Stokit ki fogja ütni a Brúnó - interjú Oroszlán Szonjával és Szabó Győzővel

Hétfőn 20 év után visszatér a Szeret, nem szeret sorozat, Brigi és Brúnó címmel. A vígjátékszéria minden hétköznap 19:30-kor három darab hét perces epizóddal lesz látható a VIASAT3-on. A premier alkalmával, a tévétársaság sajtóeseménye után, a produkció két főszereplőjével, Oroszlán Szonjával és Szabó Győzővel külön-külön beszélgettünk, azonban ugyanazokat a kérdéseket tettem fel nekik, így a válaszok egymás alatt olvashatóak. A két színész többek között elmondta, hogy kapták 20 éve és most a felkérést a sorozatba, elmesélték hogy telik a forgatás és hogy oldják meg, hogy a két szereplős formátum miatt ilyen sok szöveget kell megtanulniuk.

hirdetés

Hogy kaptad a felkérést 20 évvel ezelőtt és most? Mik voltak az első gondolataid a formátum visszahozásáról és rögtön igent mondtál-e rá?
OROSZLÁN SZONJA: Az első felkérés 20 évvel ezelőtt volt. Nagyon örültem neki, mert ritka egy színész életében, hogy kétszereplős, nagy feladatot kap, színpadon nekem csak egy ilyen volt. Győzővel pedig különösen kellemes az ilyen munka. Az első perctől fogva, a magánéletben és a szakmai kapcsolatunkban is rögtön megtaláltuk az összhangot. Ez azért sem mindegy, mert egy ilyen helyzetben mindig az a legfontosabb, hogy ki a partner. Amikor anno azt mondták, hogy lenne egy kétszereplős a Győzővel, akkor rögtön azt mondtam, hogy igen, meg sem kérdeztem, hogy mi az. Most, amikor 20 évvel később a Gábor (Herendi Gábor, producer, rendező – szerk.) felhívott, nem akartam hinni a fülemnek, hogy újra át lehet élni ezt az élményt. Természetesen most is rögtön igent mondtam rá! De azért egy kicsit meg is ijedtem a feladattól, mert tudtam, hogy egy kétszereplős játék mindig nehéz dolog.

SZABÓ GYŐZŐ: Amikor 20 éve megkerestek, még nem tudtam pontosan, hogy mire mondok igent. Azt tudtam csak, hogy jó ízű, jó fajta munka lesz, ugyanis Szonjával dolgozni mindig öröm. Ha férfi és nő között létezik barátság, akkor ez tényleg az. Leforgattuk és azt éreztem, hogy remek lett. Miután bemutatták, jött egy visszaigazolás, hogy nemcsak mi éreztük úgy, hogy ez jó, hanem az egész ország.

Ezután eltelik 20 év és megint felkértek a szerepre. Boldogságot éreztem, de inkább hitetlenkedtem, hogy „Tényleg, Jézusom, ilyen van? Valaki ültessen le egy székre!”. Borzasztóan örültem neki, mert azonnal tudtam, hogy ez nemcsak egy olyan munka lesz, ami nekem kedves, hanem egyben olyan is, amit az emberek szeretni fognak.

Én valamikor Ákos vagyok az utcán az embereknek a Valami Amerikából, máskor a Beugrós vagy Stoki A mi kis falunkból és van, amikor Brúnó vagyok. És szerintem most megint az az időszak lesz, amikor Stokiból egy kicsit Brúnó leszek mindenkinek. Stokit ki fogja ütni a Brúnó.

Milyen volt a hangulat, amikor újra elkezdtetek forgatni? Más volt, mint a régen?
OROSZLÁN SZONJA: Ugyanaz volt! (mosolyog) Ez annak is köszönhető, hogy sokan voltak a régi stábból, például a rendező, Herendi Gábor is. Persze, voltak újak is, például Szatmári Péter operatőr, vagy Ipacs Gergő, aki a sorozat másik rendezője volt. Amikor megtudod, hogy kikkel dolgozol, látod, hogy ez egy vérprofi stáb és mindenki a legjobbat fogja nyújtani, az nagyon kényelmessé teszi a munkát. Tudom, színészként a saját feladatomra kell koncentrálnom és nem kell azon aggódnom, hogy minden pontosan úgy fog-e kinézni, ahogy kell. Onnantól, hogy a forgatás elkezdődött, mindannyiunknak olyan érzése volt, mintha egy osztálytalálkozó lenne, és 20 év után ugyanott folytattuk, ahol anno abbahagytuk.

