Outlander - Az idegen: Így készül a magyar szinkron

Az AXN és az SDI Media Hungary által a SorozatWiki-nek szervezett szinkronlátogatás alkalmából, az itt meghirdetett játék két nyertese lehetőséget kapott, hogy bepillanthasson a szinkron kulisszái mögé és első kézből tapasztalják meg, milyen munka is folyik egy szinkronstúdióban. Az AXN White-on futó Diana Gabaldon regényfolyama alapján készült sorozat, az Outlander – Az idegen első évados szinkronmunkálatai javában zajlottak, amikor megérkeztünk a stúdióhoz. A szívélyes fogadtatás után beléptünk a stúdióba, ahol a rendezői székben a többek között a Lost és A férjem védelmében magyar változatát is jegyző Orosz Ildikó, mellette pedig Bederna László hangmérnök foglalt helyet.

A kettéosztott helyiség zajoktól elzárt részében a mikrofon mögött Zakariás Éva, Götz Anna és Czető Roland dolgozott azon, hogy a magyar tévézők a lehető legjobb minőségben élvezhessék a sorozat epizódjait. Miután helyet foglaltunk a stúdióban, a szinkronrendező beavatott minket pár kulisszatitokba. Az egyik érdekesség, amit megtudtunk, hogy a rendező az aznapi munka után, többnyire este osztja fel tekercsekre az elkészült magyar szöveget. A digitális technikának köszönhetően ma már nem filmtekercset használnak, de ez a kifejezés a mai napig megmaradt a szakmában. A szöveg felosztásában nagy segítséget jelentenek a time code-ok, amik azt mutatják meg, hogy a részen belül egy adott szereplő mikor, mit mond. A szöveg felosztására többek között azért is van szükség, hogy a gyártásvezető el tudja készíteni a színészek beosztását és ehhez a feladathoz látnia kell, hogy kinek hány mondatos szerepe van az adott epizódban.

Kiderült az is, hogy miként jelölik a gyártásvezető által összeállított munkarendben a már felvett, kész jeleneteket, mekkora az a kis csúszás a magyar és az eredeti hang között, amit a vágásnál még lehet korrigálni és mekkora az, aminél újra kell venni az adott jelenetet. A színészek felvételkor ugyanis nem egy az egyben követik a szereplők szájmozgását (ez az eredeti és a magyar szöveg eltérése és a beszédtempó különbözősége miatt szinte lehetetlen is), ezért az apró csúszásokat az utómunka során a vágó, aki gyakran maga a hangmérnök javítja ki, hogy a magyar hangsáv illeszkedjen a képen látható színészek szájára.

hirdetés

A munka közben a szinkronrendezőnek a megfelelő hangsúlyok, az érthetőség, tisztaság mellett arra is figyelnie kell, hogy a felvett hanganyag ne legyen se hosszabb, se rövidebb, mint az eredeti. Emiatt sokszor kell a magyar fordításon egy picit úgy alakítani, hogy ráférjenek az adott szereplő szájára, azaz ne beszéljen még akkor is a magyar színész, amikor a képen látható szereplőnek már csukva van a szája. Ezek apró javítások a szövegben és elhanyagolható részét képezik a munkafolyamatoknak. A szinkronrendezőnek a magyar nyelv helyes használata mellett a sorozatban szereplő idegen kifejezések és nevek konzekvens kiejtésére is figyelnie kell. Ehhez a fordító minden esetben mellékel egy kiejtési segédletet, hogy az évad első részétől az utolsóig mindegyikben ugyanúgy ejtsék a szereplők nevét, például végig Ilyen legyen az Ian és ne forduljon elő az, hogy egy karaktert többféleképpen szólítanak.

Nem most látom először, hogy milyen munka folyik egy szinkronstúdióban, de többedszerre is képes lenyűgözni az, hogy a színészek és a stáb milyen rutinnal végzi a munkáját és mennyire szeretik ezt csinálni. A hangulat emiatt kötetlen és oldott volt, a színészek a szünetekben közvetlenek voltak és munka közben sem görcsöltek rá a feladatra, a stábnak pedig a kisujjában van a szakma.

