Különleges eseményre került sor szerdán délután, amikor egy belvárosi kávézóban Mácsai Pál és Marozsán Erika vezetésével bemasírozott a színészgárda a médiaképviselők közé és a kezdeti távolságtartás után elmélyült, komoly és emberközeli beszélgetés bontakozott ki az újságírók és bloggerek előtt. A magyar tévézés ünnepén jártunk, az HBO új, saját gyártású produkciójának bemutatóján, ahol végre megbizonyosodtunk róla, a kábeltévé kezében van a kisképernyős hazai kultúra jövője.
Ha valaki lemaradt volna róla, október 22-én mutatkozik be az HBO új sorozata, ami a Társas játékhoz hasonló volumenű – 25 perces, komikus és drámai elemeket vegyítő szituációs produkció lesz -, Terápia címre hallgat és várakozásaink szerint helyre fogja állítani a magyar televíziózás renoméját. Miért? Adott egy hűvös profi, Mácsai Pál és két nagyszerű készítő, Enyedi Ildikó és Gigor Attila, akik garantálják nekünk a minőséget, illetve ígérik azt, hogy a Be Tipul című, eredeti, izraeli művet a magyar kultúrához igazítják és befogadhatóvá varázsolják a nagyközönség számára. Az ötletet egyébként számos helyen feldolgozták már, a lengyelek, az amerikaiak, de attól nem kell tartani, hogy a csatorna emiatt megkötötte volna az alkotók kezét, a hazai íz kikotyvasztásával próbálkozik az HBO, miközben a nemzetközi színvonalat megtartja.
És mesélnek. Mert van miről, hiszen 40 részes napi sorozatot indít a csatorna, ami közel sem megszokott húzás. Mesélnek a csiszolt precizitásról, ami ahhoz szükséges, hogy a pszichológus – beteg vita félórán át is érdekes maradjon, az improvizáció teljes kizárásáról, az izraeli változat átültetésének nehézségeiről, és arról, hogy olyan egyedi karaktereket sikerült alkotniuk az íróknak, akik lehetnének Te vagy én. Az ígéretek szerint a magyar valóság fog mozgásba lendülni a szemünk előtt.
Mégpedig székben ülve. Ugyanis a sorozat többnyire a páciens – tanácsadó közti interakcióra összpontosul, ahogy a pszichológus próbálja megérteni a vele szemben ülő embert, az őket ért hatásokat, amiknek “hála” a delikvens segítségre szorul. Öt este, négy páciens, a végén pedig a szakértők tusája. Marozsán Erika jutalomjátékot emleget, Für Anikó egyetértően bólogat, mi pedig szépen lassan szembesülünk a ténnyel, olyan színészeket szedett össze az HBO, akik székből játszva, kevés gesztussal is befuttathatják majd a produkciót. Hogy könnyen ment-e nekik mindezt megvalósítani? Az alábbiakban kiderül.
Ahogy Mácsai Pál elmondja, talán nem véletlen, hogy ő kapta meg a pszichológus szerepét, a fő mozgatórugó nehéz feladatkörét, hiszen 30-as évei elején ő maga is pszichológiát hallgatott, bajtársaival bőszen elemezték, vajon milyen gyerekkori sokkok tették olyanná tanáraikat, amilyenekké lettek. Az első kérdések is ezzel kapcsolatban hangzottak el, amikor az újságok képviselői kérdezhettek, bevontak-e pszichológusokat konzulensekként? Az ilyen volumenű produkciók esetében ugye az talán nem lep meg senkit, hogy igen, ahogy pedig Enyedi Ildikó introvertáltan erről magyaráz, rájöhetünk, hogy valószínűleg ő lesz a felelős az elfojtott érzelmek megjelenítéséért, míg Gigor Attila pedig a nyílt párbeszédeké. Két ellentétes személyiség, mégis képesek együtt dolgozni. Nagy Ervin ekkor hozzáteszi, ő nem gondolta volna, hogy ilyen mély síkokat fog tárgyalni a sorozat, ő – karakteréhez híven egyébként – arra készült, hogy mint a fociban 16-ról bebólintja az alakítását a hálóba és kész. Persze ez korántsem így megy.
Vásznon? Képernyőn, a készítők azonban úgy beszélnek a sorozatról, mint sok részletben felvett nagyjátékfilmről, ami igaz is. A minőség nagyon magas. Közben pedig azt halljuk Krigler Gábor producertől, hogy a közeljövőben bizony nem csak feldolgozásokat kapunk majd az HBO-tól, hanem eredeti ötleteken alapuló sorozatokat is. Érdekes? Az év híre? Kivárjuk a végét, de biztató.
Aztán felállnak, búcsúznak, és vágókép. Eltűnt a bensőséges hangulat, a sajtótájékoztató utáni órákban járunk. Pincérek sürgölődnek, végzik az utolsó simításokat, egyre tűnnek fel a tévéből, és innen-onnan ismert arcok, igazi állófogadás kezdődik. Sötét van, a RAM Colosseumot pedig fények világítják meg, ahogy fehér luxuskocsik fékeznek a piros szőnyeggel leterített hosszú bejáró előtt. És megérkeznek a nap sztárjai. Egy másik világ. Amerikában érzi magát az ember. Für Anikó extravagáns, Nagy Ervin poénkodva húzza ki magát, Sztarenki Dóra vadóc módjára keresi a helyét az HBO fehér panelja előtt, vakuk villannak, de rajtunk és a csatorna fotósain kívül kevesen vannak. Szinte alig, pedig a főattrakció zajlik. Mácsai Pál se kerül elő, a közös stábfotó azonban mindenért kárpótol. Hogy hol vannak a vezető lapok, a profik? Esznek, isznak, valahol cigiznek. Az emelkedett hangulat azonban nem hiányzik, és ahogy a páholyban ülünk és megkezdődnek a beszédek a visszahúzódó, de nagyon tehetséges Enyedi Ildikó vezetésével, aki bájosan lapról olvasva, izgulva köszöni meg mindenkinek az áldozatos munkáját… visszatér a bensőséges hangulat. Valahol a tömegben és az állófogadás alatt Till Attila, és a Társas játék főszereplőnője, Martinovics Dorina és több, a sorozatban látott kollégája is növeli az esemény nívóját. Mindenki itt van, aki számít. Ünnepen vagyunk. A magyar televíziózás ünnepén. A vásznon állókép, egy szoba, egy szék és egy asztal. Ülünk és várunk. Aztán néma csönd, a vásznon megjelenik Mácsai Pál sziluettje, némán közelít, leül és matat. Majd mély baritonján felteszi a kérdést: “Kezdhetjük?”
(Hamarosan az általunk látott öt részről kritika formájában fogunk beszámolni. Az első, a negyedik és az ötödik részt végig láttuk a díszbemutatón, a második és harmadik epizódot utólag, az HBO nyújtotta exkluzív lehetőségnek hála tekintettük meg végig. Ennek oka az volt, hogy a napi sorozat első hete mintegy “blokkot” alkot, az első négy nap Mácsai Pál karaktere páciensekkel foglalkozik, majd pénteken ő is elmegy a saját pszichológusához.)