Doctor Who 50. évfordulós kritika: most aztán minden megváltozik

A 60-as évek elején járunk. A BBC úgy dönt, hogy frissít kínálatán, ezért a tévécsatorna egy elsősorban gyerekeknek szóló sci-fi készítésébe kezd. Amiben nincsenek gülüszemű idegenek, viszont igényes szórakoztatás és tanítójellegű időutazás igen. William Hartnell volt az első, aki magára öltötte a Doktor hacukáját, mostanra pedig ott tartunk már, hogy az 50. évfordulóra Guinness-rekorder lett a sorozat. Pedig közel se indult ilyen jól a történet.

Női producerrel, indiai rendezővel, egy túlkoros főszereplővel indult útjára a Doctor Who, amint az az évfordulós epizódot felvezető Adventure in Space and Time különleges filmből kiderül. A BBC nagyon tudatosan szervezte össze a megemlékezést, melynek csúcspontja volt maga a 76 perces epizód, melyben egyszerre három időlord is tiszteletét tette. Ott volt a jelenlegi 11-es, akit Matt Smith alakít, elődje, akit David Tennant játszott, na meg John Hurt doktorja, a marcona, aki kinyírta az időháborúban mind a dalekokat, mind pedig a sajátjait. Ezzel meg is adta az alaphangot a csatorna a sztorinak, hiszen normálisan kellett összehozni a főszereplőket, úgy hogy a történet össze is áll, és persze ott volt még Billie Piper, 10-es szívszerelme és a doktor jelenlegi társa az idő és űrbéli kalandokban, akit Clarának hívnak.

Hogy mennyire sikerült a bravúr? Azt kell, hogy mondjuk, sci-fin ennyire nem szorongtunk még ennyire. Képes volt arra az 50 éves Doctor Who, hogy előráncigálja a kalapból az összes olyan elemet, ami miatt eddig imádtuk a sztorit. Jöttek a dalekok a jellegzetesen fenyegető hangjukkal, de megcsodálhattuk többek közt egy cyberman üres kobakját, és a klasszikus sorozatot ismerők újfent köszönthették az alakváltó zygonokat. Kapott egy említést Jack Harkness kapitány, sőt a negyedik doktort játszó közönségkedvenc Tom Baker még irányt is mutatott jövőbeli énjének. Igazi pirosbetűs ünnepnek lehettünk szemtanúi november 23-án, hisz aki ez elé az epizód elé leült, az alig másfél órában láthatta, miért zseniális a brit televíziózás.

hirdetés

Több időben, több helyen, több bolygón játszódott a The Day of the Doctor, melyben egyrészt megkaptuk a War Doctort, akivé a mindössze abban az egyetlen 1996-os filmben szereplő 8-as alakult, hogy végre legyűrje a dalekokat. Erről kisfilm itt található, érdemes megnézni. Így nem ültünk már annyira értetlenül a képernyő előtt, amikor megjelent és kőkeményen falat kezdett bontani Hurt dokija, az viszont már ennél meglepőbb volt, hogy mennyi snittet kaptunk a pusztulás előtt álló Gallifrey végnapjaiból. Az utolsó csatából. Ami után a doktor népe elbukott.

Vagyis hát korrigálnánk magunkat, hiszen mégse bukott el. Steven Moffat, a sorozat készítője ugyanis átértelmezte a Doctor Who eddigi világát, az alaptéziseket, összehozott három szerethető, mégis egészen szeleburdi reinkarnációt, hogy megmentsék bolygójukat. Merész húzás volt ez a producertől, amibe könnyen bele is bukhatott volna, ám a kivitelezés miatt, azért mert az egész logikusan volt felépítve, a rajongók elfogadták a változtatást. Merthogy Gallifrey él! Csak épp fogta a három doktor és befagyasztotta. Mindezzel irányt adva a továbbiaknak, és annak a kérdésnek, hogy vajon az elkövetkezendő Peter Capaldi-féle doktor után mi lesz? És, hogy tényleg csak 13 inkarnációja van-e a doktornak.

