A nagy dolgokhoz, idő, pénz és emberi szenvedés szükséges - interjú a Fekete vitorlák készítőivel

Idén is vitorlát bontottak a kalózok és a hazai rajongók is újra követhetik a Kincses Sziget előzménytörténetét, a Fekete vitorlák harmadik évadában. Az új szezon ismét hírhedt történelmi alakokat vonultat majd fel, így többek között feltűnik majd a legendás Feketeszakáll is. Még a premier előtt készült interjú a sorozat készítőivel Jon Steinberg-el és Rob Levine-nal. Mind a ketten a Fekete vitorlák előtt olyan sorozatokon dolgoztak, mint a Jericho vagy a Tökéletes célpont (Human Target). Steinberg és Levine olyan dolgokról mesélt, mint például a sorozat különböző helyszíneinek megtervezése illetve, hogy hogy milyen Dél-Afrikában, messze Hollywood-tól forgatni. Az is szóba került, hogy mit terveznek a széria jövőjére és, hogy milyen nehézségekbe ütköznek a sorozat készítése közben. A sorozat még négy hétig minden vasárnap hajnali 4:00-kor, illetve este 22:00-kor látható a Paramount Channel műsorán. A készítőkkel készült interjút a Paramount Channeltől kaptuk, köszönet érte.

A 3. évadban lesz egy hihetetlen helyszín. Ez egy általatok tervezett nagy nyitány részese volt? Eleve így képzeltétek el?
Steinberg: A történet elég korán Flint Odüsszeiájává vált. Először ott volt a háború, aztán a kolóniák kormányzói, majd a civilizáció. Nagyot akartunk írni. Úgy éreztük, hogy adja magát a történethez az, hogy nehezen talál haza, és amikor ezt eldöntöd, az első dolog, ami az eszedbe jut, hogy át kell vészelnie egy vihart. Ami aztán egy igen durva leckévé vált számunkra a készítői oldalról. Meg volt hozzá mindenünk, de nem akartunk kompromisszumot. Nem akartuk, hogy olyan legyen, mint egy napos esőzés sugárhajtóművekkel. Tudják, ennek úgy kellett kinéznie, mint egy igazi, borzasztó hurrikán, és a Fokvárosi nap egyszerűen csak nem volt megfelelő, túl erősen süt. De aztán a végén egész jó lett. A Kapitány és katona: A világ túlsó oldalánt vettük példának, hogy hogyan induljunk el, de elég hamar rájöttünk, hogy ennél sokkal többet kérünk a készítőktől. Egyszerűen szóval nincs rá útmutató, csak belevág az ember. Lukas Ettlin, ő volt a rendező, ekkor még csupán a harmadik televíziós epizódját készítette, hihetetlenül jó munkát végzett, ahogy kézben tartotta az egészet. Aztán ahogy utána végignéztük, érzi az ember, hogy ő is ott van. Érdekel és beleéled magad.

Levine: Tudják, mi nagyon megpróbáltuk minden részletét kihasználni a dolognak. Például, amikor egy ilyen vihart él át az ember, nem egy szemszögből éli át egy hajón. Mi ezt használtuk váznak a karaktereink azon történeteihez, amik akkor és ott történnek. Látjuk Flint kapitányt, ahogy a fedélzeten áll, ahogy átvészeli a vihart és próbálja az elé táruló kihívásokat legyőzni. Aztán ott van Tom Hopper, aki Billy Bones-t alakítja, a kötélhágcsónál, és ő aztán tényleg megéli a vihart, ha a hajó dől ő is dől vele. A fedélzet alatt pedig ott van a beázás és a hajótest sérülései. A csapatunk így nagy kihívás előtt állt, hogy mindezeket a nézőpontokat valósnak és a nézőkhöz közelinek, átélhetőnek tudják bemutatni.
Steinberg: Szélsőségesen hosszú ideig forgattuk ezt, ha jól emlékszem valami 31 napot dolgoztunk rajta mielőtt kész lett az epizód. Ami tévésorozat készítése esetében baromság. Soha nem is szabad ilyen hosszúsággal tervezni.

