Rizikós vállalkozás volt az HBO-tól a George R. R. Martin által írt regénysorozat tévéképernyőre való adaptálása, hiszen a fantasy könyveket a sorozat előtt jóval kevesebben fedezték fel maguknak. Persze akik ráakadtak A tűz és jég dala regényekre, azoknak a többsége jó ideig le sem tudta tenni a sztorit. Mindazonáltal meg kell említenünk, hogy az első kötet még 1996-ban jelent meg Amerikában, hazánkban pedig jókora késéssel, 2003-ban. Egy nemrégiben adott interjújában a tévés feldolgozás egyik írója, Bryan Cogman nyilatkozta a sajtónak, hogy eredetileg szó sem volt semmiféle sorozatról, sokkal tömörebb formában kívánták bemutatni a királyok csatáját a Vastrónért.
Talán a 24 és a Lost óta mindannyian tudjuk, hogy ahhoz, hogy egy-egy történet főszereplőinek jellemrajzát tökéletesen ki tudja bontani az írógárda, ahhoz nem elég 180 percnyi játékidő általában. Ugyanis körülbelül ennyit tud manapság maximum a nagyvászon előtt eltölteni egy moziba betévedő fantasy-rajongó, az a tízszer 55 perces adag, amit így az HBO részünkre bocsát minden tavasszal pedig ügyes adagolásnak mondható. Ennek köszönhetően aztán talán mindennél fájdalmasabb, amikor egy-egy főszereplő a hosszú felvezetés, és a vele való ismerkedés után végül fejét veszti. Néha napján még az az érzése is támadhat az embernek, hogy a rendkívül sok szereplővel operáló széria több epizódot érdemelne egy-egy évadban, ahogy azonban a készítők számos helyen lenyilatkozták már, a minőség számukra sokkal fontosabb annál mintsem, hogy futószalagon gyártsák az epizódokat.