Trónok harca premier előtti kritika: vérrel és sárkányokkal kezd a második évad

Mindenki a Vastrónt akarja! Az HBO zártkörű, az amerikai és hazai bemutatót megelőző vetítésén nem csupán az egyre kuszább sztoriszálak egymásba fonódása miatt kapkodhatták a nézők a fejüket, ugyanis Jaime Lannister és Daenerys Targaryen dublőrjei is jelen voltak, akik történetesen magyarok. Előbbi interjút is adott a csatornának, így emelve az első két rész iránti érdeklődést.

A második szezon ugyanis ütni fog. Mélyülnek az intrikák, a színészek egyre jobban és meggyőzőbben azonosulnak a karaktereikkel, míg a szériára szánt megemelt költségvetés és a változatos helyszínek gondoskodnak a minőségi szórakoztatásról. Akaratunkon kívül is megpróbálhatjuk Tolkien klasszikusaival, A Gyűrűk Ura – A hobbit kettőssel összehasonlítani ezt a kortárs epikus sztorit, a nyilvánvaló közös jegyek ellenére azonban egy kijelenthető. A mozgóképes feldolgozásokat nézve egyelőre George R. R. Martin története áll nyerésre.

De hol is hagytuk abba? Ned Stark szelleme fejvesztve rohangál Westeros sötét erdeiben, míg öt ház sarja küzd a győzelemért és dicsőségért. Előbbit persze képletesen kell érteni, a Mások egyelőre a legdurvább mitikus lények a nyitányban, a trónviszály viszont nagyon is komoly. Ott van ugye a trónbitorló fattyú, Joffrey Baratheon, aki szemetebb, mint valaha. Daenerys, a Targaryen ház sárkányokkal táncoló lánya épp egy baromi nagy sivatagon kel át, míg Robb Stark Észak királyának nevezi magát és a fagyos erdőkben botorkál. A trónkövetelők sora itt még nem ér véget, csatlakozik a sorhoz még két Baratheon (Stannis és Renly), valamint a Jack Sparrow stílust követő Theon Greyjoy is.
Epikus. Ezzel az egy szóval lehetne jellemezni a második évad első 2 óráját, hiszen rögtön csatával, hőbörgéssel, vérrel és meztelenkedéssel kezd a Trónok harca folytatása. Peter Dinklage, alias Tyrion Lannister egyenesen sziporkázik a szerepében, kiosztja a Terminator sorozatból ismerős Lena Headey-t, majd az első évadból ismerős prosti társaságában a pohár fenekére néz, miközben a Király kezének tisztjében tetszeleg. Új szereplőkből nincs hiány, a brit tinisorozat, a Skins erősen képviselteti magát, és jön majd a Tudorok Boleyn Annája (Natalie Dormer) is, de erre csodálkozzon rá mindenki maga. De miben jobb a második évad?

hirdetés

Közeleg a Tél. Igen, ezt hajtogatják már unalomig, az újabb posztereken feltűnt a Háború ígérete is, viszont az első szezon dumapartijai itt már csodálatos tájakon folynak. Büszkén jelentette anno az HBO, hogy az egyes epizódokra ezentúl sokkal több pénzt szánnak majd és ez látszik is. A részben Horvátországban forgatott sziklás tengerpart, a horizont fölé tornyosuló romos, de erőteljes várak, Észak ridegsége és a Sivatag fojtogató ökle is azt mutatja, nem spóroltak a zöldhasúval. Rendkívül jól választották a helyszíneket, így nagyban megkönnyíti a beleélést ez a húzás. Unalmas már a sok CGI és a zöldvászon előtt felvett bohóckodás.

A dialógusok minden eddiginél erősebbek és bicskanyitogatóbbak, a jól kidolgozott új és régi ismerősök nagyon odateszik magukat. Minden emberfajta megtalálhatja a maga kedvencét, izgulhatunk a szökésben lévő Aryáért, gyűlölhetjük a velejéig gonosz Joffreyt, drukkolhatunk a dothraki stílussal szenvedő Daenerysnek, de érdemes vigyázni. Senki sincs biztonságban. Amilyen gyorsan Bran lezúgott a több méter magas toronyból, olyan szélsebesen csapott le a bárd Ned Stark nyakára. Így a nyitány után pedig nagyon nehéz lenne megmondani, ki a főszereplő. Ki jó és ki rossz. A produkció legerősebb pontja talán az, hogy egymásba fonódó történéseivel felhúzza az agyunkat. Itt bizony gondolkodni sem árt, főleg amikor egymást ekézik az antihősök.
Le a kalappal az írók előtt, a vérkomoly drámát ugyanis meg tudták spékelni egy olyan szintű fekete humorral, ami bárki arcára mosolyt csalhat. Tették ezt úgy, hogy a karakterekhez idomuló, a személyiségi jegyeiknek megfelelő beszólásokkal tették színesebbé a jeleneteket, ami bizony a végértékelésnél nagy pluszt jelent. Így többek közt megtudhatjuk majd, ki is az igazi lovag ebben az univerzumban.
A technikai megvalósítást nézve a főcím zenéje maradt, amilyen volt. Ugyebár veszélyes 1-2 perces intrókkal terhelni a sokszor ingerlékeny közönséget, a Trónok harcának van viszont az egyik legkönnyebben elviselhető bevezetője a Boardwalk Empire – Gengszterkorzó mellett. Az alatta vetített képsorok persze változtak, hozzáadták az új helyszíneket, ahol a 10 részes évad játszódni fog. Nagy durvulásokra számíthatunk, a rémfarkasok széles vicsora, az egyelőre palotapincsi méretű sárkányok fülsüketítő üvöltése és a Mások jeges lehelete erre enged következtetni. Abszolút hihetően készítették el a kreatív szakemberek ezeket a lényeket, így szerencsére nem lógnak ki a környezetükből.

Ami azonban a legnagyobb erőssége a Trónok arcának, az a legkomolyabb gyengesége is. A párbeszédek, a gyorsan váltakozó helyszínek, a sokszereplős gárda könnyen összezavarhat bárkit. Ilyenkor nincs mit tenni, vissza kell tekerni a dolgokat, persze egy mozis vetítésen erre nincs nagyon lehetőség.
Értékelés szempontjából az első két rész 9/10-es pontszám környékén mozog. Erőteljes, hiszen vannak jól csengő poénok, drámai jelenetek, naturalista ábrázolásmód (dögivel), az égen áthúzó vörös fénycsóva azonban még nem érte el reptének legmagasabb pontját, kíváncsian várjuk tehát, hogy milyen észvesztő húzásokkal örvendeztetnek még meg minket a készítők. Mindenesetre pozitívum, hogy az előző évadhoz képest elég pörgősen kezdett a folytatás, annak idején, még a pilot első 20-30 perce sokkal lassabb tempót ígért. Most viszont nem spóroltak semmivel, törtek a csontok, zúzódtak a koponyák, a jócskán megnőtt rémfarkasok vad tekintete pedig egyet ígér. Háború közeleg.

(A hazai premier április másodikán lesz, este 10 órától. A megtekintés lehetőségeiről itt írtunk bővebben, eddigi cikkeink pedig errefelé tanulmányozhatóak.)

hirdetés