A cég premier előtti kritika: a Grisham sztori ismét megelevenedik

„Abby… megint kezdődik” – lihegi az utcai telefonba Mitch McDeere, miután bármely mezei rövidtávfutót kenterbe verő sprintje után egy pillanatra ismét oxigénhez jut az agya. Megint kezdődik. John Grisham klasszikus regénye az 1993-as film – Tom Cruise főszereplésével – után a történet újfent megelevenedik, ezúttal azonban 10 évvel a nagy leleplezés után járunk. A McDeere família kilép a tanúvédelmi programból, hogy szembenézzen a múlttal.
A regényt nem ismerők joggal nézhetik kábán az első pár percet, a készítők – Lukas Reiter csapata, John Grisham közreműködésével(!) – ugyanis „in medias res” módszerrel egyből belecsapnak a lecsóba. A Clint Eastwooddal is közelebbi ismertségben lévő Josh Lucas, aki Mitchet alakítja drága öltönyben és villogó kék szemekkel rohan üldözői elől, hogy a szemeteskocsira felkapaszkodva az igazság nyomába eredjen. A cég ugyanis jogi sorozat, viszont nem megszokott módszerekkel operál David Straiton – a pilot rendezője -, aki ismert arról, hogy stílusérzékével jól fel tud vezetni újonc sorozatokat.

Hogy sikerült-e neki ezúttal? Részben igen. A Lost óta nem újdonság, hogy egyes műsorok előszeretettel használják a flashbackeket – visszatekintés -, itt azonban duplán rázza fel a mixer a történet folyását. Ami nem jó, hogy ugyanakkor meg is keveri a dolgokat. Komolyabb előismeret nélkül elveszik a kvázi „száműzetésben” élő család életének egy darabjának bemutatása és a helyzet lefestése inkább unalmas, mintsem tragikus. Két dolog menti meg a sorozatot az égéstől.
Az egyik, hogy a diákverekedéses ügy – ami körül a kezdés nagyrészt forog – érdekesen van tálalva. Még a procedurális sorozatok rajongóinak is mutathat újat. A fényképezés ugyanis szemet gyönyörködtető, és ahogy fokozatosan bebonyolódik a bűntény és a tárgyalás is meglepő fordulatot vesz, érdemes tornásztatnunk az agyunkat, e nélkül ugyanis könnyen lemaradhat az ember. Aztán csak egy-két újranézés után tudja majd kibogozni a szálakat. Igaz, hogy szépen keretbe van foglalva a sztori felvezetése, ami a legnagyobb erőssége azonban az AXN-exkluzív sorozatnak, az a szereplőgárda.

A „külön” irodát működtető Mitch háza tája ugyanis egész impozáns alakokkal van feltöltve. Ott van egyrészt az egyszerű, de jó nő szerepben tetszelgő Juliett Lewis, na meg a Kaliforgiából és a Battlestar Galacticából is ismerős – mindig laza – Callum Keith Rennie, akik az ügyek felgöngyölítésében játszanak majd fontos szerepet. Főhősünk oldalbordája az a Molly Parker, aki az HBO berkeiben ismertette meg magát velünk igazán, szerepelt a Sírhant művekben és a Deadwoodban is. Ezúttal is jól hozza az erős, magától is döntéshozatalra képes nő karakterét. Végül, de nem utolsó sorban itt van még nekünk Tricia „hűvös szépség” Helfer, aki Rennie-hez hasonlóan a Battlestar Galacticában és többek közt a Dark Blue és a CSI: A helyszínelők című sorozatban is szerephez jutott.
Miért fontos ez? Az NBC-n nem olyan jól kezdő műsort 22 részre rendelték be első körben, ami egy minden részben más üggyel foglalkozó sorozatnál rengeteg. A másfél órás pilot meg pláne, ugyanis a történet kibontakozása a 60. perc táján eléggé megakad, az oknyomozás leül és a végső cliffhanger sem üt annyira, mint azt elvárhatnánk. Az addig szép és jó, hogy a visszatekintések és a McDeere család akciódús múltja kellő merítést ad ahhoz, hogy elmélyedjünk Grisham univerzumában, azonban itt pár dologra szükség lesz még a sikerhez.

Az egyik ugye, hogy sokan nézzék az AXN-en világszerte, elsősorban ettől függ a műsor túlélése, ami egyébként február 19-én mutatkozik be idehaza. A másik pedig a tapasztalat. A tapasztalat, hozzáértés, lelkesedés, stílusbeli különbség, és presztízs, amit a hétről-hétre visszatérő színészgárda képvisel. A potenciál ugyanis megvan a műsorban, ahhoz azonban, hogy igazán átütő széria legyen és az emberek komolyabban foglalkozzanak vele, még hiányzik valami.
A meglepő húzások? Pár jól adagolt drámai jelenet? Az emberi tényezők és személyiségek kidomborítása? Az egyik ezek közül. Vagy talán mind. Így egyelőre közepes szintet üt meg a sztori, de mivel a dupla epizódos premier csupán egyfajta prológusnak fogható fel, nem érdemes temetni a sorozatot, mert bőven nézhető. Főleg, hogy a szinkronhangok legalább egy pontot emelnek a történet élvezhetőségén, így az értékelés: 6/10. Azt pedig ne felejtse senki, John Grishamnek is van beleszólása a dologba. Ő pedig kizárt, hogy veszni hagyja a McDeere családot.

hirdetés