Ezt követően vajon van-e nyomás rajtatok, hogy nagyobb és merészebb legyen minden egyes évad, hogy az emberek továbbra is érdeklődjenek?
Steinberg: Inkább, hogy mi ne laposodjunk el. Nagyon egyszerű lenne csak azt csinálni, hogy amikor kicsit ellaposodnak a dolgok, fogjuk a kalózokat és elfoglalnak még egy hajót. De azt hiszem, hogy mi ezt elég hamar megunnánk. Nem csak arról van szó, hogy nagy dobás legyen, hanem hogy másabb legyen. Szerintem az a legizgalmasabb az évad első négy részében, hogy ezek mind nagyobbak és merészebbek, mint amit valaha csináltunk, beleértve a második évad záró részét is. De abban az értelemben, hogy mi teszi őket naggyá, mind a négy különbözik. A forgatási helyszíneik mind nagyon-nagyon különbözőek. Szóval számunkra inkább azon van a hangsúly és a nyomás, hogy kitaláljuk, mi az, amit eddig még nem láttunk és ez a nyomás a harmadik évad többi részében sem múlik el. Így a második felében lévő helyszínek is teljesen mások. Felvettünk egy lovas üldözést is, ahol egy postakocsit üldöznek, amit hát láttunk már egy párszor, és úgy álltunk neki, hogy vajon hogyan lehetne ezt úgy megcsinálni, amit még nem láttunk eddig. Ez egy hihetetlen kihívás volt, főleg a tévés ütemtervet betartva. Nagyon lelkiismeretesnek kell lenni hozzá, de ez egy olyan lehetőség, ami nem sokszor fordul elő. Hogy elmeséljünk egy történetet, egy tulajdonképpen határtalan vásznon.

hirdetés

Levine: Ugyanakkor az is fontos a számunkra, hogy ennek a sorozatnak kell, hogy legyen egy fókusza, kell, hogy legyen benne akció és hihetetlenül izgalmasnak kell lennie, miközben nagyon gyorsan kell, hogy pörögjenek az események. Eközben a történetnek a karakterekről is kell szólniuk, amik viszont érzelmesek és földhöz ragadottak. Ezt a két dolgot vegyíteni nap, mint nap, nagyon nem egyszerű. Sokszor az segít, hogy azzal kezdjük, hogy mit nem csináltunk még a sorozatban, mi az a képsor, az a vizuális effekt, amit még nem igazán láttunk és ezt már hamar el kell döntenünk az írói szobában, szinte függetlenül a történettől. Olyan környezeten, pillanatokon, jeleneteken vagy effektusokon kell gondolkodnunk, amit még eddig nem csináltunk. Mi most a negyedik évadot forgatjuk már, és csak most foglalkozunk olyan dolgokkal, amiket már az elején azért emlegettünk, de csak most jutottunk el odáig, hogy meg is csináljuk.

Steinberg: A harmadik évad volt, amikor azt mondtuk jó néhány dologra, hogy hagyjuk a fenébe, mert esélytelen, hogy megcsináljuk. Aztán három héttel később úgy döntöttünk, hogy a francokat, csináljuk csak meg. Aztán meg jött az idő, a pénz és az emberi szenvedés. Nagyon kevés dolog van, amit nem tudsz megvalósítani, amikor mind a három nálad van.

Hogy van az, hogy már egy évvel előre tudtok dolgozni? Vajon emiatt több dolgot tudtok megcsinálni a sorozatban?
Steinberg: Nagyon szerencsések vagyunk, hogy sosem voltunk abban a helyzetben, hogy úgy kelljen gondolkoznunk, hogy ez itt a vége. Így a folyamatosságnak köszönhetően jobban tudunk dolgozni, és mire végzünk egy évaddal, úgy gondolom, hogy úgy fog érződni, mint egy 38 órás film. Az egész egy történet.
Levine: Igen, nagyon izgatottak vagyunk, hogy az emberek végre lássák a harmadik évadot. Az egész évad során, de főleg az első négy részben olyan hihetetlen pillanatok és hatalmas helyszínek vannak, és olyan szuper bemutatók, felvezetések olyan karakterekhez, akiket már régóta be akartunk mutatni.

Tudnátok mesélni egy kicsit a Dél-afrikai forgatási nehézségekről, és hogy az milyen atmoszférával jár?
Steinberg: Nagyon, nagyon messzi hely és az idő és tér törvényeinek köszönhetően nem ugyanabban az időzónában létezik, mint amiben amúgy mi, és ezért mindig ebben a furcsa munkarendben vagyunk, ahol a show 24 órás meg nem állásban van. Amikor bemegyünk reggel, ők akkor végeznek a forgatással. A szerkesztői csapatunk Dél Afrikában napi szintű feldolgozásra van állítva, így folyamatosan előkészítenek nekünk mindent, mire ebédelni megyünk, már megkapjuk a híreket és a próbákat az előző napról. Aztán mire mennénk haza, már újra kezdik a napjukat és készülnek a következő munkanapjukra, amikor nálunk meg már este 10, 11 óra van, ők meg még csak akkor kezdenek Fokvárosba. Szóval logisztikailag egy rémálom. De amit odalent kapunk, nem is tudom, hogy megtudtuk-e volna bárhol máshol a világban ezt így csinálni. Mindenhol keresgéltünk. Legalább 8-10 országot jártunk be, amikor kezdtük a sorozatot, sőt, még arra is gondoltunk, hogy több országban egyszerre dolgozzunk. De aztán, amit Fokváros felmutatott, nem csak pénzügyileg volt ösztönző, hanem a lenti csapatok, egyszerűen bámulatosak. És nem csak a képességeikről beszélek, amik bámulatos szinten vannak, hanem arról, hogy mennyire beleélik magukat. Amikor lemész megnézni őket, valami olyan fura rajongást látsz, amit nem minden forgatáson találsz meg. Sőt nagyon sok forgatáson egyáltalán nem találod meg. 11 órára és 12 ezer mérföldre van tőlünk, de mégis egy nagyszerű hely.

