Egynyári kaland pilotkritika: üdítő limonádénak ígérkezik a Duna TV tinisorozata

Pár évvel ezelőtt a magyar szórakoztatóipar még olyan produkciókkal igyekezett kedvezni a fiatalabb közönségnek, mint a Tibor vagyok, de hódítani akarok. Úgy tűnt, hogy végleg elveszítették a kreatív producerek azt az irányt, amit mondjuk a Moszkva tér képviselt. A Duna TV-nek azonban az előzetesek alapján közelgett egy olyan sorozata, az Egynyári kaland, amelyre már pár héttel ezelőtt felkaptuk a fejünket. Már csak azért is, mert a rendező az a Dyga Zsombor, aki a Couch Surföt is összehozta, a szereplőgárdában pedig a viszonylag ismeretlenebb nevek között ott volt Döbrösi Laura az HBO-s Társas játékból, na meg a nagyöreg Mucsi Zoltán mellett a férfiak kedvence, Kerekes Vica. A pilot pedig egészen jól sikerült, ha a történet Amerikában játszódna, még valószínűleg a CW is simán berendelné.

Egyelőre úgy tűnik, hogy 6 részt kapunk az Egynyári kalandból, ami egyébként jó nézettséggel nyitott a Duna TV-n, így egy második évados berendelés is ott lehet a pakliban. De mire is épít a sorozat, amiért kimondható, hogy működik? Ugyanarra, mint a már említett CW-s produkciók többsége. Végy egy olyan szereplőgárdát, mely csupa kifogástalan külsejű fiatal lányból és srácból áll, tégy mögéjük egy népszerű bulihelyszínt – ez régebben a Balaton volt, ebben talán picit le van maradva a széria, merthogy a tinik körében már nem olyan menő a magyar tenger –, lökd ki a komfortzónájukból a karaktereket, és hozd össze olyanokkal, akik messzebb vannak egymástól, mint Balatonakarattya Dubrovniktól. Egyszerű a képlet, és működik is. Kikapcsol, üdítő limonádé az Egynyári kaland, a fényképezés pazar és vidám. Olyan tipikus feelgood az egész, aminek az az egyetlen veszélye, hogy az egyszeri néző elkezdi nagyon várni a nyarat, és menne fürödni, meg napozni, amíg csak nem szégyelli.

Az Egynyári kaland tényleg egy olyan produkció lett, amit akár a CW is vidáman megvenne, ha amerikai környezetben forgatták volna le. És ez nagy szó. Ritkán van ilyen, próbálnák csak a Kossuthkiflit nemzetközileg sikeressé tenni. Viszont azt meg kell jegyezni, hogy annak ellenére, hogy ez az eladhatóság jól áll, mégis gyengíti az összképet. Ugyanis túl kommersz, amit kapunk. A tinisorozatok esetében sokszor a készítők telinyomják a szériákat egy csomó friss zenével, amikor úgy gondolják, hogy a párbeszédek fölöslegesek lennének. Inkább csak tessék, itt van. Bevállaljuk, hogy itt nem a sztori, nem a karakterek a lényeg, hanem az, hogy jól néznek ki és szép a körítés. A Duna TV újdonságában ez nincs meg, sokszor akkor is beszélnek a karakterek, amikor nem kellene. Még lazább lehetett volna a végeredmény, ha az alkotók megnéznek pár részt legalább a Dawson és a haverokból, vagy a Tuti gimiből, ahol ez a recept kiválóan működött. Ugye azt se feledjük el, hogy Dawsonék esetében sokszor szívbe markoló drámát is összehoztak a maguk szintjén a készítők, ezt pedig még az Egynyári kalandba is várjuk. De nagyon. Hogy legyen tét.

Persze, ez halványan megvan. Hiszen a Mucsi Zoltán által játszott figura vendéglőjében a főszereplők közül ketten is azért küzdenek, hogy megkaparintsanak egy diákmelót. Döbrösi Laura karaktere egy hotelban próbál érvényesülni, miközben kolléganője igyekszik kiszúrni vele. A gazdag fiú és Paris Hilton elsőszámú magyar hasonmása pedig egymással kavarnak, vagy épp mennek a másik idegeire. Mikor-milyen kedvük van. Látszik tehát, hogy az alapokat letették a pilotban a készítők, az írót azonban még nem dicsérnénk meg. Mert sikerült egy helyre terelni egy csomó olyan szereplőt, akiben van potenciál. De mintha nem tudnának mit kezdeni velük. A színészekben ott van a tehetség, de mintha a sztori miatt szóltak volna nekik, hogy fogják vissza magukat. Ez pedig legfőképp Mucsi Zoltánon látható.

A fényképezés egyébként szép, vidámabb lesz tőle az ember, ezért jól el is adható a közönségnek. Az utcákon is fel-feltűntek azok a poszterek, amik az Egynyári kalandot hirdették, és az is tény, hogy ezek a plakátok jópofák lettek. Ahogy összességében maga a sorozat is. Már az is értékelendő, hogy a közmédia belevágott ebbe az egészbe, tekintve, hogy nagyon ritkán találják meg a közös hangot az MTVA-nál a fiatalokkal. A Petőfi Rádió esetében ez megvan, viszont a képernyőn, mondjuk a Petőfi TV-nél már nagyon nincsen. Egyszerűen nem megy becélozni és eltalálni a fiatalokat olyan tartalommal, ami tényleg menőnek számít manapság. Az Egynyári kaland ebben kimentheti a közmédiát a pácból, ugyanis az első részt elnézve nagyjából egyetértően lehet bólogatni. Pár évvel ezelőtt nagyjából tényleg így éltek a tinik, ez pedig nem is akkora lemaradás a valósághoz képest, mintha mondjuk azt próbálnák elmesélni nekünk, hogy pár fiatal Trabanttal csapat le a Balatonra és az mennyire vonzza az ellenkező nem tagjait. Arról pedig, hogy ténylegesen jó képet ad-e a mai tinédzserekről az Egynyári kaland, leginkább őket kéne megkérdezni.

Értékelés:
Az Egynyári kaland egy hangvételében friss, pörgős, és ambiciózus vállalkozás, ami akár a nemzetközi tévés porondon is megállná a helyét. Úgy őszintén, ezt kellene inkább küldeni fesztiválokra versenyezni, nem pedig a Hacktiont. A magyar átlagból egészen kiemelkedik a sorozat nyitánya, viszont emiatt, hogy az amerikai tinisorozatokra hajaz, a pontozást tekintve is nemzetközi viszonylatban értékelem az Egynyári kalandot. Így 6/10-et kap, azaz ha a CW-n látnám, akkor is azt mondanám, hogy jobb, mint egy manapság készített tinisorozat. Az évadot pedig biztosan végignézem. (Fotó: Bara Szilvia)

hirdetés