A kulisszatitkokhoz az is hozzátartozik még, hogy egy epizód jeleneteit nem feltétlenül kronologikus sorrendben veszik fel. Ennek az az egyik oka, hogy a színészek egyrészt nem csak egy stúdióban szinkronizálnak, azaz ingáznak a város különböző pontjai között, másodrészt nem csak a szinkronizálásból élnek, tehát a beosztás során a színészekhez igazítják a felvételeket és ezért fordulhat elő, hogy ha valaki reggel kezd – mert úgy ér rá – de az epizód végén van csak szerepe, akkor a stáb az utolsó tekercsekkel kezdi az aznapi felvételt. A technika fejlődésének köszönhetően az ősidőkben erre például nem lett volna lehetőség.

A forgatáshoz tartozik még az is, hogy az epizódok elején látható, az előző részekből összeollózott emlékeztetőt nem a meglevő hanganyagból vágják össze, mivel a korábbi felvételek nem mindig vannak kéznél egy esetleges stúdiócsere miatt és sokkal egyszerűbb is, ha a színészek ezeket a kis mondatrészeket újra felmondják. A másik érdekesség, hogy ha a megrendelő, jelen esetben az AXN kéri, hogy a cím és az alcím is elhangozzék a rész elején, akkor minden epizódhoz ki kell hívni a főcímfelolvasót is, aki jelen esetben Korbuly Péter volt. A főcímfelolvasó nem csak a címet, a hozzá tartozó alcímet és a készítők nevét mondja fel, hanem a stáblistát is, azaz hogy kik szinkronizálnak a sorozatban és kik alkotják a stábot. Ez azonban nem általános kérés a megrendelők részéről, van olyan, aki csak egyszer mondatja fel a címet és a stáblista is annyiból áll, hogy bemondják, hol készült a magyar változat. A gyártás részleteibe már az SDI Media Hungary produkciós vezetője, Szép Erzsébet avat be.

A tévhittel ellentétben a stúdiónak olykor kevés szerepe van abban, hogy egy adott sorozat vagy film hogyan kerül képernyőre. A megrendelő ugyanis sok eseten kész feltételekkel érkezik és megszabja például, hogy mennyi idő és pénz van a felvételre, melyik szinkronrendezővel, fordítóval szeretne dolgozni, milyen legyen a kész hanganyag keverése, de előfordul az is, hogy megmondja, melyik szereplőnek ki legyen a magyar hangja, mi a sorozat címe, legyen-e felolvasva a stáblista és még lehetne sorolni azokat, amikbe a stúdióknak ritkán van csak beleszólásuk. A megrendelők persze nem mindig szigorúak, vannak akik maximálisan megbíznak a szinkronstúdióban és ki is kérik az adott rendező, fordító vagy produkciós vezető véleményét.

Az idő viszont az egyik legfontosabb tényező egy szinkronmunkával kapcsolatban, ugyanis nem mindegy, hogy nyugodt, laza tempóban készül-e valami vagy pedig a határidő miatt sietős tempóban. A minőségre persze mindkét esetben nagy hangsúlyt fektetnek, de sokkal több a konfrontáció és a munka is nehezebb, ha szorít a határidő. A szinkron ugyanis nem csak abból áll, hogy belép a színész, felolvassa a tükörfordítást és mehet a dolgára. A sorozatok epizódjai átlagban 40-52 percesek, a fordítónak pedig szüksége van három napra, hogy elkészítse azt a magyar szöveget, ami nem csak, hogy ráilleszthető a szereplők szájára, de a kiejtése sem okoz nagy nehézséget, a lefordított mondatok úgy követik a magyar nyelv szabályait, hogy közben a szöveg nem veszít az eredeti tartalmából. Ami talán a legnehezebb, hogy minden résznek összhangban kell lennie egymással. Figyelni kell a magázás-tegezés következetes megtartására, vagy például ahogyan az Outlander esetében is, a régies szóhasználatra, arra, hogy a modern kifejezések, ha csak nem úgy szerepelnek az eredeti szövegben, ne kerüljenek bele a magyar változatba. A fordítói munka tehát nem csak egy az egyben fordítás, hanem kőkemény feladat, aminél nem csak egy dologra kell figyelni azon felül, hogy lefordítsuk az idegen nyelvű szöveget.