Elolvassátok, amiket a rajongók írnak online? Ez befolyásolja, hogy miként írjátok a következő részeket?
Levine: Mi már annyival előrébb járunk és így…
Steinberg: Igen, időrendben. Úgy értem, a harmadik évad még le se ment és mi meg már tulajdonképpen a negyedik évad végét írjuk. De hát az ember hall dolgokat, és azért néha segít, hogy egy kívülálló, aki nincs benne a készítésben, mit gondol róla. Persze aztán van, hogy nagyon nem segít, mert egyszerre tíz hangot is hallasz nagyon hangosan, aztán a nap végére meg már ki tudja, lehet, hogy bőven több mint tíz hang lesz a fejedben. Úgy értem, hogy magunknak csináljuk a sorozatot és úgy hiszem, hogy a saját felelősségünk, mint elbeszélők, hogy szórakoztassunk és olyan legyen a történet, ami igaznak hat. Ezután egyszerűen csak reménykedned kell, hogy működni fog. Úgy gondolom, hogy amikor ezt elfelejtjük, és amikor elkezdünk nem megbízni magunkban, na, akkor leszünk nagy bajban.

Mekkora kihívás volt ezt az időszakot életre kelteni?
Steinberg: Nagyon sok kutatást végzünk. A díszlettervezőnk (production designer), Wolf Kroeger, rengeteg időt tölt kutatással. A vizuális effekteket felügyelőnk, Erik Henry, ő is rengeteget nyomoz. Nehéz. Mert ez már nem létezik. Úgy értem, oké, odamehetsz a Bahamákra, de már nem fogod megtalálni, mert tele van hotelekkel. Így mindent nekünk kell létrehozni és nagy része ennek a kutatásnak azzal telik, hogy hogyan csináljuk meg, mert tudjuk, hogy akkor minden koszos volt és nem éppen szexi, de ezeket mind vizuális effektekkel kell megoldanunk. Már rutinból csináljuk, de néha az ember tesz egy lépést hátra és rájön, hogy mennyire őrült dolog ezt így mindig megépíteni. Tulajdonképpen a sorozat egy része csak animáció. Főleg abból a tekintetből, hogy mennyi ideig tart, mire befejeznek bizonyos jeleneteket.

Levine: Ráadásnak hűnek kell maradnunk ahhoz az élményhez, hogy milyen egy hajót vezetni. Önmagában már az, hogy a fedélzetre lép valaki, és csak elmondunk egy történetet arról, hogy milyen azt kormányozni, egy olyan világba lépünk be, ami néhány ember részére már nem könnyen érthető, tulajdonképpen néhány szemszögből egy elveszett, antik világ. Így nagyon erősen támaszkodunk a tanácsadóinkra, azokra az emberekre, akik tudják, hogy hogyan működnek ezek a hajók. Hiszen szerintem mindenki előnyére válik, a történet, a színészek, sőt még a speciális effektek csapat előnyére is válik, hogy ha ott van valaki, aki pontosan meg tudja mondani, hogy mi történne abban a pillanatban, hogy meg tudja mondani, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy elérjük a hajóval azt, amit szeretnénk. Tulajdonképpen egy igazi csapatmunkává vált az, hogy valósághű tartalmat tudjunk kiadni a kezeink közül.

Hány évadot terveztek készíteni?
Steinberg: Nem tudom. Most nagyjából a negyedik évad felénél tartunk forgatásilag. De bizonyos szempontból olyanok vagyunk, mint a legtöbb sorozat. Ahol csak vársz és meglátjuk, hogy hogyan teljesítettünk és akkor utána tudjuk, hogy mehetünk-e tovább. Nem hiszem, hogy ez egy olyan sorozat lenne, ami majd 20 évadon át megy. Azt hiszem, hogy van egy bizonyos limitje, hogy meddig csinálhatunk egy ilyesfajta szériát, ami ennyire hatalmas. De jelenleg nagyon jól teljesítünk és a negyedik évad is jól halad eddig.

hirdetés