Fejszés művészettörténész és egy zseniális kívülálló - interjú A titkok könyvtára két főszereplőjével

Amerikában a TNT mutatta be A titkok könyvtára című filmtrilógia tévés feldolgozását, amelyből első körben 10 epizódot kért be a csatorna. A tengerentúlon már végigfutott a széria, idehaza pedig a Universal Channelen hétfő esténként 21:20-kor látható és február 2-án búcsúzik a kalandsorozat. Ebben feltűnt mindenki nagy kedvence, az Éghasadásból és a Vészhelyzetből ismert Noah Wyle is, aki mindenki kétballábas könyvtárasát, Flynn Carsent hozta vissza a köztudatba. Csak ezúttal a kisképernyőn. A karakter a tévés produkcióban egy új, fiatal generációnak adta át a stafétabotot, melynek fontos láncszeme a Christian Kane által játszott Jake, aki művészettörténész és a Lindy Booth által alakított Cassandra, aki egy különleges betegségben, az úgynevezett szinesztéziában szenved. Alább A titkok könyvtára két szereplője a forgatás kihívásairól, a beilleszkedésről és arról mesél, mit jelentett számukra, hogy egy olyan népszerű franchise-ban kaptak bizonyítási lehetőséget, mint a Universal Channel újdonsága. Az interjúkat a Universal Channeltől kaptuk, köszönet érte.

Christian, mit jelent számodra, hogy könyvtáros lehetsz?
Nagy felelősséget először is, mégpedig két értelemben is. Egyrészt, a csapatunknak kell kordában tartania minden rossz és jó erőt, ami a világban munkálkodik. Noah Wyle tíz éven keresztül dolgozott ezen a karakteren és a projekten magán, Dean Devlinnel egyetemben, aki olyan produkciókban munkálkodott, mint a Ryan közlegény megmentése, vagy a Világok harca. Ez a felelősség nagyon sokat jelent nekem, Noah miatt, mert meg akarok felelni az elvárásainak, és persze azt szeretném, hogy a sorozat producere, Dean Devlin is elégedett legyen, akivel korábban 5 évadon keresztül dolgoztunk együtt a Lépéselőnyben című szérián. Főleg, mivel kifejezett kérése volt, hogy ismét a keze alatt munkálkodjak. Így jócskán nagy nyomás van rajtam.

Hogy jellemeznéd Jake-et, a karakteredet?
Sokban hasonlít rám. John Rogersnek, aki megalkotta Jake-et, szerintem az eszébe juthattam írás közben. Ő is Oklahomából származik, ahogy én is. Művészettörténész a főszakja, ahogy az enyém is az. Alapvetően sok a hasonlóság kettőnk között, így szinte zsigerből jön az, hogy képernyőre vigyem. Tipikus kemény legény ő, aki szerény is egyszersmind, hisz nem szeret dicsekedni az intelligenciájával. Ahonnan ő jött, nem sokan foglalkoznak a Római Birodalom történetével, vagy Andy Warhollal. Most azonban a könyvtárosok között Jake egy olyan környezetbe kerül, ahol megnyílhat. Ezért izgalmas, hogy eljátszhatom őt.

hirdetés

Erősen kötődsz ezek szerint hozzá?
Abból a szempontból igen, hogy több dologban is hasonlóak vagyunk, persze én nem vagyok olyan okos, mint ő. Oklahomában két dolgot lehet igazából csinálni, sört inni és verekedni. Mindkettőben egész jó voltam. Odahaza nem volt divat arról beszélni, hogy színész vagy. Általában hazudtam róla, hogy ne tudják. Folyton azt mondtam, hogy ilyen-olyan okokból összeütközésbe kerültem a törvénnyel, így a többiek nem tudták, hogy épp egy színdarabban fogok fellépni. Vicces, mert Los Angelesben viszont olyan emberek között voltam, akik hasonló dolgokat szerettek, mint én. Ebben is hasonlítok Jake-re, aki szintúgy befogadóbb emberekre lelt.

Miképp befolyásolja szerinted Noah a karakterek közötti kapcsolatot a sorozatban?
Szerencsések vagyunk, hogy az évad elején velünk dolgozott. Láttam az összes Titkok könyvtára könyvet és bátran állíthatom, hogy itt is könnyedén hozta azt a Flynnt, akit mindannyian megszerettünk. De aztán elment. Hogy hiányzott-e nekünk? Abszolút. Jó volt-e, amikor visszatért. Naná! Sok tehetséges ember dolgozik ezen a sorozaton, akik különféle háttérrel jöttek ide, épp emiatt a sokszínűség miatt működik annyira jól a tévészéria. Noah megmutatta az irányt, a sorozat pedig ment arrafelé tovább, akkor is, amikor ő épp nem volt velünk. Erre egy csomó stáb képtelen. De mi megcsináltuk. És erre büszkék is vagyunk.

