Mogács Dániel egyszemélyes estje 2013 januárja óta volt látható a Thália Színházban, március 15-én pedig a tévében is bemutatkozik a Rohan(d)ó élet, a Comedy Central műsorán. Színész, rendező, humorista. Mogács a magyar média ismert figurája, talán az egyik legviccesebb stand-upos, aki nem fél senkitől. Se a közönségtől, se a bírálóktól. Ő viszont nagyon szívesen véleményt mond, interjúnkban szó esett a Sas-kabaréról, a külföldi komikusokról, arról, hogy egy stand-uposnak jót tesz-e, ha máshonnan merít ihletet. Mogács vall a legjobb és legrosszabb közönségekről és arról is, hogy neki bizony az írás több nehézséget okoz, mint az előadás. A Rohan(d)ó élet március 15-én, 21:00-kor kerül képernyőre, a Comedy Central műsorán.
A promókban láthattunk bábjátékot, keményebb poénokat tőled. A klasszikus fogásaidon kívül milyen újdonságokkal készülsz a nézőknek?
Nem tudom, vannak-e klasszikus fogásaim, az viszont biztos, hogy a bábjátékon túl egy igazi színházi esttel készülök a Comedy Central közönségének. Ez nem egy klasszikusabb stand-up est. Míg az enyém inkább a színház stílusával közelít majd. Összességében a színház lesz keverve a stand-uppal.
Van olyan külföldi humorista, akinek a munkásságát figyelemmel kíséred?
Nem szoktam őket nézni, mert akkor az ember akaratlanul is átveszi a stílusukat, a poénjaik is hatással tudnak lenni. Volt már olyan, hogy dolgoztam egy anyagon, aztán megláttam egy amerikai stand-upos produkcióját, hogy már ő is hozzányúlt a témához, hasonlóan. És sutba is dobtam az egészet. Veszélye van annak, ha az ember sokat néz más humoristákat. Lehet ezt is tanulni. De inkább a saját stílusomat szeretem csiszolgatni. A színészektől sokat lehet tanulni, de a stand-uposokat igyekszem nem annyira figyelni.
Vannak olyan kollégák, akik betéve tudják a külföldiek összes poénját. Én inkább megmaradok magamnak.
A humor fogyasztóként mennyire áll közel hozzád?
Nem nagyon nézek vicces sorozatokat és nem olvasok vicces könyveket, ha mégis ilyesmihez nyúlok, akkor leginkább animációs szériákat szoktam követni. A Family Guyt és a South Parkot nagyon viccesnek tartom. A most futó szitkomok között is van sok szellemes, de nálam az örök favorit a Monty Python és Mr. Bean.
Sokáig futott a képernyőkön a Sas-kabaré. Arról mi volt a véleményed? Inkább trashnek tartod, vagy jó volt az?
Én nem szeretem. Szerintem nem volt jó. Bizonyos korosztálynak nagyon tetszett, változnak az idők. De nem hiszem, hogy az emberek igényességét vagy humor-szintjét előre vitte. Inkább rutinból megoldott jeleneteket láthatott ott a néző. Gyerekszínházban is játszottam, többször. Ott is hasonló trükkök vannak, amik biztosan működnek. Ha a gyerektől megkérdezed, hogy ott van-e valaki a háta mögött, akkor üvölteni fogja, hogy igen vagy nem. Ha megkéred, hogy üvöltsenek, vagy dobogjanak a lábukkal, akkor megteszik. Ettől úgy fog tűnni, hogy fergeteges az előadás. De nem az. Rutinból dolgoztak. Hofi Géza hozott egy színvonalat. Ahhoz képest a Sas-kabaré túl nagy figyelmet kapott a tévében.
Mi volt az első találkozásod a stand-uppal?
Az első stand-uppal kapcsolatos élményem az volt, mikor Kőhalmi Zolit láttam az Esti Showder műsorában. Érdekes volt ez a furcsa, eszköztelen műfaj. Nagyon tetszett, hogy ott áll egy ember és mindenki röhög.
