Terápia 1. évad kritika: Feloldozás nélkül ért véget a magyar foteldráma

Annak idején, amikor először leültünk Terápiát nézni és elégedetten számoltunk be az első öt epizódról, még nem sejtettük. Nem sejtettük, hogy az évad egyik topsorozatát fogjuk látni, érdekes történetvezetéssel, hihető színészi játékkal. Ez az a műsor, ami amellett, hogy jól felpofozza, fel is rázhatja éberkómájából a siránkozásba gyakran belefeledkező magyar társadalmat, miközben azt teszi, amit minden HBO-s sorozat kivétel nélkül megtesz. Szórakoztat.

Negyven rész után fejeződött be a sorozat első évada, ami a legtöbb tévénézőt meglepheti, aki azonban ismeri az eredeti Be Tipul című izraeli formátumot, vagy látta az amerikai feldolgozást, az tudja, ha elkezdődik a Terápia, akkor nincs megállás. A magyar verzió esetében is napi bontásban került az előfizetők asztalára a produkció, ami nagyon gyorsan, mindössze 8 hét alatt le is pörgette a sztorit. Ami alatt nem volt megállás, hiszen minden este másik sors bontakozott ki a szemeink előtt, aminek köszönhetően négy széria futott egymás mellett párhuzamosan. A péntek volt a ráadás, amikor a főszereplő, Dargay András (Mácsai Pál) is elment szupervízióra. Az első szezon alatt azonban mégse volt ilyen egyszerű a történet, ugyanis itt-ott a szálak összefonódtak, ráadásul Dargay családja is be-bezavart a képbe. Ezt azonban még megbocsátottuk, köszönhetően Für Anikó jó játékának.

Amit kevésbé emésztettünk meg, az Marozsán Erika produkciója volt. Az Oscar-díjra is jelölt színésznő, akinek dalára a Szomorú vasárnap című filmből mindig emlékezni fogunk, nehezen birkózott meg a szerepével. Talán köszönhető volt ez annak, hogy egy kórházban dolgozó nőről senki nem feltételezné, hogy szexuálisan ennyire frusztrált, túltöltött és karakterjegyeit nézve egysíkú legyen. A vulgárisnak szánt monológok, az igencsak kivágott ruhák és az erős smink se tudta érdekesebbé tenni a szálat. Addig legalábbis, ameddig össze nem kapcsolódott Laura története a kedden érkező Mátééval, aki viszont tökéletesen képernyőre vitte a magyar gyógyszergyáros tragédiáját. A szerdai napon a zaklatott tornászlánnyal, Zsófival ismerkedtünk, Sztarenki Dórával hosszabb interjúban el is beszélgettünk a történtekről, hiszen az övé volt az egyik olyan karakter, aki legjobban megfogta a nézőket. Nem is csoda, impulzív játékot mutatott a fiatal színésznő. Csütörtökön utána járhattunk, vajon tényleg igaz-e az a mondás, hogy párosban szép az élet, pénteken pedig arcul csapta a nézőket a Terápia, mert sehogy sem az. Párban, pártalanul, diplomával, vagy anélkül… mindenkinek megvannak a maga problémái. Dargay András is tanácsért esengett Ágnes (Csákányi Eszter) kanapéja előtt. Ahogy pedig teltek-múltak a részek, egyre vadabb csavarok és ügyes trükkök szögezték a szimpátiára hajlamos nézőket a fotelbe. Gigor Attila és Enyedi Ildikó ugyanis kiváló kreatív főnököknek bizonyultak.

hirdetés

Hogy milyen húzásokra gondolunk? Az egyik legkomolyabb az volt, hogy nem féltek bitófára küldeni a főszereplőket a készítők, Máté tragikus sorsával minden bizonnyal sok nézőt megleptek a történet írói, ezt a karaktert több másikból rakták össze, így egy teljesen egyedi, magyar sorsot bemutatva. Egy gyógyszergyárosét, aki saját identitását keresve botladozik az Abonyi Gyógyszergyár élén, amikor azonban a legfontosabb lenne észnél lennie, akkor nem veszi be a kanyart. Laura tulajdonképpen akár ennek a sztorinak az eszközének is betudható, egészen addig a pontig, amíg András viszonozni nem kezdi a nő szerelmét, ezzel mintegy felrúgva amúgy is válságban lévő házasságát. Mindez mutatja, hogy a Terápia olyan sorozat, amiben hús-vér emberek személyesítenek meg olyan karaktereket, akik gondoktól ráncos arccal akár az utcán is szembejöhetnek. Itt és most. Aztán továbbmennek, mi is továbbmegyünk, jó ideig azonban nem tudjuk kiverni a fejünkből a találkozás sokkoló élményét.

