Exkluzív interjú Gáll Attilával, a Trónok harca vizuális szakemberével

Az HBO világszerte ismert, többször díjazott produkciója, a Trónok harca hamar közönségkedvenc lett a tévénézők körében, jövőre már a harmadik évadot nézhetjük és ámulhatunk azon, milyen nagyszerű sztorit, karaktereket, csavarokat hoztak össze a készítők. Az írókon, rendezőkön, a mindenki által ismert színészeken túl azonban van egy másik világ. Ahol szintén zsenik dolgoznak, gyakran azonban mégis a margóra kerülnek. Ebbe a társaságba tartoznak a kompozitorok, a 3D-artistok, a VFX supervisorok.

Ők azok, akiknek igazán megköszönhetjük, hogy részleteiben és teljes egészében is lenyűgöző képekkel operál az egyik legnépszerűbb tévésorozat. Ők azok, akik vicsorgásra késztetik a rémfarkasokat, akik tűzcsóvákat varázsolnak apró sárkányok szájába, akik fél flottákat robbantanak fel, és akiknek a nap végén meg kell küzdeniük a gonosz stáblistával és az alulértékeltséggel, amivel a szakma kezeli őket.
Gáll Attila a teljes első évadon, azaz 10 részen keresztül dolgozott a produkció képi világán, így a háttérmunkákba izgalmas betekintést adva mesélt nekünk a Trónok harcáról és egyik legutolsó nagy munkájáról, a Total Recall című filmről, de dolgozott korábban a Harry Potter hetedik részén, és az Amerika Kapitányon is. Mert a magyar nép a mai napig termeli a találékony embereket, akik az egész világban azon igyekeznek, hogy megmutassák, Puskás után is van élet, ma is vannak magyarok, akikre büszkék lehetünk.

A Trónok harca vizuális szakemberével beszélgettünk:

hirdetés

Hogy kerültél a sorozat közelébe, mi volt pontosan a munkád?
Szabadúszó vagyok, aminek a legnagyobb előnye az, hogy sok mindent átéltem már. Ez a munka is abszolút a véletlen műve, egy hosszabb munka után töltöttem a jól megérdemelt pihenésemet a Balatonon, amikor az egyik olasz barátomtól kaptam egy e-mailt. Vele Torontóban dolgoztam együtt a Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1. részén még 2010-ben. A levélben azt kérdezte, szabad vagyok-e, be tudok-e ugrani helyette, mert neki Olaszországba kell mennie, a saját filmjét forgatni. Semmit sem tudtam, sem a cégről, sem pedig a sorozatról! Szóval, bementem, csak az lebegett a szemem előtt, hogy kihúzom Robertót a csávából. Megmutatták a jeleneteket, elmagyarázták a történetet, a teendőket pedig nagy vonalakban felvázolták.
Talán egy hét kellett, mire átláttam teljesen, hogy milyen jellegű a film. Kompozitorként dolgoztam. Vagyis, a forgatott és 3D-s anyagot kellett egybeillesztenem és különböző effekteket elhelyeznem a rendező VFX supervisor – vizuális effekteket felügyelő szakember – kérése szerint. Minden cégnél próbálok egy kis pluszt nyújtani, nevezzük ezt az üzletpolitikám részének, így sok olyan technikai dolgot meg tudtam oldani, ami a jelenlévő rezidens technikusok nem. Ilyesmi a kisebb cégeknél gyakran előfordul és mivel én általában a londoni Soho körül forgok, így ragadt rám egy-két trükk szerencsére.

A Trónok harca készítői számos alkalommal hangoztatták a médiában, hogy a szériát valós helyszíneken veszik fel (Írország, Horvátország). Hány százaléka lehet a ténylegesen létező helyszín és a csak animációként jelenlévő?
Minden jelenet változó. A legtöbb rendező romantikus nézeteket vall, ragaszkodik a valós hátterekhez és minél több élővel szeretné megtölteni őket. Ennek nagyon örülök. Én mindkettővel foglalkozok, 3D artistként dolgoztam évekig, de mostanában inkább a 2D-t részesítem előnyben. (Néhány esetben művészeti vezetést is vállalok.) A 3D artist a virtuális valóságban él, a 2D-s a valóság és a virtualitás között, hisz rengeteg kamerával forgatott jelenettel kell dolgoznia, és abba integrálni a 3D-s felületeket. Karakterekre, épületekre, hátterekre gondolok elsősorban. A jelenetek egyébként 30-40 százalékban tartalmaznak nem valós dolgokat. Annak pedig különösen örülünk, ha a néző nem tudja megállapítani, mi az, ami ténylegesen ott van, és mi az, ami nincs.