Több utánanézést igényelt ez a szerep, mint általában?
Szerencsére a művészettörténeti szakkifejezések ott vannak előttem a forgatókönyvekben. Csak el kell olvasnom őket. Utánanéztem azért a korábban elsajátított tudásomnak, az adott művészeknek pedig, akik említésre kerültek, mind pontosabban utánanéztem. Az egyetlen problémám, ami adódott a forgatások során, hogy az öregecske tankönyvem, amit használni akartam, Los Angelesben maradt.

Lindy, mit mesélnél Cassandráról egy olyan embernek, aki nem látta még A titkok könyvtárát?
Cassandra egy fiatal lány, aki eredetileg már öt évvel ezelőtt könyvtáros lehetett volna, de végül nem jött össze a dolog, a betegsége miatt. Az agytumorja miatt, amivel már régóta együtt kell élnie. Talán ez a két dolog a legfőbb oka annak, hogy Cassandra nem igazán illik be a csapatba. Nem annyira közösségi ember, emellett pedig egy mentális betegségtől, a szinesztéziától szenved. Ez azt jelenti, hogy másképp működik az agya, mint az átlagé. A szemeivel szagolja a színeket, és a számokat színeknek látja, minden érzékszerve össze van keveredve. Elképesztő képességgel van megajándékozva, ami a csapat hasznára is válik. Képes arra, hogy lásson, szagoljon, és érezzen bizonyos víziókat. Boldog, mert végre olyanokra lelt, akik elfogadják és hasznát veszik a különlegességének, ami miatt olyan sokáig kívülálló volt. A titkok könyvtárában Cassandra végre szerető családra lelt.

Ismersz olyan embert, aki ezzel a képességgel él?
Igen, beszéltem néhány olyan emberrel, akinek szinesztéziája van, és nagyon érdekes. A legtöbben azt se tudják, hogy ennek neve van. Néhányuk eleve vele született, volt olyan barátom, aki teljesen természetesnek vette, hogy színeket lát, amikor számokat olvas. Végeztem némi kutatást, és vannak olyanok, akik olyan extrém szinesztéziával élnek együtt, hogy például a 3-as számot egy férfinek látják, aki piros, öreg és makacs. A 4-es számot lilának, emellett egy fiatal lánynak, aki kivételesen szép és lelkes. Mindenki másképp éli ezt meg, de rengeteget olvastam a dologról és sok emberrel beszéltem róla.

A karakteredet fizikailag is befolyásolja a betegség?
Szerencsére alapból sápadt vagyok. Sokat beszélgettünk arról a készítőkkel, hogy nem akarjuk, hogy túl betegnek tűnjön. Nem úgy közelítettem meg Cassandrát, mint egy olyan lányt, aki beteg és rosszul van állandóan. De amikor ezek a látomások rátörnek, akkor igenis hiperventillál, és látható, hogy összezavarodik és kimerül tőlük. Félelmetes azért. Ha épp ránézel egy számra, és közben a szivárvány minden árnyalatát látod magad előtt villogni, az azért össze tud zavarni. A sorozatban azt láthatják a nézők, amit Cassandra lát, a vízióit, ahogy ő megéli azokat. A villogó fényeket, a színek kavalkádját, az egyenleteket, és jeleket, amit átfutnak az agyán.

Az agytumor azt jelenti, hogy Cassandra rövid ideig fog élni?
Remélem, nem. Jó ötlet ilyesmivel játszani. Hiszen Cassandra fejében ott pittyeg egy időzített bomba, ami bármikor robbanhat. Egyelőre a sorozatban a karakteremet egy élő, lélegző, működő emberi lényként láthatják a nézők.

Nehéz volt végső soron eljátszani, hogy szinesztéziás vagy?
Amikor elolvastam a leírását, egyből beleszerettem a karakterbe. Imádtam John Rogers írását, nagyon tehetséges. Megvan a képessége arra, hogy megalkosson egy tudománnyal és matematikával körberajzolt karaktert, aki ugyanakkor igenis nagyon élő. Talán ezért is lettem színész és nem orvos. Szinte túl egyszerű is volt, hogy eljátsszam Cassandrát, ugyanakkor helyenként nehézséget okozott, hogy megtanuljam azt a sok számot és tudományos egyenletet. Néha a Google-ben kellett rákeresnem, hogy mindent megértsek.

hirdetés