Amikor egy stand-upos est anyagát megírod, akkor milyen mennyiségben tálalsz a közönségnek olyan dolgokat, amik tényleg megtörténtek? Esetleg akad néha, hogy teljesen fikciós eseményeket is mondasz?
Az alapnak mindig megtörtént eseménynek kell lennie. Vagy olyannak, ami elindít egy fiktív folyamatot, és ennek során kicsit ki lesz színezve. Előfordul, hogy olyanokat mesélek, melyek megtörténtek, és az is persze, hogy az én látásmódommal fűszerezem meg az adott sztorit. Sokszor elmondtam, elmondtuk, de nem tudom elégszer ismételni, hogy a stand-up egy őszinte műfaj. Ha olyan dolgokról beszélek, amik nem történt meg, vagy olyan eseményeket emlegetek, amikhez semmi közöm, azt a közönség nagyon gyorsan észreveszi. Onnantól, hogy a stand-up nem őszinte, nem is működik.
Ez két különböző folyamat. Tulajdonképpen én előadni szeretek jobban. Inkább színésznek tartom magam, mint humoristának. Előfordul, hogy az írás folyamatába bevonok másokat is. Például a Rohan(d)ó életet Vékes Csaba barátommal írtam meg. Persze a nagy részét én jegyzem, de bizonyos dolgokat átadtam neki, mert párbeszédeket például nem szeretek írni. Jó néha másokkal együtt dolgozni, mert a stand-up sajnos amúgy egy magányos műfaj. Persze, ha a saját estjeimről van szó, akkor azoknak a nagy százalékát, főbb vezérfonalait és poénjait én írom, hiszen ha nem így lenne, akkor nem tudnám egészen magaménak érezni.
Az öniróniát mennyire tartod fontosnak?
Nagyon, hisz a közönség azokon a poénokon tud legnagyobbat nevetni, amikor az előadó a saját szerencsétlenségéről mesél.
A Comedy Central mennyire szólt bele, hogy a tévéképernyőn milyen legyen az est?
Ez az előadás már három éve megy a Thália Színház műsorán. És most eljött az idő, hogy elengedjem. A színházban már nem fogom játszani. A csatorna egyébként nem szólt bele. Nem is hagynám. A Comedy Central ebből a szempontból egy nagyon színvonalas tévéadó. Jó műsorok mennek rajta, ráadásul pedig nincs is semmiféle cenzúra náluk. Így azt csinálok, amit akarok.
Az egyik klasszikus poénod az, hogy „nincs rossz előadó, csak szar közönség.” Hogy vélekedsz erről komolyan?
Az ember a közönségét nem válogathatja meg, de a közönség megválogathatja az előadót. Sosem a közönségben van a hiba, mert vagy a körülmények nem stimmelnek, ami a szervezés hibája, vagy az előadás rossz, ami pedig az előadó hibája. Az a nehéz közönség, amelyik nem érdeklődik. Ha valamilyen szinten nyitottak, akkor öt perc után meg lehet őket fogni. De ha egy céges bulira elmegy az ember, és ha az ott dolgozók leginkább csak inni szeretnének, csajozni, meg táncolni, és odaáll valaki, aki vicceskedik és húzza az időt, az frusztrálja őket. Ők nem szeretnének stand-upot nézni ilyenkor, amit én teljesen megértek.
Könnyen kitalálható a másik véglet.
Igen, a színház a legideálisabb. Oda mindenki azért jön, hogy megnézze, amit csinálok. Így tényleg csak rajtam múlik, hogy mekkora lesz az előadás sikere.
A politika mennyire lesz jelen a Rohan(d)ó életben?
Semennyire. Ez az est egy általános társadalomkritika, ami a problémák azon szegmensével foglalkozik, hogy a rohanó világban nincs idő arra, hogy tartalmas életet éljünk.
Hétfőtől átalakulnak a TV2 hétköznap estéi
A Star Wars és a Westworld színésznője is csatlakozhatott a Wednesday 2. évadához
Megkapta első előzetesét a TV2-re érkező új drámasorozat, a S.E.R.E.G
Új előzetest kapott a SkyShowtime egyik, igaz események alapján készült minisorozata
4 TV2-s műsor folytatását jelentette be Fischer Gábor