Mit nehezebb képernyőre vinni, mozgó élőlényt (mint a sárkányok) vagy egy óriási kastélyt?
A karakterek komplexebbek egy álló, vagyis nem robbanó vagy összeomló épületnél. Minden karakter több fázison megy keresztül. A munkafolyamat lefolyása is változó, egy kisebb cég esetében általános művészi munka folyik, egy-két szakember viszi végig a karaktert. Nagyobb cégeknél ezek a folyamatok már jól elkülönítettek. Az artist megrajzolja a karakter koncepcióját a rendező elképzelései szerint, egy másik megfesti a bőrét, egy harmadik csontvázrendszert és izomrendszert épít neki, egy negyedik megcsinálja a mimikáit. Aztán felépítik a mozgatásához szükséges kontroll eszközöket, majd megvilágítják, illetve beállítják a különböző anyagokat. Amikor mindezzel végeztek, akkor pedig egy animátor beanimálja. Ezt követően küldik csak el hozzánk a karaktert, mi pedig beleillesztjük a jelenetbe. Azaz, szakszóval kompozitáljuk. Talán mondanom sem kell, a legelső ecsetvonástól az utolsó simításig a munkafolyamat minden egyes lépése ugyanolyan fontos, ha bármelyiket kihagynánk, nem azt látnák végül a nézők a képernyőn, amit így.

Vegyünk akkor két mozgó karaktert, egy rémfarkast és egy sárkányt. Szerinted melyik lett jobban megvalósítva a sorozatban?
A sárkányok komplexebb munkát igényelnek, ha abból indulok ki, hogy a rémfarkasok az első évad elején forgatottak voltak. Sok esetben leforgattak egy zöld vászon előtt álló farkast, majd mi felnagyítottuk, hogy nagyobbnak tűnjön egy ember mellett, aztán integráltuk a jelenetbe. Nekem is volt egy farkassal dolgom, mert annyira jámbor lelkű volt az állat, hogy nem bírták rávenni a vicsorgásra. Így mesterségesen kellett „morfolni” a pofáját, fogakat elhelyezni benne, illetve fel kellett borzolnom a hátán a szőrét.
Hozzá kell tenni, ha a rémfarkas 3D-ben lett volna megvalósítva, akkor sokkal nehezebb lett volna ezt összehozni. Külön csapat kellett volna a szőr szimulálására, illetve a nedves és száraz körülmények közt történő tesztelésére. Például sárban.
Az organikus karakterek esetében pedig még némi pszichológia is számításba kerül, hiszen nem mindegy, hogy olyan karaktert készítünk, amit nap, mint nap látunk (kutya, ember), vagy pedig olyat (sárkány), ami csak a fantáziánkban létezik.
Ebben az esetben egy 3D-s farkast egy 3D-s sárkánnyal összehasonlítva a farkas nehezebben kivitelezhető élethűen. Egyszerűen azért, mert a szemünk hozzá van szokva a kutya mozgásához, a szőrének fizikai és fénytani tényezőihez.

Említetted a robbanásokat. A második évad kilencedik epizódjában van egy jelenet, amiben a levegőbe repül egy fél flotta. Egy ilyen jelenetet hogyan kell elképzelnünk (a technikai hátterét), mennyi idő úgy összerakni, hogy ennyire élethű legyen a végeredmény?
Mivel a sorozatnak ezen a részén (és a második évadon) már nem dolgoztam, így csak szakértői magyarázatot tudok adni a végrehajtásáról. Először is szükség van egy nagy terjedelmű (több száz gépből álló) gépparkra, ami az IT-csapat állandó felügyelete alatt áll. Ez a renderfarm szakmai nyelven, és a művészek gépeit kivéve itt dobog egy ilyen jelenet szíve, több terabyte-os adatforgalmat bonyolít le a farm naponta. Ezenkívül több órás számításokat végeznek a gépek a jelenet egyetlen(!) képkockáján.