Folyamatosan forgattunk, ketten voltunk, tehát egyfolytában mi beszéltünk. Egy játékfilmben – még akkor is, ha főszereplő vagy – mindig van a nap folyamán kis pihenés, jelenettanulás, készülődés a következő felvételre. Itt, amikor ketten vagyunk egész nap, nincs más szereplő, akkor nem nagyon van megállás.

Az volt a legnagyobb kihívás, hogy onnantól, hogy elkezdtük, 12-13 órát toltunk, és a megtanulandó szövegmennyiség legalább 60 oldal volt egy napra. De ez is olyan, mint a bicikli, az ember valahogy emlékszik, hogy 20 évvel ezelőtt hogy tanult és ez visszajön.

SZABÓ GYŐZŐ: Nagyon jó hangulatban telt, bár azért reggel 6-kor az embernek nem mindig állt mosolyra a szája (nevet). Olyan volt, mint egy tábor. Jókat röhögtünk, jól szórakoztunk, és nemcsak mi, hanem a stáb is, a világosítótól kezdve a hangosítóig mindenki. Ők a mi közönségünk, a tévé előtt ülő emberek. Persze, hogyha Szonjával bárhol vagyunk, akkor ott garantált a jó a hangulat! (mosolyog)

Említettétek, hogy rendkívül sok szöveget kellett megtanulni. Ennél a sorozatnál mennyire lehet saját szóhasználatot használni, vagy, ha nem jól emlékeztek, más szavakkal helyettesíteni a forgatókönyvben leírtakat?
OROSZLÁN SZONJA: Ilyen szempontból én mindig nagyon szigorú színész voltam. Nagyon szeretek szöveghű lenni, mert mániám, hogy nem véletlenül van úgy megírva valami, ahogy. Mindig azt kérdezik a színészektől, hogy hogy tanulnak meg ennyi szöveget. Igazából a szöveg csak a mankód ahhoz, amit közölni akarsz. Ha megvan a jelenet, a szituáció, hogy mit akarok a másiktól és mit szeretnék közölni, akkor a szavak csak segítenek abban, hogy hogyan fejezzem ki magam. Viszont az, hogy hogyan fejezem ki magam – a szóhasználat, a kérdések és a válaszok –, az fogja megírni a karaktert. Ez a forgatókönyv nagyon jól van fordítva, megírva, mert látom, hogy pont a pici dolgokban van a lényeg, ott van elrejtve a karakter. Az esetek 90%-ban szöveghűek vagyunk Győzővel.

SZABÓ GYŐZŐ: Ha úgy adódik, hogy épp nem jut eszembe egy szó, akkor mondok helyette egy másikat. Ha tartalmilag nem változtatom meg a jelenetet, akkor ebből nincsen baj. Ennél a formátumnál ilyenkor nem érdemes leállni és előröl kezdeni a jelentet, ugyanis hosszú perceket veszünk fel egyben. Nem azt mondom, hogy nem igyekszünk tartani a szövegünket és úgy mondani, ahogy le van írva, de ha vészhelyzet van, akkor – ez ugyanúgy érvényes a színházra is – egyszerűen mást kell mondani.

Mit gondolsz, régen mitől volt sikeres a formátum és most miért fogják nézni?
OROSZLÁN SZONJA: Szerintem ugyanazért fogják most is nézni, mint akkor. Ez a sorozat az emberi kapcsolatok, a párkapcsolatok alappilléreiről szól; a szeretetről, a szerelemről, a tiszteletről és a humorról. Ezek olyan tényezők, amelyek mindennaposak az emberek életében és az emberi kapcsolatokban. Mindegy, hogy ki fog ott ülni a kanapén, a problémák mindenkire vonatkoznak, ahogy a megoldások, a jó és a rossz pillanatok is. Szerintem az volt a jó benne, és lesz most is, hogy mindenki megtalálja benne a maga kis pillanatát, és félpercenként a homlokához kap, hogy „ja igen, én is ilyen vagyok!”.

SZABÓ GYŐZŐ: Bekerülünk az emberek otthonába. Két ember, egy házaspár, megmutat nekik olyan dolgokat, amiket vagy ők is kimondanak, vagy csak magukban tartanak, de minden szituációban azonosulni tudnak vele. A Hunyadi utca egyik végén máshogy fognak reagálni rá, más jeleneteken fognak hangosan röhögni, egymás vállát megbökni, egymásra ránevetni, vagy felismerni dolgokat, mint egy másik háztartásban. Ez egyszerűen így működik.

A Brigi és Brúnó október 17-tól minden hétköznap 19:30-kor lesz látható a VIASAT3-on.

hirdetés