Gigászi adaptációk (1. rész): a távirányító és a joystick esete

Amióta a videójátékok túlléptek a tetriszek vizuális megvalósítási szintjén és olyan látványorgiának számító sztorik elevenednek meg a képernyőkön, mint mondjuk a Crysis, azóta divat, hogy egyes filmek is megkapják a maguk adaptációikat. Így például James Bond, az Avatar, a Gyűrűk ura, Harry Potter, és a popkultúra legnagyobb arcai is tiszteletüket tehették otthonainkban, és eresztgethettük a nyilakat, varázslatokat, szórhattuk az ólmot, ahogy tetszik. Hol sikerült a játékfejlesztőknek gamepad-végre fogni a legendás arcokat, hol pedig nem. Utóbbira csúfos példa, a Vasember, szerencse, hogy Tony Stark csupán fiktív karakter, vér folyt volna, ha szembejött volna vele a film igen rosszul sikerült játékadaptációja. De mi a helyzet a másik platformmal? A tévével, persze.
Nagyon várjuk az áprilist, hiszen a hónap elején érkezik George R. R. Martin kortárs könyvsorozatának a tévés változata, a Trónok harca, mégpedig a második szezonjával. Számos intrikus helyzetre számíthatunk majd, és starki fordulatra, ami viszont érdekes, hogy a fagyos univerzum más platformokon is megelevenedik. Nem is egy példányban.

Az A Game of Thrones: Genesisszel kemény fába vágta a fejszéjét a Cyanide gárdája, ugyanis a klasszikus stratégiai játék felvezetésében leígérték a csillagokat Westeros egéről, végül azonban csúfosan nagyot buktak. Szokás mondani, hogy egy játékot nem a grafikának kellene elvinnie a hátán, a jó diplomáciai képességeket és fondorlatos gondolkodásmódot igénylő játék azonban összességében mégse működött, annak ellenére, hogy számos fontos eseményt jelenített meg, így például Hódító Aegon sárkányháton való érkezését Westerosba, a kritikusok és a játékosok azonban nagyokat sóhajtva dobták el a korongot a sarokba. Még 2011-ben ugyanez a gárda bejelentette, hogy az HBO-n is futó sztori kapni fog egy szerepjátékos átértelmezést is, ami több karakter szempontjából fog betekintést engedni a kalandba. Kérdés, hogy az előzmények és a Genesis ismeretében érdemes-e egyáltalán erőt invesztálni a próbálkozásba.
Ha pedig mindez nem lenne elég, a rajongók egy MMO (multis) feldolgozást is a „kezükbe vehetnek” a közeljövőben, hiszen érkezik egy ingyenes, böngészős játék is, amit a Bigpoint nevű csapat fejleszt, és ugyanazon technikával készül majd, mint a Battlestar Galactica: Online. Kérdés, hogy vajon hasonlóan nagyot fog-e bukni, mint az utóbbi, cylonos űrcsetepaté, ami zéró történettel borzasztott, mindenesetre nem újkeletű ez a feldolgozás hullám.
Ott van például a 2010-ben megjelent, de a közelmúltban ingyenessé vált Star Trek Online, ami a vérbeli sci-fi rajongók szerint egész vállalható feldolgozás lett, a kissé monoton játékmenetet a társas élmény és a lenyűgöző látványvilág varázsolta egyedivé, miközben a jellegzetes trekes atmoszféra bárkit magába szippantott, aki csak kicsit is kedvelte ezt a világot. J. J. Abrams és filmje, aminek hamarosan jön a második része tett azért, hogy a fiatal generációk is megismerkedhessenek Spockékkal, ez az MMO pedig részben meg is lovagolta a sikert. A kritikusok legalábbis enyhe mosollyal konstatálták a próbálkozást.

Ha már Trek, akkor persze George Lucast, és a klasszikus nagy ellenfelet, a Star Warsot sem szabad kihagyni. Volt és a mai napig van szó egy Csillagok háborúja élőszereplős feldolgozásról, addig azonban meg kell elégedniük a rajongóknak a Cartoon Network mesesorozatával, ami a klónok háborúja idejébe kalauzolja el a legelvetemültebbeket, így kiterjesztve új karakterekkel és mellékszálakkal az ismert történetet és Anakin Skywalker, na meg Obi Wan Kenobi kalandjait. A régi és új Köztársaság is számos formában megelevenedett már, a Republic Heroes azonban alulmúlt mindent. Épp olyan buta és kiszámítható játék lett, mint maga a több évadot megért széria, Ashoka azért sehol sincs a korábban megjelent The Force Unleashed hangvételéhez képest, így végül a felső nézetes újragondolás végtelenül egyszerű játékmenetével és borzalmas látványvilágával járulhatott hozzá, hogy Lucas mester azóta már azt is bejelentette, valószínűleg szögre akasztja a kameráját.
A sci-fi vonalon tovább mozogva meg kell említenünk a britek gyöngyszemét, a sok-sok évre visszatekintő Doctor Who-t is, az itthon Ki vagy, Doki? címmel futó BBC-s széria sem úszta ám meg a feldolgozást, így a 11. – kissé emós alkatú – doki egy 5(!) epizódos click & point kalandban tette tiszteletét a monitorokon, az egyenként 2-3 órás játékidővel szórakoztató részek egész jóra sikeredtek, így méltó felvezetésnek számítanak a következő alanyunkhoz, amit pár szóban meg kell említenünk, ami pedig nem más, mint:

A Lost: Via Domus. Az ABC már-már legendásnak számító, szigetes-misztikus sztorija is bizony megkapta a maga 6 évadát és játékát. Utóbbi minden interaktivitást és az eltűntekre annyira jellemző húzásokat is felvonultatta, találkozhattunk Kate-tel, Jack „vissza kell mennünk” Shepharddel, hallgathattuk Sawyer cinikus megjegyzéseit és tekinthettünk ámulattal a társaság nagy, kopasz varázslójára, Locke-ra. Az Assassin’s Creedet is fejlesztő Ubisoft bizony gyönyörűen felismerte, milyen kiaknázott lehetőségek vannak a történetben, így egy eddig soha nem látott karakterrel, Elliot Maslow-val, egy fotóriporterrel eredhettünk neki a vadonnak, míg emlékeinket kutatva megismerkedtünk a Szigeten való túlélés módszereivel, valamint kezet rázhattunk magával a Füstszörnnyel is. A könyvek – ezekről a cikk második részében – mellett remekül kiegészítette az ismert eseményeket, a 7 részes, klasszikus sorozatformátummal operáló Via Domus a jól ismert, lost-os befejezésével bizony nagyot alkotott, és otthagyta az állunkat, ahol a program legelső elindításánál maradt. A földön.
Ezt az élményt, amit sorozatrajongó kevésszer élhet át, próbálta tovább vinni a Prison Break: The Conspiracy. Kevés sikerrel. Bizony, A szökés és Michael Scofield trükkjei is nem sokkal később megelevenedtek a játékosok szemei előtt, és a korábbi trendhez hasonlóan egy eddig nem ismert szereplő, egy beépített FBI-os bőrébe bújhattunk, aki a Fox River falai közt settenkedve próbált meg a szökni készülők körmére csapni, és megakadályozni a dolgot. Az első évadot ismerve alapból kudarcra volt ítélve a misszió, az új perspektíva, a jól ismert, szökéses zenei motívumok és a folyosókon szembejövő olyan hírhedt arcok, mint a Zsebes, vagy Lincoln Burrows azonban kárpótoltak rendesen. Megemlíthető, de korántsem kiemelkedő alkotást hozott össze az Ubisofthoz képest amatőr Deep Silver gárdája.

A mélypontot mégis a Legacy Interactive érte el, amikor Doktor House is górcső alá került. Egy rajzolt grafikával operáló játékot tettek le az asztalra, ami csúnya véget ért. Az orvosos szériákat, főleg az olyanokat, amik beszélgetésekre és vizsgálódásokra alapoznak, igen nehéz interaktív formában eladhatóvá tenni. Ez ebben az esetben nem is sikerült. Képregényes, buborékos megoldásokkal kommunikáló, rendkívül idegesítő vizsgálatokkal, repetitív megoldásokkal szegélyezett alkotás lett a próbálkozás végeredménye, a híres címek közül talán ezt a produkciót a legérdemesebb nagyon messzire elkerülni.
Megemlíthető, hogy a Discovery igen népszerű reality-je, a Halálos fogás is beköszönt az Xbox platformokon egy szimulációval, ahogy a Tudorok című történelmi sorozat is egy puzzle-szerű, kattintgatós kalanddal, ami kiegészítette az eddig ismert tényeket és VIII. Henrik hatékony és kevésbé sikeres hódításait. Az egyik legnagyobb durranás, amit várunk viszont egy online játék lesz, ami a Family Guy-hoz kapcsolódó, vélhetően kellően elborult kalandokba enged majd betekintést, melyben egy saját magunk által kreált karakterrel járhatjuk be Quahog minden zegét-zugát, miközben megpróbálhatjuk kicsalogatni a mutogatós majmot a szekrényből.

De hogyan tovább?

A felsorolt példák és minitesztek mutathatják, hogy a filmes platformhoz képest a tévés is igen népszerű forrása a videójáték iparnak, így biztosan rengeteg interaktív kalandban lehet még részünk, azt az irányvonalat azonban nem kellene erőltetniük a fejlesztőknek, amit a cikk elején említett Trónok harcás példa is mutat. Így csak az olyan játékok látják kárát a többszörös feldolgozásnak, mint mondjuk anno a Hősök (NBC), ami remekül adaptálható sorozat volt, és egy kellemes szuperképességekkel megspékelt akcióorgia jöhetett volna ki a dologból, a projekt végül aztán mégis bedőlt. Igazán nagy kár.
Addig azonban, amíg olyan játékok jelennek meg, mint az Alan Wake – vagy a Second Split nevű, reality formátumra épülő autóverseny -, addig nem kell félnünk. Előbbi, a Twin Peaks és az Alkonyzóna univerzumára hajazó és azok hangvételéből sokat merítő írós kaland és mellette számos produkció vette már fel a sorozatos, azaz epizodikus (visszaemlékezésekkel, főcímmel) – klasszikusan tévés formátumot, ami utal arra: napjainkban az egyik legvirágzóbb szórakoztatási iparág bizony a televíziózás.

Legközelebb

Cikkünk második részében újabb átfedéseket fogunk keresni a különféle platformok közt, pár hét múlva azonban a könyv-képregény-sorozat háromszögben fogunk valamiféle racionalitást keresni.

hirdetés