Ezt azért szükséges tudni, mert grandiózus munka áll egy-egy ilyen hajó szétrombolása mögött. Külön csapat foglalkozik a különböző robbanások és szétszálló törmelékek szimulálásával. Fizikai szempontokból fontos szimulációkról beszélünk. Az FX (effektelő) csapat generál füstöket, lángokat, szikrákat. Amit a jelenet éppen megkövetel. Az említett dolgokat pedig a kompozitorok illesztik be a jelenetbe, a filmzajokkal és egyéb összetevőkkel egyetemben. A 3D-s anyag általában nyers, látszik rajta, hogy mesterséges. A kompozitor dolga, hogy élethű színeket, fényviszonyokat, jól integrált atmoszferikus elemeket rakjon bele.
Egy ilyen jelenethez rengeteg hajós, tengeres, robbanásos referenciát nézünk át (külön-külön), míg képesek leszünk élethűen leképezni a valóságot. A romboláson kívül szimulálni kellett a vitorlák vásznát és a darabokban repülő embereket (ezek nyilván 3D-sek voltak.
A tüzek esetében sokszor egyszerűbb élő tüzet forgatni és elhelyezni a jelenetben némi színezéssel, hogy zöld lángokat kapjunk. A háttereket festők festik, akik gyakran valódi művészemberek. Őket általában vagy a megélhetés, vagy a film szeretete hajtja odáig, hogy ilyen produkciókon dolgozzanak. De ugyanígy, a karakterek tervezésében szobrászok keze nyoma látható, akik vetekszenek napjaink elismert és körülrajongott sztárszobrászaival. Ők is mélyreható anatómiai és mértani tudással rendelkeznek. Sokoldalú emberek dolgoznak rengeteget azért, hogy egy ilyen jelenet a képernyőkre kerülhessen.

Mi a véleményed hozzáértőként erről a videóról?

Az első epizódok tükrében, amiket belülről láthattam, ez már egy nagyobb cég munkája. Átkerültek a jelenetek Londonba, így már többszáz fős kapacitású cégek dolgoztak a sorozaton a videón látható fázisban. Az ő legnagyobb előnyük az, hogy jobb művészeket tudnak magukhoz csábítani, főleg nagy címek esetében. Ezeknél a cégeknél a bejáratott seniorok és a középszintű művészek már alapos munkát végeznek. Jól látszik a jeleneteken a részletgazdagság és a komplex karakterek (mint például a sárkány) kifinomult animációja és integrálása a jelenetbe. Minél több kéz dolgozik egy cégnél, annál több részletet és effektet engedhetnek meg maguknak igen rövid idő alatt.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy mindennapos heti áttekintéseket tartanak, vagyis átnézik a jeleneteket, a supervisorok felülbírálják a végeredményt. A hibalehetőség így drasztikusan lecsökken, hiszen többlépcsős rendszerben dolgoznak. A moziszobában ül egy fotelben a supervisor és lézerrel mutogat az egyes jelenetek hibás részeire. Ezek javításra kerülnek, majd újabb szintre léphet az adott snitt.
A dublini cég (Screen Scene) kicsinek számít, de a világ minden tájáról hívtak szakértőket, ami így garantálta a minőségi munkát és jó eredményeket. Így kimagasló teljesítménynek tartom azt, amit elértek.

Az IMDb szerint olyan világszerte híres filmeken dolgoztál, mint a Harry Potter és a Halál Ereklyéi (1. rész) vagy az Amerika Kapitány. Utolérheti valaha a tévés platform a filmeset – megvalósításban és minőségben -?
Véleményem szerint meglehetősen közel áll a két dolog egymáshoz, hiszen a filmesek esetenként vállalnak tévés munkákat is. Nyilván a tévés sokkal gyorsabb munkát igénylő közeg. Nincs olyan sok idő áttekintésekre, javításokra és talán a költségvetés sem olyan kényelmes mint egy filmnél. Egyszóval ez egyértelműen meglátszik a minőségen. Én személy szerint azontúl, hogy nem nézek tévét, nem várnám el egy tévésorozattól, hogy tökéletes legyen. A jó történet, a lehengerlő rendezés, és a lehető legjobb színészi játék azonban három olyan dolog, amit egyértelműen megkövetelek egy sorozattól is. Vizuális effektek (VFX) szempontjából közel áll a két dolog egymáshoz, de a tévés megvalósítás vélhetően sosem lesz olyan szintű, mint egy mamutcég egész estés filmjének sokszor átrágott jelenetei. És azt hiszem, ez nem is várható el.

