A Modern család című népszerű amerikai szitkom folyamatosan képernyőn van a Comedy Centralon. A produkció utolsó két évadának frissített szinkronja pedig szeptember 1-jétől lesz látható a magyar humorcsatornán. A széria egyik főszereplőjét, a korábban az Egy rém rendes családban is látott Ed O”Neillt A mi kis falunk sztárja, Csuja Imre szinkronizálja. A színésszel a Modern család kapcsán beszélgettünk, de a beszélgetés során szóba került a Segítség! Itthon vagyok! című produkció és a koronavírus-járvány miatti különleges helyzet. A színész mesélt nekünk arról, hogy milyen volt visszatérni A mi kis falunk forgatására és, hogy milyen élményei vannak a falus produkció rajongóival kapcsolatban.
A Modern család éveken keresztül az egyik legsikeresebb vígjátéksorozatnak számított Amerikában. Mit gondol, miben rejlett a népszerűsége?
A humorában mindenképpen, de emellett rendkívüli életszeretet és családcentrikusság jellemezte a Modern családot. A másság elfogadása szintén fontos témája volt a sorozatnak. A szereplőválogatás is jól sikerült, 10 évadon keresztül kiváló színészeket láthattak a nézők a képernyőn.
Mi régi ismerősök vagyunk, hiszen nem ez az első sorozat, amelyben Ed O’Neillt szinkronizálom. Az Egy rém rendes családban 11 évadon keresztül voltam a magyar hangja, de a Modern család mellett volt egy nyomozós és egy tűzoltós szériája is, ezekben mind én szinkronizáltam őt. O’Neillt jó színésznek tartom, úgy tudom, hogy Amerikában nagyon népszerűnek számít, ráadásul jó humora is van.
Nehéz volt őt szinkronizálni?
Különösebb gondot nem okozott számomra Jay beszédstílusa. A szinkronszakma sajátossága, hogy nagyon koncentrálnunk kell munka közben, ami egy szitkomnál azért kihívás, mert a szereplők sokszor hadarnak. Ed O’Neill stílusához azonban hozzászoktam már az évek alatt, ahogy ahhoz is, hogy néha el kell változtatnom a hangomat, amikor őt szinkronizálom. Az Egy rém rendes családra ez különösen igaz volt, hiszen Al Bundy jellegzetes módon beszélt. Nem csoda, hogy a mai napig emlegetik a sorozatot, hiszen a humoros jeleneteknél egyáltalán nem fogták vissza magukat az alkotók és a színészek is jó társak voltak a mókában. A Modern család már egy egészen más élmény volt, itt a legtöbb poén forrása az volt, hogy Jay újraházasodott és egy fiatalabb nőt vett el, akit sokszor a lányának néztek.
Mit gondol, mi volt a legnagyobb különbség Al Bundy és Jay között?
Az Egy rém rendes családban bemutatott emberek egy eltorzított, kifigurázott valóságban mozogtak. Jay pedig egy normális családapa. A karakterek a Modern családban is folyton beszóltak egymásnak, de az ABC produkciójára nem volt annyira jellemző a karikatúra, mint az Egy rém rendes családra. Ed O’Neillel kapcsolatban az egyik kedvenc történetem, hogy a Modern családbeli nejét alakító Sophia Vergarára egyszer ráparancsolt a forgatáson, hogy tegyen már úgy, mintha tényleg a felesége lenne és vonzódik hozzá, mert miatta nem működik a jelenet.
Biztos, hogy sokszor eszembe fog jutni, mert nagyon sok részen dolgoztam. Illetve a televíziós ismétlésekbe is bele szoktam nézni. Így nem kell majd teljes egészében elengednem a Modern családot. A színész mindig egy kicsit meghal, amikor vége van egy filmnek, színházi produkciónak vagy épp egy sorozatnak. A szakmánk része, hogy el tudjunk engedni dolgokat.
Sok színész nem szereti saját magát visszanézni a képernyőn. Ön hogy van ezzel?
Az ismétlésekbe szívesen belenézek, jókat szoktam szórakozni rajtuk. Nem is saját magamat figyelem leginkább, hanem a kollégáim játékát élvezem. Főleg az Üvegtigrisre és A mi kis falunkra gondolok itt. Mániákusan nem szoktam visszanézni a volt munkáimat, de ha belefutok véletlen a tévében, akkor ott maradok egy kicsit, belenézek, aztán lapozok tovább.
A koronavírus-járvány alatt Ön is dolgozott a Segítség! Itthon vagyok! című különleges karanténsorozaton. Hogyan emlékszik rá vissza?
Nagyon szórakoztató munka volt! Azt be kell vallanom, hogy technikailag nagyon ijesztő volt, hogy miként tudjuk ezt megcsinálni, mert nem értek a modern vívmányokhoz, azt se tudom, hogy egy laptopot hogy kell bekapcsolni. Sokat segített ebben a feleségem, Árvay Zsuzsa, aki szinkronrendező és vágó is volt korábban, ma pedig főállású nagymama. Ő ezekben a dolgokban nagyon otthon van, nélküle ezt a munkát nem tudtam volna megcsinálni.
Nagyon jó volt, hiányoztak már a kollégák és ez a rendkívül jó munkakörnyezet is. A karantén alatt is intenzíven dolgoztam, a Segítség! Itthon vagyok! mellett az Örkény Színház projektjében, a MOTTO-ban is részt vettem. Ez a Művészek az Otthoni Oktatásért rövidítése, amelyben gyerekeknek vettünk fel videóra kötelező verseket. Az Örkény Színház emellett indított egy Vers csak neked akciót, amelyben szintén részt vettem.
Van olyan epizód a falus sorozatból, amelyre azt mondaná, hogy a kedvence volt?
Nem igazán, az ember nem engedheti meg magának ezt a luxust. Mindegyik epizódnak kedvencnek kell lennie, máskülönben nem tudja az ember megcsinálni. A kollégák közül sem szoktam kiemelni olyanokat, akikkel különösen szeretek együtt dolgozni, mert a többiek megsértődnének. Azt gondolom, hogy aki nézi A mi kis falunkat, annak egyértelműnek kell lennie, hogy a polgármester karaktere és a közvetlen munkatársaim is kedvesek számomra és a sorozatot is imádom.
Mit gondol, miben rejlik A mi kis falunk sikere?
A mi kis falunk egy nagyszerű lehetőség arra, hogy a színházi munkáim között egy-egy kirándulást tegyek egy különleges műfajba. Sokszor találkozom olyan nézőkkel, akik közös képet, autogramot kérnek és közben lelkendeznek, hogy képzelje, nálunk is vannak ilyen figurák, mint a sorozatban. A széria jó korképet ad, emellett nagyon önironikus, sok szituációban és szereplőben magukra ismernek a nézők. Az emberek szeretnek saját magukon és másokon is nevetni. Úgy gondolom, ezért nézik a legtöbben a produkciót.