Talán Zsófi esetére igaz leginkább mindez, ahogy a jellemfejlődés is nála jön ki a legjobban, aminek a csúcspontja talán akkor köszön ránk a képernyőn keresztül, amikor László Zsolttal karöltve tipeg be Sztarenki Dóra Mácsai képzelt rendelőjébe. A dactól rángatózó lány a szemünk előtt éli át a gyász öt fázisát, tagad, mindenkire haragszik, alkudozik, önsajnálatba zuhan, mégis a 38. rész végén kicsit megkönnyebbülve engedjük ki az ajtón Zsófit. Talán ő az egyetlen, akinek igazán jót tesz a terápia, szemben a mindig kiismerhetetlen Petrával (Szamosi Zsófia) és Tamással (Nagy Zsolt). Ők azok, akik Zsófi mellett a legnagyobb tragédiát élik át a sorozatban, miközben magukkal és Dargayval dacolva harapják el egymás torkát csütörtökönként. Sztarenki Dóra mellett az ő alakításuk a leghihetőbb, amikor pedig külön-külön mennek el a kezelésre és Tamás kidurranni készülő nyaki erekkel feszülne neki Andrásnak, akkor kialszanak a fények. Mert talán nincs remény. A sötétség pedig egyre inkább szétterjed a képernyőn, még a mi nappalinkba is beeheti magát, a vérprofiként viselkedő Ágnes is kevés ahhoz, hogy megmentse András életét. Ebben a sorozatban senki nem lehet Superman.
Így a befejezés sem lehetett megnyugtató, annak pedig az utolsó héten különösen örültünk, hogy teljesen felborították a készítők a széria szerkezetét. Hétfőn jött Réka, aki vagányságával kihívója nem lehetett Zsófinak, de Lauránál mindenképp izgalmasabb karakternek bizonyult, kedden egy olyan alak érkezett, akiről addig csak hallhattunk, így vizualizálva a figurát nagy katarzisban lehetett részünk. Andrásnak persze már kevésbé. Szerdán megkaptuk az első szívderítőbb befejezést, majd a hét utolsó előtti napján egy végtelenül művészi lezárással búcsúztunk Tamástól és Petrától. Ez pedig a Terápia egészére és az első évad konklúziójára is igaz, végre egy olyan műsor, ami nem nézte a közönséget sült galambnak, nem rágta a szánkba tőmondatos képfeliratokkal, vagy amatőr narrációval, hogy a későbbiekben a szereplők éltek boldogan, míg meg nem haltak, vagy nem.

Enyedi Ildikó és Gigor Attila bebizonyította, hogy kevés díszlettel, minimálisra vett külső helyszínekkel is lehet jó magyar sorozatot forgatni, a magas minőséghez pedig nem kellenek robbanások, időutazás, vagy több milliárd forintba kerülő speciális effektek. Elég, hogy a hozott anyagból olyan várat építsenek a készítők, amit nem fúj el az első szellő. A Terápia pedig köszöni szépen, olyan, mint Eger vára, kibírja az összes török ostromot. Mi pedig csak reménykedhetünk, hogy nem szakad meg a jó széria, és a Társas játékot és ezt a kamaradrámát is folytatja az HBO. Erre persze kevés az esély, hiszen a csatorna azt is kilátásba helyezte a közelmúltban, hogy magyar ötleten alapuló sorozatot forgasson. Ami örömteljes, de még elnéznénk 1-2 további szezont a Terápiából is, aminek sokat köszönhetünk, hiszen ez volt az első olyan tévés műsor, amire a feszített életet élő és igen elfoglalt Mácsai Pál rábólintott és ez volt az a produkció, ami olyan, eddig a médiában viszonylag névtelen tehetségeket emelt fel, mint Sztarenki Dóra.
A jó főcím és az érdekes történetvezetés azonban mégis talált egy ellenséget. Ami a napi vetítés volt. Talán ez kicsit hátulütője lehetett a szériának, hiszen elég nagy elszántság, kitartás, és sok szabadidő kell ahhoz, hogy az ember egy héten öt részt is megnézzen egy adott sorozatból. Emiatt akár többen is lemaradhattak a történettel, nekik azonban a hétvégi, tömbösített vetítés megoldást jelenthetett a problémára, mindenesetre remélhetőleg nyilvánosságra kerülnek majd a nézettségi adatok, amelyek alapján megmondhatjuk majd, tényleg sok-e 40 rész 8 hét alatt. Ráadásul a Terápia egy szűkebb célközönségnek szólt, a könnyed stílusú Társas játékhoz képest mindenképp, a sorozat hivatalos facebook oldala és rajongóinak száma azonban arról tanúskodik, érdeklődőknek még a megfeszített tempó ellenére sem volt híján az HBO sorozata.

Értékelés:
Egyszer talán majd megérjük azt, hogy a kereskedelmi csatornákon is olyan minőségi napi sorozatok fussanak, mint a Terápia, addig is meg kell becsülnünk az HBO saját gyártású próbálkozásait, hiszen a kábelcsatorna mutathatja meg a fejlődés útját a magyar tévéiparnak. Eddig a legtöbben azt hihettük, hogy az alagút végén a minket elcsapni készülő metró fényei vakítanak annyira, a Társas játék után a Terápiával azonban bebizonyosodott, van még remény, és ha nem omlik ránk a mennyezet, akkor mire kiérünk a napsütésbe, akár a modern magyar sorozatgyártás felemelkedésének is tanúi lehetünk. Összességében 7/10-es értékelésre futotta a Terápia első évadának, ami a helyenként elborzasztó hétfők ellenére is képes volt kiemelkedni, még nemzetközi szinten is. (fotók: HBO Sajtószoba)

hirdetés