A színészek nagy része nem nézi vissza az alakítását. Te hogy vagy ezzel, újra szoktad nézni a munkáidat?
Ugyanúgy vagyok vele, mint ők. Egy olyan filmet se láttam még végig, amin dolgoztam. Minden filmet úgy 30%-ban látok belülről, a nagyját hang nélkül, és legtöbbször összefüggéstelenül. De megelégszem ezzel. A Trónok harcáról pedig el kell mondanom, hogy még csak nem is sejtettem, hogy ekkora felhajtás lesz körülötte. Későbbi visszajelzésekből tudtam csak meg, hogy mekkora sikere lett a sztorinak és a mi részünkről az utómunkának. A munkálatok befejezése után kibérelt a cég egy mozit, és egy exkluzív vetítésen vettünk részt, ahol láthattuk az első részt. Később a barátaimtól és különböző hírekből hallottam, hogy milyen jó alapot sikerült lefektetnünk a következő évadhoz.

Mit gondolsz, a látvány vagy a sztori a fontosabb egy-egy nagy címnél?
Ez a két dolog, mióta film a film, összekapcsolódik. A film célja többek között a vizuális szórakoztatás. Ha ez nem így lenne, akkor valószínűleg szívesebben hallgatnánk hangos könyveket. Minden részlet egyaránt fontos, így a hang, a képi világ, és a sztori is. Mindazonáltal én azt mondanám, hogy a vizuális effekt a film szolgálóleánya. Ebből az alázatból kell minőséget teremtenie. Ahogy korábban említettem, az effektek akkor jók, ha a néző nem tudja megmondani, melyik valós és melyik nem. Az már csak a szakmai körök dolga, hogy melyik jelenet hogy készült és mennyire nehéz megvalósítani. A mi célunk, hogy kiszolgáljuk a sztorit és a rendezőn túl a közönség is elégedett legyen. Ha mindezek harmóniában állnak, akkor születhetnek olyan remekművek, mint a Darren Aronofsky-féle The Fountain (A forrás) vagy a Harcosok klubja, ami ezen a pályán elindított.

Várható még, hogy valamely HBO-s produkciónál feltűnik a neved, a Trónok harcában feltüntettek a stáblistán?
A Trónok harcában fel voltam tüntetve, igen. Ezzel kapcsolatban annyit mondanék el, hogy az utómunka manapság iszonyatosan fontos a filmszakmában és ez nem tükröződik a közmegítélésben, illetve a belső, szakmai elismerésben sem. Lenyűgöző tehetségek dolgoznak sokszor az egyes produkciókon és méltatlanul általában a stáblista végén kullognak. Még mindig érzek a szakmában egyfajta gőgöt ezzel kapcsolatban, pedig ahogy mondtam, a mozgóképes munkálatokban nincs alantas feladata senkinek. Ha valami nem jól működik, az máris meglátszik a jeleneten.
A második kérdésre válaszolva, igen. Valószínűleg dolgozni fogok a következő Trónok harca évadon is. De erről még nem árulhatok el semmit.

Mi volt ez eddigi legnagyobb kihívás, amivel munkáid során találkoztál?
A mostanában befejezett Total Recall – Az emlékmásban (2012) kerültem szembe talán az egyik legnagyobb kihívással, egy komplexebb tömegjeleneten kellett dolgoznom, amit a forgatáson rosszul vettek fel. Ilyenkor meggyűlhet az ember baja a dologgal és hetekbe telhet, mire kitalálja, hogyan oldható meg a hiba eltüntetése. Ennél is komplexebb volt, amikor a Trónok harcában egy nagyobb ívű csatajelenetet kellett kompozitálnom.

Sokoldalú és alapos betekintést adtál a vizuális szakemberek munkájába. Mivel foglalatoskodsz, amikor éppen nem rémfarkasokat késztetsz vicsorgásra?
Jómagam is festek és szobrászkodok. Természetesen a magam szerény szintjén űzöm, de az egyik legjobb relaxációs gyakorlatnak tartom mindkettőt.

hirdetés