A fordítással egy időben vagy már a kész szöveg ismerétben áll neki a szinkronrendező annak, hogy kitalálja, kik lesznek a sorozat vagy a film magyar hangjai. A megrendelő ebbe is beleszólhat, lehetnek megváltoztathatatlan elképzelései, de sok esetben mégis az a helyzet, hogy a rendező javaslatai közül, a produkciós vezetővel közösen döntenek arról, hogy kik szinkronizálják a főbb szereplőket. A hangok kiválasztása azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy az adott színész el is tudja vállalni a munkát, sok múlik a megrendelőn és a színészen is. Ha azt mondják, hogy van idő a felvételre, akkor értelemszerűen könnyebb a legfoglalkoztatottabb színészeket is elérni, de ha szoros az időbeosztás, akkor kompromisszumokat kell hozni. A színészek is hozhatnak persze olyan döntést, hogy ezt vagy azt nem vállalják, de ez is ritka.

A hangok kiválasztása után elkezdődik a munka megszervezése. A szinkronrendező felosztja tekercsekre a szöveget, majd ez után a gyártásvezető elkezdi telefonon vagy személyes egyeztetni a színészekkel az időpontokat, hogy ki mikor mennyi időre ér rá és összeállítja a beosztást, amin a szinkronrendező munka közben kis körökkel (krumplikkal) jelöli, hogy melyik színész melyik tekercset vette már fel. Ha a színészekkel egyeztettek, akkor elkészítik a stúdióbeosztást is, azt hogy melyik stúdióban kik és min fognak dolgozni. Ez után kezdődhet a szinkronizálás. Nagy vonalakban ennyi csak a háttérmunka, sokkal izzasztóbb feladat egyeztetni a színészekkel, a megrendelőkkel, végezni az egyéb kötelezettségeket. A háttérmunkák és egyeztetési folyamatok felé tett kalandozás után visszatértünk az Outlander-hez és a sorozattal kapcsolatos kérdéseimet, már a szinkronrendező válaszolta meg.

Az Outlander – Az idegen című sorozatban sokszor beszélnek a szereplők skót nyelven és ezeket a részeket nem fordítják le magyarra és nem is feliratozzák, ennek miértjére Orosz Ildikó világít rá. A skótul elhangzott mondatok ugyanis érdemben nem befolyásolják a történetet, csak a kor hangulatát erősítik vele, azt hogy a főszereplőnő egy ténylegesen idegen világban, környezetben mozog. A nemzetközi, a gyártó által a képi anyag mellé csatolt hangfájlban szerepelnek ezek a skót nyelvű részek és a szinkronrendező tiszteletben tartja a készítők munkáját, azt hogy nem véletlenül nem angolul hangzanak el azok a mondatok. A legtöbb skót szó amúgy is rímmel a színészek mozdulataira, azaz könnyen kitalálhatóak a gesztusokból, a mimikából, hogy miről beszélnek. Egy-egy koccintás vagy boldog ölelkezés mind olyan, rövidke cselekmény, amik közben a legtöbb ember vélhetően ugyanolyan érzelmi töltetű szavakat használ, ezek pedig nem igénylik a magyar fordítást.

A másik érdekesség a sorozattal kapcsolatban, hogy a két idősíkon játszódó történetben vannak olyan szereplők, akik mind a két korban szerepelnek. A főszereplő mellett, a jelenben a férjét alakító színész a múltban saját karakterének ősét, felmenőjét formálja meg, akire az első pillanatokban nagyon nem lehet ráismerni. Emiatt is választotta a rendezőnő azt, hogy a jelenben és a múltban nem ugyanaz lesz a színész magyar hangja, hogy még jobban elkülönüljön a két figura, akik hozzáállásban is ellentétei egymásnak. A jelenben levő szereplő kedves, rendes, a hangja többek között ezért is lett Pusztaszeri Kornél, míg a múltban megformált egy gonosz, kegyetlen és számító alak és hozzá jobban illik Viczián Ottó, akinek a hangjában benne van ez a fajta stílus.

A produkciós vezető és a szinkronrendező mellett lehetőségem volt beszélni a sorozat főszereplőjét szinkronizáló Götz Annával, az interjút viszont a cikk második részében olvashatjátok majd. Az Outlander – Az idegen új részei szerda esténként láthatóak az AXN White-on.

hirdetés