A Sharknado – Cápavihar olyat tett, amire még a legnagyobb blockbuster filmek is ritkán képesek. Felbolydította az internetet, hetekig csupán erről beszéltek a Twitter felhasználói, a tévéfilm ismétlései pedig rekordnézettséget hoztak Amerikában. Hamarosan bemutatásra kerül a folytatás is, melyben ismét Ian Ziering játssza majd a főszerepet, aki korábban a Beverly Hills 90210 alapszereplője volt. A színésszel telefonon arról beszélgettünk, hogyan találta meg a benne rejlő Bruce Willist, mit gondolt akkor, amikor a merész forgatókönyvvel először találkozott és mit tenne, ha az ablakon kinézve azt látná, hogy egy Cápavihar készül lerombolni a házát. Az interjúra a lehetőséget a Universal Channeltől kaptuk, ezúton is köszönjük. A Sharknado – Cápavihar magyarországi premierje szeptember 19-én, csütörtökön, 21:20-tól lesz.
Mi volt az első benyomásod, amikor olvastad a film forgatókönyvet?
A feleségem figyelmeztetett arra, hogy vannak olyan filmek és lehetőségek, amik az egekig emelhetik az ember karrierjét, de vannak olyanok is, amik kettétörhetik azt. Az egyik kisgyermekemet a kezében tartva, a másikkal pedig a hasában azt mondogatta, hogy most már apa vagy. Igaza is volt, hiszen néha annyira beleélem magam ebbe az életstílusba, hogy el is felejtem, hogy ebből kell megélnem. Aztán folytattam a forgatókönyv olvasását, és eljutottam addig a részig, hogy egy láncfűrésszel kell kinyesnem magam egy cápa gyomrából, és azt gondoltam, ezt meg kell csinálnom. Hisz soha nem olvastam még ilyet. A Sharknado – Cápavihar azért keltette fel az érdeklődésemet, mert a sci-fi, az akció és kalandelemeket úgy vegyítette, ahogy kevés film.
Egy alacsony költségvetésű, független filmről van szó, amit hatnapos munkahetekkel, több mint 18 napig forgattunk. Kemény meló volt, mert januárban készült a film, így hideg is volt, éjszaka és nagyon fáztunk. Fizikailag is nagyon megpróbáltató volt elkészíteni a produkciót. A filmben egyébként arra törekedtem, hogy megtaláljam a bennem rejlő Bruce Willist, és azt a figurát hozzam, amit a nézők a Die Hard filmekben ismertek meg.
Bár, tudnám, mert akkor csak ilyen filmekben vállalnék szerepet. Véleményem szerint az, hogy a tudományos-fantasztikus téma rajongói talán a szórakoztatóipar leglelkesebb tévénézői, sokat segít az ügyben. A Syfy nézői is ebbe a kategóriába tartoznak. A készítők adtak néhány interjút a fontosabb szaklapok némelyikének, így a szellem gyorsan kiszabadult a palackból. Ennek köszönhető az is, hogy ekkora visszhangot kapott a film a Twitteren. Hihetetlen volt látni, hogy az emberek milyen izgatottak lettek. De nem csak Amerikában, hanem világszerte is! A premier után a telefonom szó szerint megbolondult, annyian sms-eztek, említettek meg Twitteren, írtak e-mailt. A Cápavihar igen komolyan végigsöpört a közösségi médián is!
Hogy állsz a cápákkal, félsz tőlük?
Van bennem egy természetes félelem, mint ahogy mindenkiben. Tegyük fel, hogy egy óriási cápa úszik felém, őrültség lenne nem megijedni. Ha pedig ráadásképp repkednek az ember felé, az a félelem egy új szintjét hozza magával. Ettől függetlenül szeretek a tengerben úszkálni, szörfözni, de próbálok nem arra gondolni, hogy bármelyik pillanatban magával ragadhat egy bestia.
Miért ennyire népszerűek a cápák ebben az ijesztgetős műfajban?
Többnyire azért, mert halálos ragadozók. Amikor felkészültem erre a filmre, akkor nem arra gondoltam, hogy én itt hatalmas vadállatokkal fogok küzdeni. Inkább a karakterre koncentráltam, a motivációira, hogy én jelen esetben egy rettenthetetlen akcióhőst fogok alakítani. Kerestem a bennem rejlő Bruce Willist. A szuperhőst, aki mindent megtesz a családjáért, hogy biztonságban tudja őket.