Minden bizonnyal a BBC nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát, mint annak idején megtették, azaz, hogy elkaszálják az egyik húzócímüket, így leginkább az lehet a legjobban bejárható út, hogy az időlordok visszabattyognak majd a jól ismert univerzumukba és megmentésükért cserébe kap újabb 13 regenerációs lehetőséget az időutazó űrlény. Ezzel akár megalapozhatják a sorozat következő ötven évét. Ami a színészeken nem is fog múlni, hiszen az eddigi 11 doki mindegyike zseniális volt. Érdemes belenézni a klasszikus részekbe is, nem hiába imádták a nézők Hartnellt és Tom Bakert. Többek közt. A mostani éra kedvencei is azért megmutatták az 50. évfordulós részben, közülük talán John Hurt volt a legemlékezetesebb, Matt Smith szokásához híven energikusan ugrándozott, míg David Tennant szimplán David Tennant volt. Hármuk közt nagyon jól működött a kémia, ugratták egymást, segítették egymást, és végül összefogva nagyot alkottak.

Azonban rajtuk kívül meg kell még említeni Jenna Colemant is, aki talán eddigi legjobb alakítását hozta a sorozatban. Élmény volt nézni, ahogy a fiatal színésznő próbálta megfejteni a War Doctor minden nyűgének forrását, így talán még Billie Pipert is elhalványította, aki a Bad Wolf képében tért vissza. Érdekes ötlet volt, hogy Moffat nem hozta újra össze 10-est és szőke szívszerelmét, ahogy azonban a készítő elmondta, ez nem az ő története volt, még az előző produceré, ami szépen le is zárult. Így nem akarta megbolygatni a szálakat. Jól is tette.

Látványban is páratlan volt ez a különleges rész, persze azok jártak legjobban, akik moziban, 3D-ben nézték az egészet, számos helyen lehetett olvasni, hogy letették a látványtól a hajukat a nézők. El is hisszük, Gallifreyt mi is megnéztük volna kicsit közelebbről, de azt is be kell vallani, hogy bármennyire is tudományos-fantasztikus sorozat a Doctor Who, sose a látvány volt a lényeg. Hanem az, hogy a legkisebb ember is számít az univerzumban, mindennek van köze mindenhez, és meghátrálni a legnagyobb botorság. Persze ha futni kell, mert mondjuk pár száz dalek van az ember nyomában, akkor bizony futni kell. Nem szégyen.

A Doctor Who 50. évfordulós része frenetikus élményt hozott a rajongóknak, azonban csak nekik. Ez a felvonás nem bekapcsolódási pont az új nézőknek, nekik ott van a 2005-ös első szezon, vagy az ötödik évad, amiben Matt Smith bemutatkozik. Itt tisztában kellett lenni minimum a széria elmúlt 7 évadával, hiszen anélkül az ember nem is tudja, hogy egyvalaki nagyon hiányzott ebből a történetből. A bőrkabátos 9-es. Akit Christopher Eccleston játszott, és akit elüldöztek annak idején a gárdából. John Hurt regenerációját látva a rész csúcspontja lett volna, ha ő is megjelenik.

És hogy miért változik meg most minden? Mert visszatérnek az időlordok és arra tippelünk, hogy még úgy is, hogy életben maradtak, első körben nagyon be lesznek pöccenve, amiért parkolópályára lettek téve.

Értékelés:
Amellett, hogy méltó megemlékezés volt ez a BBC sikersorozatának elmúlt fél évszázada előtt, azért voltak apró kis csorbák. David Tennant például nem tudott kiteljesedni a másik két doktor mellett, így ő kissé csalódás volt Matt Smith és John Hurt társaságában. Azonban még így is megér a rész egy 8/10-es értékelést, ugyanis vérprofi módon lett összerakva a Doctor Who jubileumi felvonása. És örülhetünk, hogy pont akkor élünk, amikor egy ilyen nagy tévés esemény bekövetkezett.

hirdetés