Hétfőn este, 21:00-tól kódolatlanul lesz elérhető a magyar HBO legfrissebb dobása, a Terápia. A díszbemutatóról szóló beszámolónkat, amin nagy lelkesedéssel vettünk részt, Mácsai Pál nekünk szegezett kérdésével fejeztük be: “Kezdhetjük?” Olvasói szempontból azonban még egy megválaszolatlan talány lebeghet a levegőben: “Na jó, de milyen lett? Érdemes megnézni? Hiszen magyar sorozat! Lehet ettől még jó?”
Képzeljük el, hogy bemegyünk egy könyvesboltba. Bemegyünk, miután hetek, hónapok teltek el, mert vártunk. Koplaltunk, spóroltunk, hogy végre a szürke hétköznapok egymásutániságát követően felfrissülhessünk. Új kalandokba vethessük magunkat, megújulhassunk, soha nem látott emberekkel találkozzunk, olyan helyekre juthassunk el, ahova egyébként nem engedhetnénk meg magunknak. És belépünk. Az eladók először fintorogva néznek ránk, figyelmen kívül hagynak, de amikor a polcok közé érünk, egymást lerugdosva próbálják ránk tukmálni a különböző ponyvákat. Szép borítóval, friss, még a nyomdától szagló lapokkal. De mi nem ezért jöttünk. A sarokban ott árválkodik egy sárga, kissé megkopott, bőrfedeles kötet. Ami látszólag senkinek nem kell, amikor azonban az eladók éppen elbambulnak, a vásárlók ölre mennek érte. Nos, bizony ez lenne a Terápia.
Azt persze ne feledjük, hogy az HBO a nemzetközi trendekkel ellentétben napi sorozatot indít hétfőn. Tehát minden este láthatjuk majd Mácsai Pálékat, hétfőtől-csütörtökig a klasszikus szakértő – páciens felállásban, majd pénteken a pszichológus is pszichológushoz megy. Érdekes? Az. De bármennyire is hasonlít az eredeti sztorira, amit – ahogy írtuk, több országban feldolgoztak már – nem érdemes bármelyik másik verzióhoz hasonlítani a Terápiát. Mert jól sikerült a magyar változat. Klasszikusan magyar ízekkel operál, magyar sorsokkal, miközben tartja magát a nemzetközi elvárásokhoz. Ez lenne az a tévés mű a Társas játék mellett, amit bárki nyugodt szívvel ajánlhat külföldi ismerősének megtekintésre. Legfőképpen a színészek miatt, hiszen amikor szédítő piros ruhájában az Amerikában is ismert, korábban Oscar-díjra jelölt Marozsán Erika (Laura) a másnapossággal, a hányingerrel és önmagával viaskodva beszédeleg a Mácsai Pál által alakított Dargay András “házi rendelőjébe”, valami elkezdődik. Ami kitart mind az öt, és vélhetően mind a negyven rész – és a lehetséges folytatás alatt -. Amit látni kell.
Elkezdődik, de lassan. Laura ugyanis magyaráz, magyaráz. Amit lehetséges, hogy páran unni fognak, hiszen ahhoz, hogy ezt a szériát megérthessük, azonosulhassunk a karakterekkel, ahhoz fantáziával kell rendelkeznie a nézőnek. El kell képzelnie, filmként maga előtt látnia, amiről szó esik. Látni, ahogy Laura vécében bujálkodik. Nézői részről egyébként hasonló fogadtatásra számíthatunk, mint amit a pilotban Mácsai Pál részéről látunk kezdetben. Meghökkenést, hideg távolságtartást, csöndes megfigyelést, majd megértést, és elfogadást. Korábban, a poszterek alapján Doktor House-hoz is hasonlítottuk a színészt, gesztusai és arcjátéka, nagy monológjai azonban teljesen egyedi karakterré varázsolják Andrást. Majd Laura befejezi, és távozik. Egyelőre nincs konklúzió, a második rész azonban feje tetejére állítja azt a képet, amit felállítunk a fejünkben a kezdés után.
Csütörtökön egy házaspár, a Petrát alakító Szamosi Zsófia és a Tamást játszó Nagy Zsolt érkezik. És szimpatikusak, meglepő módon. Ahogy a házaspár veszekszik meg nem született gyerekük feje fölött, az egyik legkomolyabb morális probléma vetődik fel a négy rész során, pedig az öngyilkosságtól kezdve a publikus szexig minden előjön, amire csak gondolhat az ember élete során. Mert ahogy András szerdán elmagyarázza Zsófinak, a tinikor ingatagságaival küzdő és a terápiát élből visszautasító fiatal lánynak, időről-időre mindenki gondol hülyeségekre. Talán még ő is? A megingathatatlannak tűnő tanácsadó? Igen, hiszen a jótékony tanítónénihez hasonlító Csákányi Esztert (Ágnest) tárcsázva péntekre még a főhőhős is időpontot kér magának. Aztán a szakemberek egymással szembe kerülnek, először nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, aztán a csatabárdot elássák. Andrásnak is segítségre van szüksége. De vajon felemelő lesz a konklúzió, meglesz a happy end? Nem tudjuk, mert vészesen gyorsan letelik az a 24-25 perc, búcsúznak, mi pedig több, mint egy hetet várhatunk még a folytatásért, a hatodik részért.
A játékidő néha kevésnek tűnik, a hangulat azonban kárpótol, a Rorschach-tesztre utaló főcím pedig mutatja, tényleg egy igényes, szakmai produkcióra törekedett az HBO, amikor tető alá hozták a Terápiát. A rohanó világban a sorozatnak köszönhetően olyan bensőségességet találhat magának a néző a tévéképernyő előtt, amit kevés helyen találhat meg. A hazai kábelcsatorna most bárkinek megadja a lehetőséget arra, hogy visszanyerje a hitét a magyar szórakoztatóiparban. Az első lépést azonban nekünk kell megtenni. Azt a három nehéz mozdulatot, csöngetni és lenyomni a kilincset, majd belépni András rendelőjébe. Mert Mácsai Pál már ott ül és vár minket. És rejteget valamit. (fotók: HBO Sajtószoba)
Értékelés:
Ezzel a feldolgozással tévétörténelmet írhat a magyar HBO, főleg, ha sikerül elérni a kívánt érdeklődési szintet a nézők részéről. Emellett pedig egy sikersorozatot kezdhet meg idehaza, ugyanis a Társas játék után ez már a második rendkívül jól sikerült hazai feldolgozás, amit továbbiak követhetnek. Amihez pedig minden adott: tapasztalt színészek, hozzáértő háttérmunkások és befogadható sztorik. Ebben a sorozatban elmarad a világvége, a tesztoszterontól fuldokló akcióhősök, a foteldráma azonban a nagyszerű dialógusokkal és a hétköznapi problémákat idéző mozzanatokkal simán 8/10-es pontszámra emeli a Terápiát. Nemzetközi mércével.