Bakelit premier előtti kritika: túlzott keménykedés a 70-es években

Három nagy név állt össze, hogy tető alá hozzák az HBO legújabb dobását a Bakelitet (Vinyl), mégpedig a Boardwalk Empire – Gengszterkorzó atyja, Terence Winter, valamint a legutóbb a Wall Street farkasával nagyot robbantó rendező-óriás Martin Scorsese és a rocklegenda Mick Jagger. Főszereplőnek megnyerték Bobby Cannavale-t, akinek igencsak kijárt már egy ilyen nagy lehetőség. A Bakelit azonban kihagyott ziccer maradt, annak ellenére, hogy a szex, drogok, rock “n” roll hármas tárgyalásával nagyot tévedni nem lehet.

A Bakelit elsősorban azért nem lesz akkora durranás, mint a Trónok harca vagy anno a Maffiózók, mert nincs meg benne az az egyediség, ami rengeteg embert berántana. Az HBO nagyon sokszor beleesik ebbe a hibába, gondoljunk csak a Csajok című sorozatukra, mely erősen rétegprodukció lett. Legfőképp a huszonéves hipsztereknek szól. A Bakelit meg azoknak, akik a saját szemükkel látták a 70-es éveket, és tudják értékelni, hogy a majd 2 órás pilot alatt folyton rockzene szól és olyan bandákat emlegetnek erősen, mint a Led Zeppelin. Jó, persze a nosztalgia szórakoztató is lehet, amikor a Boardwalk Empire – Gengszterkorzóból ismert Cannavale az autóból tárcsázós, vezetékes telefonál, az azért elég pofás. És egyébként is az American Century képzeletbeli lemezcég tulaját játszó színész nagy beleéléssel, karizmatikusan mozog még mindig a kamerák előtt. A műélvezethez azonban ez kevés.

Mick Jagger nyilván azért szállt be a Bakelitbe, hogy saját élményeivel színesítse az összképet, ezek a részletek viszont elvesztek a 2 órás játékidő alatt. Az HBO egyébként is hosszú drámákat szeret készíteni, a Trónok harca is általában 1 óra környékén van epizódonként, most azonban Scorsese-nek túlságosan is szabad kezet adtak. Legalább félórát a vágóasztalon hagyhattak volna, egy feszesebb résszel jobban felkelthették volna az egyszeri kritikaíró figyelmét. De hát nem így volt. Hosszú hajú rockerek lóbálták a hajukat, miközben önkívületi állapotban zenéltek… és feleslegesen hosszú ideig. A Bakelitben egyébként is sok zene csendült fel, azonban nem csak az átvezetőkben, hanem a színpadon is folyton szólt a rock “n” roll. Ami pedig könnyen megülheti az ember gyomrát, azt persze figyelembe véve, hogy a hangulathoz kell.

hirdetés

A 70-es évek “legyünk szabadok” stílusát egyébként jól átadja a pilot, csak épp tartalommal nem tudták feltölteni azt, így első körben. Adott a lemezmogul Richie Finestra (Bobby Cannavale), aki próbálja nem megcsalni feleségét, miközben mindenki fűvel-fával lefekszik, el akarja adni cégét, új tehetségek után kutat és rengeteget drogozik. Nem csak ő, hanem mindenki más is körülötte. Az HBO-t persze a szabadszájúságáról ismerjük, a csatornánál nem ijednek meg, ha le kell dobatni pár színésznővel a bugyit, meg a melltartót, de azért ennyi tudatmódosítót egy epizódban talán még a Breaking Badben se láttunk elszívni, felszívni, és a többi. Eyecandyből amúgy sincs hiány, megnyerték a Bakelitbe a Doktor House szépségét, Olivia Wilde-ot, és még Mick Jagger fia is játszik a szériában. Nem meglepő, egy túl laza, feltörekvő rockert.

A Bakelit azoknak nyújthat felettébb nagy élvezetet, akik visszasírják az ősidőket, amikor még a Black Sabbath volt a legnagyobb király, fura frizurával jártak az emberek, minden bár sarkában a fiatalok orrából, szájából folyt a drog, miközben egymással kerültek közelebbi ismeretségbe. Aki azonban nem nézi hétvégente kétszer újra a Hairt, az bizony unni fogja az HBO új sorozatának első részét.

Értékelés:
Az HBO – amellett, hogy néha ritka jó szériákat hoz tető alá – sajnos sokszor esik abba a hibába, hogy rétegsorozatot készít, a Bakelit is ilyen lett. Hiába Mick Jagger, Terence Winter, na meg a rendkívül ügyes rendezőzseni Martin Scorsese, az új produkciójuk középszer lett. Kevés értékelhető párbeszédet csempésztek a túl hosszú játékidőbe a készítők, a karakterek tragédiáival ritkán lehet azonosulni, és a háttérben folyton dübörgő rock “n” roll is inkább idegesítő, mint szórakoztató. Ebben a stílusban a Kaliforgia jobban átadta a szex-szabadság-rock életérzést, a Bakelit viszont túl sokat akart és keveset markolt közben. 4/10-es értékelést kap az első rész és én a folytatásra biztos, hogy nem maradok.

(A Bakelit első epizódja február 15-én kerül adásba, hajnali 3-kor az HBO-n, és még aznap este megismétlik a pilotot, 20:00-kor az HBO-n, valamint 22:00-kor az HBO2-n. A sorozat 10 héten keresztül fog érkezni ezekben az időpontokban.)

hirdetés