Természetesen trükkfelvétel volt, zöldképernyős technológiával lett elkészítve. Magát a cápát, amiből kimásztam plasztik anyagból rakta össze a különleges effektekért felelős stáb, műanyagból. Ebben rejtőztem én, láncfűrésszel a kezemben. Vérrel lettem leöntve, de csupán egyszer volt lehetőségünk volt arra, hogy felvegyük a jelenetet, mivel nem volt elég kellékünk az ismétléshez. Így biztosra kellett mennünk, hogy elég vér van rajtam, hogy a láncfűrész működik.
Te magad is megcsináltál néhány akciójelenetet. Mégpedig kaszkadőröket megszégyenítő bátorsággal. Tudnál néhány mondatot mesélni erről?
Le kellett ereszkednem egy hídról, hogy megmentsek néhány diákot. Nagyon élveztem, mert hobbiból szoktam néha hegyet mászni. Persze nem csinálom olyan nagyon gyakran. Amikor eljött ennek a jelentnek a forgatási napja, akkor ott állt, munkára készen egy kaszkadőr, hogy végezze a dolgát. De mondtam, hogy szó sem lehet erről. Én akarom csinálni, hiszen sokkal érdekesebb az a nézőknek is, ha a valódi színészt látják még a veszélyes jelenetekben is.
Mennyiben változtatta meg a Sharknado – Cápavihar az életedet?
Ismertebb lettem és könnyebben fizetem majd a jövőben a gyerekeim tandíját.
Mit tudsz a folytatásról?
A második rész munkálatai már megkezdődtek, a forgatás azonban novemberben indul be, és annyit már most elárulhatok, hogy New Yorkban fog játszódni a történet, 2014 júliusában kerülhet képernyőre a film. De nem tudom, hogy lehet-e annál keményebb dolgot leforgatni, mint amit az első felvonásban láthattak a nézők. Mindenkit arra biztatnék, hogy írja meg nekem Twitteren az ötleteit és a legjobbakat továbbítom a készítőknek. Aztán, ki tudja!
Keresnék egy láncfűrészt és felkészülnék a legrosszabbra. De ebből a filmből már megtanultam, hogy a láncfűrészek egész jól működnek a cápákkal szemben!
Mit szeretnél még elérni a karrieredben?
Manapság, amikor az emberek már a telefonjukkal is elkészíthetnek egy-egy rövidfilmet és akár díjakat nyerhetnek velük fesztiválokon, óvatosan nyilatkozok erről. Nem tudjuk, merre halad igazából a szórakoztatóipar. Érdekel a színház is, az, hogy akciósztár legyek Hollywoodban, de per pillanat talán annak örülnék legjobban, ha kapnék egy tévésorozatot és abban lehetnék állandó főszereplő. Ez a legnagyobb álmom jelenleg.
A legtöbb néző nem szereti az Asylum Studio filmjeit. Mit gondolsz erről?
Nem értek egyet. Ez a produkciós cég az egyik legaktívabb a piacon, 25-30 filmet készítenek egy évben. A számok azt mutatják, hogy nem ez a tendencia. Az emberek igenis leülnek ezek elé a filmek elé, megnézik őket, van igény rájuk. Ha nem néznék, nem lenne keret se arra, hogy az Asylum Studio fenn maradjon. De az Asylumnak nem is az a célja, hogy olyan minőségű filmeket készítsen, mint James Cameron Avatarja. Alacsony költségvetésű, független filmeket gyártanak, az emberek pedig már csak azért is leülnek eléjük, hogy ujjal mutogathassanak a logikai bakikra például. Ennek a stílusnak is megvan a maga felvevőpiaca. És a maga nemében ez is mókás. Az, hogy cápák repkednek a Sharknadóban egy olyan dolog, amit a nézőközönség még nem látott. Soha, sehol. Így leülnek elé és hihetetlen aktivitást mutatnak az interneten. Ez a film olyan, mint egy tűzijáték. Nézni kell és élvezni a látványt!