A mi kis falunk harmadik évada a vártnál fél évvel hamarabb, február helyett már ma este szeptember 1-jén 20 órakor elindul. Nyár végén a sorozat forgatásán jártunk Pilisszentléleken, és a helyszínen beszélgettünk A mi kis falunk főrendezőjével, Kapitány Ivánnal. A szakember az első két szezonban egyedüli rendező volt, a harmadik évadtól azonban két társrendezővel egészült ki a stáb. Kapitány Iván elárulta, idén miért feszítettebb jóval a munkatempó, mennyire nehezíti meg az időjárás a munkájukat, történet-e valami rendkívüli a forgatás során, és mit szólt A mi kis falunk Televíziós Újságírók Díján szerzett elismeréseihez. Ezen kívül beszélt arról is, milyen a stáb viszonya a helyiekkel, a forgatásra érkező turistákkal.
Egy hosszú forgatás egy idő után mindig megterhelő a stáb számára. Idén az okozott fejtörést és nehézséget, hogy kicsit későn derült ki: a csatorna most több epizódot szeretne készíttetni, mint korábban.
Az új évad jövő február helyett már szeptemberben elindul, miközben akkor még javában forgattok majd. Nehéz volt megoldani, hogy egyszerre mehessen a forgatás és az utómunka?
Mivel párhuzamosan zajlik a kettő, vannak stábtagok, akiknek a forgatás mellett, az utómunkát is koordinálniuk kell. Ez még feszítettebbé teszi az amúgy sem laza tempót.
Az előző két évaddal ellentétben idén már nem egyedül rendezed a sorozatot.
A forgatás hossza, és a párhuzamosan történő utómunka miatt úgy gondoltuk, hogy érdemes lenne bevonni új rendezőket, így Juszt Balázs és Tóth Barnabás csatlakozott a stábhoz.
Jeleneteket rendeznek, vagy konkrét epizódokat vettek át?
Szerettük volna, ha epizódokat rendeznek, de ez a forgatást túlságosan komplikálttá tette volna, ezért hárman közösen úgy döntöttünk, hogy napokra osztjuk fel a munkát. Emiatt mindannyian több epizód jeleneteit is rendezzük. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy mindenki ismerje a kapcsolódó részeket, mindent tudni kell a másik munkájáról.
A forgatáson szerencsére nem, de a szereplőinkkel civilben sajnos igen. Molnár Áront (Matyi) elütötték Budapesten: súlyos sérüléseket szenvedett, agyrázkódása volt és a szeme is bevérzett. Szerencsére gyorsan – egy hét alatt – felépült és folytatni tudtuk a munkát. Székely B. Miklós (Mokri) is közlekedési balesetet szenvedett. Itt a helyszínen csak a darazsakkal gyűlik meg a bajunk, Udvaros Dorottyát volt, hogy egy nap kétszer is megcsípték.
Az időjárás mennyire szól bele a munkába?
Nagyon! Ennek a kis térségnek sajátos mikroklímája van, és sokszor, mikor Budapestről verőfényes napsütésben indulunk el, itt szakad az eső, vagy fordítva. Az a komplikált ebben, hogy ha egy jelenetet korábban már leforgattunk napsütésben, akkor a kapcsolódó jeleneteket is jó idő mellett kell rögzíteni. Arra pedig nem számíthatunk, hogy ha esőben kezdünk, akkor végig esni fog. Az időjárás a sok szabadtéri jelenet miatt sokszor felborítja a gyártási tervünket.
Attól, hogy most jóval több részt forgattok, mennyire tértek el az eredeti, szlovák sorozattól?
Már tavaly is inkább csak az epizódok alapötleteit használtuk fel, mintsem a teljes forgatókönyvet. Idén még inkább eltérünk az eredetitől, tulajdonképpen csak két-három rész esetében beszélhetünk klasszikus adaptációról, a többinél csak az alap azonos, a történeteket mi kreáltuk hozzá.
Pontosan arról volt szó, hogy kezdtek eltávolodni az eredeti és a magyar sorozat karakterei egymástól. Ezektől a kis különbségektől pedig a történetek között egyre nagyobb lett az eltérés. Ezt nem utolsó sorban az is meghatározza, hogy A mi kis falunk jobban a magyar nézők ízléséhez van igazítva. Nagyon jó a szlovák sorozat is, szeretjük, de Magyarországon másfajta stílusú vígjátékokhoz szoktak a nézők. Ezért hangoltuk picit másmilyenre a részeket.
Volt persze olyan is, hogy az egyik történet annyira célzottan szlovák volt, hogy nem tudtuk adaptálni. Az az epizód egy létező szlovák Tour de France versenyzőre épült, és bármennyire is szerettük volna, nem tudtunk ezzel a sztorival mit kezdeni. Behozhattunk volna egy magyar sportolót, aki hasonló nimbuszt képvisel itthon, mint az a kerékpáros Szlovákiában, de mivel a történet is egy kerékpárversenyhez kapcsolódott, nem tudtuk volna helyettesíteni mondjuk Hosszú Katinkával. Ehelyett teljesen más sztorit kellett kitalálnunk.
Mennyi idő telt el a sorozatban az első rész óta?
Nem számoljuk, de úgy kezeljük, hogy minden szezon egy évet fed le és így haladunk előre. Idén a korábbiaknál picit tematikusabbak vagyunk, jobban nyomon lehet követni az idő múlását, de nem szabad teljesen belemenni az ünnepekbe, neves eseményekbe, mert bármikor ismételhetik a részeket, és ez furán adná ki magát.
