Vámpírnaplók évadzáró: brutális végkifejlettel búcsúztunk Mystic Falls-tól

Manapság két olyan téma van, amik igazán bejáratottak, és ha egy tévé vagy filmstúdió biztosra akar menni, akkor abba a dobozba nyúl, amelyikben ezek pihegnek. Zombik és vámpírok. Mindegy, hogy zombivadászok tévednek el és kerülnek vérszívók karmai közé, vagy esetleg fordítva, a nézőközönség ezeket a sztorikat habzsolni fogja. Jelenleg a tévézésben ott van a kábeles fronton a Walking Dead, az HBO Inni és élni hagyni-ja (True Blood) és az országos berkekben kardoskodó Vámpírnaplók.

A CW annak idején ügyes érzékkel választotta ki az egyébként regénysorozaton alapuló történetet, ami az Alkonyat (Twilight) stílusával operál, pontosabban inkább fordítva, hiszen L. J. Smith korábban megírta Elenáék szappanoperáját. Míg a True Blood falusi, egymás vérében fetrengő és igencsak szabad erkölcsű vérszívókat vonultat fel, addig a Vámpírnaplók egy lájtosabb, mégis szerethető vonulatot képvisel. A harmadik szezon a korábban is megismert sablonra épített, így szerelmi civakodással, ősvámpírokkal és az 1900-as évek elején játszódó visszaemlékezésekkel telt az évad nagy része. Lássuk be, a produkció főleg a női rétegre épít, hiszen a CW alapvetően egy, a gyengébbik nem számára fogyasztható sorozatokat kínáló országos csatorna, mégis valami ott tartja az embert a képernyő előtt.

Na, persze nem az állandó „bálok”, ugyanis idén is szinte minden epizódban találtak indokot a készítők, hogy maskarákba öltöztessék a szereplőket, amire nincs igazán szükség. Mystic Fallsnak e nélkül is megvan a maga varázsa, főleg, hogy minden évadban új szereplőkkel, „mészárlásokkal”, átváltoztatásokkal, feltámasztásokkal próbálják borzolni a kedélyeket a készítők. Erre szükség is van, a tinivonulatba ugyanis vélhetően belehalna a sorozat, szerencsére persze még mindig ott van a képernyőn a korábban a Lostban játszó Ian Somerhalder (Damon Salvatore), aki csípős humorával és hányaveti nemtörődömséggel hoz friss pillanatokat a képernyőre. Az évadzáróban is nagyon nagy szükség volt rá, nélküle ugyanis minden bizonnyal 20 perc után kifulladt volna az epizód.
Úgy tűnt ugyanis, hogy szirupos és kínosan hosszú résznek fogunk az áldozatául esni, ahogy Klaus, az egyik főgonosz is megjárta, hogy Elena és a Salvatore testvérek közelébe ment, végül azonban olyan fordulatokat dobtak be az írók, hogy még egy sokat látott sorozatrajongó is elégedetten csettinthetett! Ez igen! Mi lesz még itt? A negyedik évad már biztos, de a jelenleg futó szezon utolsó percei igencsak felborzolhatták a kedélyeket a nézők számára.

A 21. rész ott maradt abba, hogy Alaric lélek nélküli vámpírvadásszá alakult, aki azzal a feltett szándékkal indult neki az évadzárónak, hogy másvilágra küldi az „eredeti”, azaz öreg vámpírokat, ezzel kipusztítva az összes generációt, amit eddig létrehoztak működésük során. Igaz, ami igaz… nagyszerű ötlet és teli volt feszültségekkel a probléma feloldásának lehetősége, az azonban, ahogy az írók nekivágtak a dolognak, lelombozó volt. Vagyis, annak tűnt. Elena felébredt, álmodott, visszaemlékezett, búcsúzkodott. Készült valami. Úgy tűnt, nem csak neki fognak harangozni, hanem bizony Klausnak is, és még sok mindenki másnak is, ami ezután következett, arra viszont senki nem számíthatott.
Egy testcserés támadással megoldották a kreatívok, hogy ne kelljen a fél stábot kiírni a sorozatból, frissen átalakult vámpírvadászunktól búcsút vettünk, az igazi móka azonban csak az utolsó másodpercekben jött el. Elena ugyanis kvázi haldoklott pár rész óta, ezt volt hivatott jelezni az évadzárót felvezető résznek a csattanója, így az egyetlen szóba jövő megoldással menthették meg csupán. Vámpírt csináltak belőle! Ezt a mondatot nekünk is ízlelgetnünk kell még, ugyanis olyan történéseket és durvulást vezethet fel ez a fordulat, amit a három évad alatt eddig nem láthattunk a szériától. Emlékezhetünk rá, hogy mi lett a nem túl okos szöszke Caroline-ból, annak idején. Egy vérengző, magát nehezen megállítani tudó karakter, aki minden buta és helyenként idegesítő húzását maga mögött tudta hagyni. Hasonlókat várunk Nina Dobrevtől is, akinek most kell csak igazán megmutatnia majd, mire képes. Igaz, hogy Katherine-t is jól hozta, de óriási kérdőjel a továbbiakat tekintve, hogy miben lesz más az átalakult Elena az őrült alteregótól. Ma született bárány maradna? Esetleg megpróbálják visszaváltoztatni?

A negyedik évadot tekintve a másik kritikus pont Tyler Lockwood karaktere lesz. Neki ugyanis annyi. Klaus átvette a helyét, így szintúgy a színészen fog múlni, hogy mennyire lesz képes elhitetni velünk, hogy valóban megszállták és éppen egy ősvámpír lakik benne, aki félig vérszívó, félig vérfarkas hordával akarja körülvenni magát. További kérdésként vetődhet fel, hogy ebben a formában, ha megölik Klaust, vajon kipusztul-e a teljes vérvonala. Egy biztos, izgalmas folytatásnak nézhetünk elébe, meg persze jó adag gyásznak is, hisz további két fontos karaktertől is búcsúztunk.

hirdetés

Értékelés:
Helyenként túl sok volt a csöpögős jelenetekből, a tiniket felvonultató sorozatoknál azonban hozzá kell szoknia az embernek az ilyesmihez, végső soron azonban kimondhatjuk, hogy brutális zárást hozott a Vámpírnaplók harmadik évada. Tűkön ülve várhatjuk, hogy jövőre mivel rukkol elő a CW húzósorozata, annyi biztos, hogy mi ott leszünk és még a vetítés napján rávetjük magunkat a folytatásra. A részt 7/10-re értékelhetjük, az évad nagy része picit ezalatt mozgott, összességében tehát felemás szezont produkált a széria. Ami a lényeg azonban, hogy pozitív végkicsengéssel. Nagyon pozitívval, főleg, hogy még Jennát is visszahozták pár perc erejéig.

hirdetés