Alex külügyminisztériumi alkalmazott Iszlámábádban. Amikor a bazárba megy, a sofőrjével belefutnak egy tüntetésbe. Miután az erőszakba torkollik, elmenekülnek, Rafiq házánál találnak menedéket, ahol olyan iratokra bukkan rá, mellyel megbuktathatnak a katonai puccs által hatalomra kerülő elnököt. Ezt a nem mindennapi karaktert alakítója Jack Black, a Krízisben, mely a Pakisztánban kialakult válsággal foglalkozik. A színész az interjúban mesél a sorozatról, a ő általa eljátszott érdekes figuráról és televíziós a társadalomba betöltött szerepéről. Az anyagot az HBO-tól kaptuk, köszönjük!
Hogyan jellemeznéd Alex Talbotot?
Kettős figura. Kint van külföldi misszióban, ivóvizet szállít Pakisztánnak. Szereti a hazáját, kint is az Egyesül Államokat képviseli, és szeretne valami olyat tenni, ami hasznos a világnak, de ugyanakkor próbálja építeni a karrierjét is. Azt kívánja, hogy bárcsak olyan titkos ügynök lenne, mint a 007-es, a kémkedés mestere, hiszen az sokkal szexibb, és akkor sokkal többet csajozhatna. Nem sokat kap ebből, de folyton ezen jár az esze. Ugyanakkor szeret füvezni is. Így egyben tehát angyali és ördögi a srác. Jók a megérzései, de mellette ott vannak a dilijei is. Tipikus megtestesítője a buta nagyvárosi amerikainak, aki azt hiszi, bárhol jár, ő a király, mert az USA-ból jött. Ez elég sok komikus helyzetet szül.
– Igen, van az a cuki rózsaszín inge – ami egyébként az én ötletem volt –, mint a belebújós cipő zokni nélkül. De végül a stáb azt javasolta, hogy jobban járok a zoknival, mert sokat kell majd sétálnom a sivatagban, így belementem. Így azt mondtam: „Na jó, legyen, adjatok egy zoknit!”.
Mi vonzott téged a szerepben, és egyáltalán a sorozatban?
A szöveg olyan, amilyet még soha nem láttam azelőtt, a humor, a politika és az akció kombinációja valami egészen új és eredeti volt számomra. Továbbá a producer-rendező, Jay Roach, aki az egészet összerakta, és a bevezető részt rendezte. Bízom benne, és mindig is szerettem volna vele dolgozni, így a döntés egyszerű volt, elvállaltam a feladatot. Ezentúl pedig szerettem volna szerepelni sorozatban is, mert az utóbbi időben ezek érdekesebbnek bizonyulnak a filmeknél.
Úgy érzed, hogy a televízió az egyetlen napjainkban, ami képes kombinálni ezeket a dolgokat?
Igen, valahogy úgy. Nos, a filmek a folytatásokról és azok mellékhajtásairól szólnak. Szerintem a mellékhajtások inkább a sorozatokra jellemzőek, de mostanában a filmeknél is használatos. Elég legyen csak a Bosszúállók-filmekre gondolni. De én ezeket is szeretem, úgyhogy nem panaszkodom, de amíg valami újat ki nem próbálok, addig azt mondom, hogy igen, ezt csinálja most az HBO.
Nem úgy tűnik, mintha a sorozatoknál több kockázatot vállalnának e téren?
De igen, mindenképpen. Nem tudom volt-e alkalmad nézni a Transparentet, de az az egyik legjobb példa a kockázat-vállalásra. Nagy gázzal a kanyarba. Istenem, imádom azt a sorozatot!
A vizes vallatás elég szörnyű érzés volt. A fejemre húztak egy zsákot, és a víz szép lassan szivárgott fel az orromba.
Végeztél valamilyen előtanulmányt a szerepedhez, hogy képben légy a világpolitikával?
Sok világpolitikával kapcsolatos műsort néztem, a The Rachel Maddow Showt, a The Daily Showt, ez amúgy is az egyik kedvencem. Ez a műsor sokat elárul John Stewart politikájáról és nézeteiről, és valószínűleg nem is létezne, hogyha nem nyitná ki a humorpolitizálás zsilipjét. Néztem a Homeland: A belső ellenséget is, ami az akciót és a politikát vegyíti, nyilvánvalóan inkább, mint a komikumot. Főképp az első évad, szerintem kiváló volt.
A sorozatban úgy tűnik, hogy a politikában mindenki magabiztos és hozzáértő, ugyanakkor a felszín alatt inkompetens és bizonytalan. Gondolod, hogy ez a valóságban is így van?
Ez látszik, amikor olvasod az újságot. Azon tűnődsz: Micsoda? Kicsoda? Melyik balfácán hozta ezt a döntést? Nyilvánvalóan akadnak baklövések a világpolitikában, és a sorozat erre próbál rávilágítani.
Az elmúlt években számos alkalommal dolgoztál már együtt Tim Robbinssal, aki szintén játszik a sorozatban, amellett, hogy rendezi is. Mára már jó munkakapcsolatot ápoltok, igaz?
Tőle kaptam az első filmszerepemet, beválogatott a Bob Robertsbe, amikor még csak húsz éves voltam. Ez már ezer éve történt, de azóta is szerepelek minden filmjében. Összesen három filmet rendezett az elmúlt tizenöt évben, így úgy tűnik öt év jelent egy ciklust a számára. Tehát ha minden igaz, akkor ismét rendeznie kell egyet. Az epizódban, amit rendezett, engem kínoznak. Egy szobában játszódik, ahol vallatnak, számomra az egész egyszerre nagyszerű és szörnyű élmény volt. (Fotók: HBO)