Dallas 2.0 évadkritika: A rutin és a lelkes fiatalok csatája

Jövő szerdán mutatkozik be itthon a TNT által újraélesztett klasszikus, ami elég erősen kezdett még a nyár elején, premierkritikánkban taglaltuk is, mennyire jó újra látni a gonoszkodó Jockey-t, a csupaszív Bobbyt és az új generációt. A 10 részes első évad alatt azonban történt valami, amire nem számítottunk, a sztori jócskán megingott.

Hogy mi történt? Talán azzal magyarázhatjuk a dolgot, hogy Larry Hagman a háttérbe vonult, míg a sorozat elején nagyszerűen elvitte a hátán a színész a történéseket, úgy – talán ebben korábbi betegeskedése is szerepet játszott – az ötödik rész táján már csak messziről irányított és John Rossnak kellett volna átvennie a helyét. Nos, nem sikerült. Az őt játszó Josh Henderson nem bírta el a terhet, egyszerűen azért, mert nem elég karizmatikus arc, mint Hagman, és korántsem olyan jó színész. Nagy ellenfele, Christopher ezzel szemben nem került ekkora slamasztikába, Bobby végig ott volt mellette és bizony úgy tűnik, a fiatal generációnak elkél még a támogatás.

A Halálos iramban című filmsorozatból ismert Jordana Brewsternek és a Rebeccát alakító Julie Gonzalónak ezzel szemben egyszerűbb dolga volt, nekik nem kellett mást tenniük, mint szépen mosolyogni, az erősebbik nemet ezzel már meg lehet venni. A sztori persze a megszokott, afféle szappanoperás csavarokat használta újra fel – mellesleg egész ügyesen, volt itt átverés, csalás, nem várt haláleset, fenyegetett súlyos betegség, ráadásul a régi generációnak végül be kellett adnia a derekát az újjal szemben, mert nem lehet végtelenségig Jockey az egyetlen “csődör” az olajdús Texasban.

hirdetés

Mint korábban leírtuk, még a pilotkritikában, az olaj és az alternatív energiafelhasználás, a southforki ranch sorsa maradt mindvégig az ütközőfelület a felek közt, a maffia erős közbenjárása mellett, és pár régi, visszatérő karakterrel. Érdekes kérdés lehet, hogy hányan térnek még vissza a második évadban a kvázi “előzménysorozatból”, az eredeti Dallasból, ugyanis a nosztalgia ennél a produkciónál mindennél fontosabb. Fontos, hogy az idősebb generációk újra rátaláljanak a Dallasra, a fiatalokat ugyanis jó eséllyel Rebeccáék nem fogják leültetni a képernyők elé. Az erős kezdést tehát visszaesés követte, ám ahogy Jockey visszatért a szezon későbbi részeiben, úgy pörgött fel ismételten a sztori.
Mert visszatért a széria a régi kerékvágásba és az 5-6. részhez képest, amikor még csak limonádéval és keksszel ment el a majdnem agyzsibbasztó szintre visszaereszkedő Dallas, az utolsó 2-3 epizódban már újból jöttek a nagy ráismerések, kiderült a csalafinta Rebecca titka, kaptunk egy új főellenséget, ami mostanában egyes sorozatok nagy hiánya. A szintén TNT-n futó Falling Skies című sci-fi is azért nőtt egyet a nézők szemében, mert végre feltűnt egy szőke megszállott, akit lehet zsigerből gyűlölni.

A főcím kissé sterilként hatott egyébként az első évad végére már, hiába épített a montázs a jól ismert zenével a korábbiakra, az egyetlen jól sikerült eleme a képsoroknak a mezőn átügető cowboy lett. A mellékszereplők közül talán a politikai témára ráfeszülő Samantha emelkedett ki, persze a beszéd, amit a szezon végén mondott és amivel a nézőt egy egyfajta morális konklúzióra rá kellett volna vezetnie, egy totális katasztrófa lett. Csütörtököt mondott az írók tolla.
A “Texas én vagyok” című kliséhalmazt megint csak Jockey és utóda mentette meg, a legutolsó jelenetben igencsak ült Johnny Cash száma, amiben arról énekelt, Isten végül mindenkit a vágóhídra terel, ahol legyen jó vagy rossz a delikvens, úgyis le lesz vágva és másnap délben felszolgálva egy kimerült kamionsofőr asztalára. A kecskerímeket félretéve azért végül mégiscsak pozitívan csalódtunk a produkcióban, egy nehéz nap végén tökéletes kikapcsolódást nyújthatnak a Ewingok, akik nem felejtették el az örök érvényű mondást: “szemet szemért, fogat fogért”.

Értékelés:
Végül 6/10-re futotta az új Dallasnak, ami nem hozott szégyent a régire, de abban reménykedünk, hogy az új generációs papírmasé karakterek kapnak egy kis hátteret, még több, a legnegatívabb motivációkat is megmagyarázó tragédiát és a háttérben viaskodó Jockey-t és Bobbyt, akik az évad egésze alatt zseniálisan játszottak. Folytatás januárban (5 résszel), majd 2013 nyarán még tízzel.
Az RTL Klub szép kampánnyal próbálta felvezetni itthon a 2012-es szériát, az egyetlen gond az, hogy a filmekkel próbálták megtenni ezt, ami a közönség egyik felét összezavarta (sokan máig nem tudják, mi a különbség film és sorozat közt), a másikat pedig csak felmérgelte, a TNT-s verzió ugyanis nem tekinti a kánon részének ezeket a műveket.

hirdetés