Vannak epizódok, amik időrendileg felcserélhetők, de most már egyre jobban egymásra épülnek a részek a történetek miatt. Bár ebben a sorozatban a részeket nem kifejezetten a cselekmény köti össze, de mégsem lehet a sorrenden nagyon változtatni. Idén lesz egy blokk, három-négy rész, amik a történetek közti pici kapcsok miatt egyáltalán nem felcserélhetők. Az előző évadban viszont az első két epizódot megcseréltük, mert az utolsó pillanatban úgy gondoltuk, hogy az eredeti második rész jobban működne nyitó részként.
Lesznek új szereplők?
Érkezik Pajkarét rendőre, akit Nagy Sanyi játszik és visszatér a Pokorny Lia alakította postás is. Előkerülnek még a faluból olyan lakosok, akik eddig is itt éltek, csak még nem láthattuk őket, viszont ezentúl állandó szereplői lesznek a történetnek.
Jó a viszony a helyiekkel?
Alapvetően jó. Változást hoztunk Pilisszentlélek életébe, amit van, aki jónak tart: elég csak megkérdezni a vendéglátósokat, vagy azokat, akiknek a házában forgatunk vagy statisztálnak a sorozatban, és van akinek bosszúságot okoz, hogy a forgatás miatt pár percre meg kell állnia, mert éppen felvétel van. Nyilván ebben a kérdésben sincs teljes egység, ahogy semmiben sincs.
Az viszont még mindig meglep, hogy mennyien jönnek megnézni a forgatást: ilyet a pályafutásom alatt még soha nem tapasztaltam. Az egyik héten volt egy jelenet, amit minden felvétel után megtapsoltak az alkalmi nézők. Egy alkalommal megszólított egy hölgy, aki elmondta: Svédországból jött, mert ott a magyar házban folyamatosan ez a sorozat megy. Érkeztek Bristolból, Amszterdamból, az Arab Emirátusokból is, és természetesen rengeteg magyar, akik odavannak a sorozatért. Ezekből is azt tapasztalom, hogy nem lankad a rajongás.
Nagyon örültem mindkettőnek, mert ezek a díjak a sorozatnak is szólnak. És azért is, mert az ilyen díjkiosztókon, bármilyen jó szándék is vezesse az ítészeket, a könnyebbnek ítélt műfaj mindig egy kicsit a háttérbe szorul az úgynevezett veretesebb sorozatok mögött. Nem tudom, miért alakult ez így, de nem csak magyar jelenség.
Egy szórakoztató, mainstream vígjáték a kritikusok számára mindig gyanús, egy drámai mű nagyobb teljesítménynek számít. Ezzel pedig nem értek egyet, sőt azt kell mondanom, hogy irdatlanul nehéz megcsinálni egy igazán jól működő vígjátékot. Egy drámánál mondhatjuk, hogy otthon majd leesik a nézőnek, hogy mit is akartunk , de egy vígjátéknál, ha nem nevet ott, abban a pillanatban, akkor valamit nem csináltunk jól. Ez ebből a szempontból inkább mesterség, kevesebbet lehet benne varázsolni, és azt mondani, hogy így akartuk, mert ha nem nevetnek, akkor akárhogy akartuk, egyértelmű, hogy nem működik a poén és valamit rosszul csináltunk.
Mit gondolsz, minek köszönhető, hogy ők nyertek?
Rozi fantasztikus teljesítményt nyújtott mind az első, mind a második évadban, mind pedig ebben, amit most forgatunk. Engem lenyűgöz, és tátott szájjal figyelem a monitor előtt, amikor egyszer csak Erika lesz belőle, mert ő civilben egyáltalán nem Erika. Nem ilyen a való életben is, egyáltalán nem, és fantasztikusak azok a pici rezdülései, amiket hozzá tesz a figurához, abszolút megérdemelte a díjat.
Az első évad hatalmas siker volt, a másodikat pedig még többen nézték. Mit gondolsz, meddig lehet ezt még folytatni?
Szerintem addig, amíg mi, alkotók elég kreatívak vagyunk, hogy újra és újra leültessük az embereket a képernyők elé. Ez kiéghet akár egy év után is, de ott van például a Jóbarátok című sorozat, ami tíz éven keresztül minden részével egyre nagyobb sikerrel tudta lekötni a nézőket, vagy vehetjük példának a szlovák eredetit is, amiből a nyolcadik évad indul szeptemberben, és egy ideje már dupláznak, azaz tavasszal és ősszel is megy a sorozat.
A nézők megszerették A mi kis falunk karaktereit, és ezek a figurák csak picit változnak meg. Amikor az egyik részben azt lehetett gondolni, hogy Stoki lefeküdt Szifon feleségével, azaz történt egy rendkívüli esemény, a karaktertől szokatlan húzás, a nézők ki voltak akadva. Ők ugyanis ebben azt szeretik, ha pici konfliktusok vannak, és mindenki a figuráján belül változik. Amíg nem unnak rá a karakterekre, működni fog a sorozat, viszont ha rájuk unnak, akkor nincs az a kreatív változtatás, ami segíthetne. Mert ez a sorozat a szereplőkre épül, persze fontos, hogy mi történik, de minden esemény az ő jellemüket próbálja színesíteni.
Merem remélni, hogy minél tovább képesek leszünk olyan fordulatokat kreálni a karaktereink életében, amik érdekessé teszik őket, és olyan humoros helyzetekbe sodorjuk őket, amin a nézők jól tudnak szórakozni. (Fotók: RTL Klub, Televíziós Újságírók Díja)