Mindig érdekes látni azt, ahogy egy-egy színész úgy tud egy saját magától egészen eltérő karaktert eljátszani, hogy a valóságban köszönő viszonyban sincs az általa játszott figuráktól. Sullivan Stapleton igazi világsztárrá nőtte ki magát, hamarosan szerepel a 300: A birodalom felemelkedése című filmben is, a mindig nyitott és gyakran nevetgélő Philip Winchesterrel szemben azonban az ő személyében egy marconább alakot ismerhettünk meg. Olyat, mint amilyennek Arnold Schwarzeneggert elképzeljük. Szűkszavú, a vásznon viszont odacsap, ha kell. A magyar HBO jóvoltából a Válaszcsapás főszereplőjével beszélgettünk. A sorozat augusztus 10-én folytatódik idehaza a Cinemaxon és az HBO GO-n.
Igen, ez nem is lehet kérdéses! (nevet)
Gondolt valaha arra, hogy katonának álljon?
Nem, soha. Ezért jó színésznek lenni, mert megcsináljuk a munka szórakoztatóbb részét, és közben igazából még csak meg sem lőnek minket. Utána hazamehetünk és nyugodtan pihenhetünk, kikapcsolódhatunk, elfelejthetjük az egészet. Apám és nagyapám is katonáskodtak, de én csak egy színész vagyok, aki tetteti, hogy kemény. Így azért a vicckategóriába sorolható az, hogy én a kockázatvállalásról osszam az észt.
A sorozatban Ön az, aki a legtöbb jó nőt az ujja köré csavarja. Így van ez a valóságban is?
Nem, per pillanat barátnőm sincsen, így macsónak bárki nevezhet, de csajozógép nem vagyok.
A Válaszcsapásban egy impulzív, erőszakos figurát ismerhettünk meg Scott személyében.
Igen, de ez megváltozott! A második évadban (európai számítás szerint harmadik) valóban impulzívabb volt kezdetben, ahogy azonban újabb és újabb kalandokat élt át Stonebridge mellett, úgy változott meg a személyisége is. A főhősök odafigyelnek a másikra, és vigyáznak is arra, hogy nehogy valamelyikük otthagyja a fogát a terepen.
Főszerepet játszik a hamarosan bemutatásra kerülő 300 második részében. Mozifilmeken szeret jobban dolgozni vagy tévésorozatokon?
A sorozatokban megvan az a lehetőség, hogy egy-egy karaktert jobban megismerjenek a nézők, a történet átfogóbban és alaposabban ki legyen bontva. Azonban azt kell, hogy mondjam, a filmiparban még mindig több pénz van, így grandiózusabb végeredmények születnek. Azt hozzá kell tennem, hogy teljes legyen a kép, hogy a Válaszcsapás nélkül nem tudtam volna részt venni a 300: A birodalom hajnala munkálataiban. Nem lettem volna elég erős hozzá, ez a három évad fizikailag és lelkileg is eléggé megedzett.
Melyiket tartja a Válaszcsapás eddigi legjobb epizódjának?
Egy orosz börtönben voltunk Stonebridge-dzsel, amit a kihívás miatt nagyon szerettem. Nem volt könnyű eljátszani azt, amit a karaktereink ott átéltek, hiszen Philipnek hihetően meg kellett mutatnia, hogy nincsen egészen a topon, miután vegyszerek hatása alá került. Meg kellett birkóznunk a tudattal, hogy esetleg meg fog halni, ha nem szerzünk neki gyógyszert. És ezt Scottnak kellett közölnie vele. Nem volt könnyű. Annak ellenére, hogy egy akciósorozatban játszunk beszélhettünk és igazán játszhattunk. Teljes beleéléssel. Nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a srácoknak is van ám szívük, nem lelketlen szuperharcosok. (fotó: SorozatWiki/Sdg)