyalogos társaik számára megidézzék a háború borzalmas valóságát, elengedhetetlen volt, hogy a THE PACIFIC – A hős alakulat produkciós csapata a lehető legvalósághűbb díszletet építse meg, különösen a csatajeleneteknél. Charlie Croughwell és Mitch Deans kaszkadőr-koordinátoroknak, illetve Joss Williams, a speciális effektek vezetőtervezőjének és John Sullivan, a vizuális effektek vezetőtervezőjének feladata volt az, hogy ezt a színészek veszélyeztetése nélkül megvalósítsák. Croughwell és Deans szorosan együttműködtek a rendezőkkel a csatajelenetek kidolgozásánál, mindig szem előtt tartva a biztonságot. „A kaszkadőrök, a színészek és a speciális képességű statiszták (olyan statiszták, akik a főszereplőgárdával együtt részt vettek a kiképzésen) mozgását úgy irányítottuk, hogy valódi vizuális látványt nyújtson, és a lehető legbiztonságosabb legyen” - mondta Deans. „Ez az én fő feladatom itt.” Ami a képernyőn kaotikus csatajelenetnek tűnik, az a valóságban egy jól megkoreografált előadás volt, melyben a színészek fürgén ugráltak jelről jelre a robbanások közepette. Croughwell hozzáteszi: „Sok filmben ilyenkor egy kaszkadőr helyettesíti a színészt. Mi annyit akartuk használni a színészeket, amennyit csak lehetett, ami remek, mert fiatalok és jó formában voltak – és hajlandóak voltak mindezt megtenni.” A kaszkadőr-koordinátorok együttműködtek a speciális effektek vezetőtervezőjével, Joss Williamsszel is. Az ő csapatának az volt a feladata, hogy összeszerelje a petárdákat, a kis tölteteket, amelyek a jelmezekben és a díszletben a golyó ütötte lyukakat okozzák. A csapat különösen odafigyelt annak biztosítására, hogy a kaszkadőrmutatványok és a robbanások mértéke autentikus legyen a filmben használt lőfegyverek ismeretében. Maga a beszerelés és a nagy mennyiségű robbanószer felrobbantása Williams feladata volt, ami gondos előkészítést igényelt, hiszen a veszély érzetének fenntartása mellett fontos volt a szereplők biztonságának a biztosítása is. Williams csapatából sokan valódi „veteránok”, akik az HBO 2001-es minisorozatában, „Az elit alakulat”-ban és számos más projektben is együtt dolgoztak. Williams példát említ egy jelenetre, és a következő magyarázatot fűzi hozzá: „Csak a háttérben 15 robbanást csinálunk. Aztán a középtéren és az előtérben körülbelül 50-60 robbanás történik, beleszámítva a vízben lévő tölteteket is, ezek mind egy jelenetben robbanak fel. Ez pedig nagyon komoly összehangolást kíván.” Több más effekt mellett Sullivan, a vizuális effektek vezetőtervezője számítógépes technikával megsokszorozta a partraszálló járművekből kiszálló, a partot megtámadó csapatok számát, amivel tízszeresére növelte az igazi méretet. Uszályokat nagyítottak fel, hogy úgy nézzenek ki, mintha LST-k lennének, amelyek nagyszámú járművet, rakományt és csapatot szállítanak a partra. Sullivan elmagyarázza, hogy „az uszályokat korhű kétéltűkkel fényképezték – melyeken katonák és fegyverek voltak –, ahogy azok elhagyják a fedélzetet és megtámadják a partot. Számítógépes effekteket is használtam, és klónoztam is, amit felvettem, hogy egy flotta benyomását keltsem, és olyan hátteret teremtsek, melyben sok-sok LST hányja magából a kétéltű járműveket a támadáshoz.” Sullivan munkájának az volt a célja, hogy „nagyon valósághűvé tegyem azt, amin dolgozunk, és olyasmit hozzak létre, amely pontosan megfelel az igazi csendes-óceáni háború realitásának.”

További hírek

A teljes Pacific műsorra kerül az HBO 2 maratonjában

Itt a The Pacific utolsó része az HBO-n



Hozzászólások