Hannibal 2. évadpremier: lassan, de biztosan felszarvazzák az ördögöt

Szép körítés, nagyszerű fényképezés. Jó színészi játékok. A kritikusok odáig vannak a Hannibal című nyomozós sorozatért, ami olyan, mint egy lufi. Kívülről jól néz ki, egy tűvel azonban könnyű kipukkantani. És nem marad más, mint az üres lég. Mert tartalma az nincsen. Az AXN premier előtti vetítésén az amerikai évadnyitány előtt tekinthettük meg a második évad első két részét.

A Hannibal tipikus pszichodráma, ami annak ellenére képtelen a jó működésre, hogy nagyszerű színészi játékokat láthatnak benne a nézők. Az első évad végén ott maradt abba a történet, hogy Will Grahamet leültetik, mert azzal gyanúsítják, hogy ő követte el az első 13 részben tárgyalt gyilkosságok egy részét. Közben Hannibal odakint vigyorog a markába, a terapeutáját játszó Gillian Anderson pedig egyre jobban beijed. Rájön, hogy bizony páciensének egészen feltűnő szarvai vannak. Merthogy ő maga az ördög. Azonban ahelyett, hogy olyan jól átgondolt, logikus levezetést és nyomozást mutatna Bryan Fuller, mint amilyet mondjuk a True Detective-ben láthatunk, ad egy jó nagy pofont a nézőknek.

Anthony Hopkins, A bárányok hallgatnak című zseniális film Hannibalja pedig valahol a távolban sírdogál. Elvették tőle imádott kannibálja főszerepét és odaadta az NBC Mads Mikkelsennek. Amivel semmi probléma nincsen, mert a színész jól hozza a karaktert, azonban a körítés, maga a történet és a sorozat nem elég erős ahhoz, hogy élvezhetővé tegye Hannibal és Will párharcát. Vannak szépen megfényképezett jelenetek, az igaz. De a gyilkosságok és az ügyek maguk távol vannak attól, hogy feszültté tegyék a nézőt. Távol vannak attól, hogy izguljunk a főszereplőkért. Bizony, az undort és a dinamikusan felépített feszültséget szét kell tudni magunkban választani. Azonban ha erre a kettősségre vágyunk, akkor meg ott van a The Walking Dead, amely ebben az aspektusban nagyon jó. Így a Hannibal több szempontból is megbukik egy átlagos néző előtt, ráadásul Amerikában se hozza a nézettségi számokat.

hirdetés

Hogy akkor mégis miért érdemes ennek ellenére nézni? Mert művészet. Legalábbis egyesek szerint. De nem az. Bryan Fuller szinte tökéletes nyitójelenettel kezdi a második évad első részét, láthatjuk, ahogy Hannibal kibújik a rejtekéből és megharcol Jack Crawforddal, akit a Mátrixos és egyébként a nyomozós sorozatokon edződött Laurence Fishburne alakít. Ez egy jól megkomponált jelenet. Ami azonban ezután jön, az nagyon jól jellemzi az első évadot. A Hannibal ugyanis továbbra is unalmas. Egy-egy jeleneten, vágáson, színvilágon lehet némiképp csodálkozni, hogy ilyet ritkán látni a tévében, azonban ez nem elég. A történetet semmi nem helyettesítheti. Például a Breaking Bad (Totál szívás) is azért működött annyira, mert a jól felépített karakterek mögé az írók nem voltak lusták mögé pakolni a sztorit is. Az eseményeket, amik pörögnek, amik formálják a főszereplőket. Amik főgonoszt csinálnak Walter White-ból.

Itt azonban ez nincsen meg. Will Graham és Dr. Lecter játssza a kétszemélyes párbaját a képernyőn, az ember figyelme pedig el-elkalandozik, ami nem jó. Ráadásképp kapunk a 2. évad első két részében egy olyan gyilkosságot, melyre még csak azt se lehet rámondani, hogy szépen van tálalva. Ugyanis abszolút jellegtelen. Az általunk látott első másfél órában az egyetlen érdekes momentum, a már említett élet-halál harcon kívül az volt, hogy úgy néz ki, Hannibal lesz az FBI új embere, Will helyettese. A bebörtönzött professzor ugyanis per pillanat maximum a rácsok mögül tudja osztani az észt. Szerencsére Hugh Dancy játéka is kellően élvezhető, elhisszük neki, hogy ő az önmarcangoló zseni, aki nem csak a terapeuta, de saját csapdájába is esett. Na, persze a jócsaj effekt se maradhat ki, ezt az irányvonalat Caroline Dhavernas képviseli, akit a Wonderfalls rajongói ismerhetnek jól. Azonban a karakterek annak ellenére, hogy egyesével erősek, csoportban nem állnak össze. Nincs meg a dinamika. Mert nincs meg a történet.
A fényképezés azonban tényleg bámulatos. Ez az, amiért érdemes minél nagyobb képernyőn nézni a sorozatot. Undorító jelenetek ismét vannak az új évadban, azonban ezek egyáltalán nem öncélúak. A gasztromániások szájában könnyedén összefolyhat a szájában a nyál egy-egy snittet látva. A gyilkosságok ábrázolásától és a hirtelen hanghatásoktól pedig könnyedén kirázza a hideg az embert.

A Hannibal egyelőre olyan, mint egy rosszul összerakott egyenlet. Egy billentyűzet, amivel meg lehetne írni a Hamletet, de egyes billentyűk kihagynak, így az eposzi sztori összeomlik. Manapság, amikor semmit nem bíznak véletlenre a modern televíziózásban, ilyesmit nem engedhet meg magának senki. Még, ha úgy is hívják az embert, hogy Bryan Fuller.

Értékelés:
A sorozat a továbbiakban egy-egy ügyet több részen keresztül fog húzni, aminek nem biztos, hogy örülni kell. Így kevesebb szépen tálalt gyilkosságot láthatunk a képernyőn, kevesebb elborult arcot. Márpedig a Hannibal emiatt értékelhető, az alakítások miatt, amelyek olyan reményvesztettséget sugallnak, amilyet kevésszer láthat az ember. Így a második évad első két része 5/10-et kap. (Fotók: AXN)

(A Hannibal második évada április 9-én mutatkozik be az AXN-en és szerdánként 22:00-kor lesz látható a csatornán!)

hirdetés