Titkok és hazugságok világpremier előtti kritika: gyerekgyilkosság egy álmos kisvárosban

Március elsején, még az amerikai premier előtt fog bemutatkozni idehaza az AXN új sorozata, a Titkok és hazugságok, mely egy ausztrál produkció adaptációja. A cím alapján pedig a legtöbben arra tippelhetnek, hogy nem kőkemény drámára, hanem inkább egy szappanoperára hajazó szériára érdemes számítani. És részben igazuk is van. Az AXN a krimisorozatot a világpremier előtt mutatta be a magyar sajtónak, az első két részben pedig láttunk gyerekgyilkosságot, egy kétségbeesett apát, akit meggyanúsítanak a bűnténnyel és egy csomó szerelmi vívódást. Az összkép így biztató lett, de korántsem meggyőző.

A Titkok és hazugságok az AXN-en még az amerikai premiert is megelőzve fog bemutatkozni, ennek pedig a családi sorozatok rajongói örülhetnek legjobban. Azok, akik a képernyő előtt ülve szeretnek popcornt rágcsálni, és kikapcsolódni. Az új produkció Secrets and Lies címmel érkezik a tengerentúlon az ABC-re, melyről már egy ideje hajtogatjuk, hogy csak árnyéka önmagának. Hogy mire is gondolunk, amikor ilyen horderejű állításokat teszünk? Arra, hogy a Lost óta el van veszve a csatorna. Nőknek készítenek elsősorban sorozatokat, így a kőkemény drámákat már régóta nem náluk kell keresni. Igaz, hogy két képregényes produkció is érkezett a közelmúltban az ABC-re, a SHIELD ügynökei és az Agent Carter személyében, de még Shonda Rhimes szériáival, a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? és a Botrány duóval is azt mondhatjuk, hogy az országos tévécsatorna mindössze árnyéka önmagának.

Biztosan megvan a családi sorozatoknak is a maga piaca, azonban a Broadchurch című brit sorozatban láthattuk, hogy igenis lehet ütős, kisvárosi drámát forgatni a tévébe. A Titkok és hazugságok azonban a láthatóan jó alapanyag ellenére is nagy mellélövés lett. A téma miatt mindenképpen érdemes belenézni az eredetibe, hátha élvezhetőbbre sikerült, de az amerikai adaptáción látszik, hogy egy olyan próbálkozás, amit tán még a készítők se vettek komolyan. A színészek túljátsszák a szerepüket, régen lehetett már ilyen erőlködést látni a képernyőn, szinte érezni lehetett a produkció felütésében az izzadtságszagot. Kicsit még a Született feleségek szappanoperás hangulata is visszainteget a Titkok és hazugságokban, a legfőbb gond viszont az, hogy épp a rossz színészi teljesítmények és a súlytalan rendezés miatt szinte lehetetlen komolyan venni ezt az újdonságot.

hirdetés

A történetről, hogy ne lőjük le a poénokat, annyit árulunk el, hogy reggeli kocogás közben egy férfi, bizonyos Ben Crawford (Ryan Phillippe) megtalálja a szomszéd kisfiú holttestét. Ezt követően pedig ő maga válik gyanúsítottá, a nyakában kezd el lihegni a szigorú arcú Juliette Lewis által alakított nyomozónő, bejön a képbe a dögös szomszéd, akit A Bura alattból és a Halálfutamból ismert Natalie Martinez játszik. Neki ennyi is a dolga, sírni, amikor kell és jól kinézni a kamerák előtt. Ezt nagyjából az összes női szereplő lehozza. Egy jó dráma esetében azonban a lényeg az, hogy a készítők ügyesen adagolják a feszültséget, hogy a megfelelő pillanatban olyasmi történjen, ami ledöbbenti a nézőt. Olyasmi, ami arra késztet, hogy jól megmarkolja a kanapé karfáját mindenki. A Titkok és hazugságok viszont beleesik a csapdába és túlságosan maníros. De a klisékért sem kell a szomszédba mennie a produkciónak, ugyanis épp a főszereplő, Ben vendégházában tengődik a legnagyobb. Dave személyében, aki egyre hordja magához az egyéjszakás kalandokra felszedett nőcskéket. Túlsúlyos, próbál vicceskedni, Carpe Diemes pólóban issza a sört, de azért, ha beüt a krach, akkor a hátsó zsebében van néhány bölcs jó tanács is. A mi legnagyobb szerencsétlenségünkre.

A színészeknek tényleg nincsen hálás dolguk, ezerszer látott karaktereket kell hozniuk, de úgy, hogy mindkét rész rendezője rájuk szólt, hogy ezt mindenféle beleélés nélkül, már-már idegesen tegyék. A Titkok és hazugságok első két részét mi szinkronnal láttuk, így beszámolhatunk róla, hogy például Für Anikó hangja biztosan felcsendül a szériában, és ő az egyik legnagyobb név a szinkronstábban. A Titkok és hazugságok készítője Barbie Kligman, aki eddig olyan sorozatokon működött közre, mint az Esküdt ellenségek: Különleges ügyosztály, az Everwood és a Vámpírnaplók. És a színészek között is vannak ismerős arcok, hiszen Juliette Lewis emlékezetes teljesítményt nyújtott a Kalifornia – A halál nem utazik egyedül című filmben és az Alkonyattól pirkadatig című klasszikusban is, melyet Robert Rodriguez rendezett. Itt azonban neki se megy annyira a karót nyelt detektív karaktere, sajnos, tesszük hozzá.

A Titkok és hazugságok első évada 10 epizóddal érkezik az AXN-re, és azt mondhatjuk, hogy azoknak a nézőknek abszolút tetszhet majd, akik a nyugodtabb történetekre esküdnek. A picit több mint 80 perc alatt, amit láttunk a sorozatból, ugyanis legfeljebb kétszer emelkedhetett meg az egyszeri újságíró pulzusa. De még akkor se annyira, hogy mérhető legyen. Sajnos, tesszük hozzá ismét. Akik izgalmat, drámát és rejtélyt keresnek, nézelődjenek inkább a már említett, David Tennant főszereplésével készült Broadchurch környékén. Annyit azonban be kell ismerni, hogy a kisvárosi hangulatot jól eltalálták, de ez kevés a sikerhez. Ugyanis, mivel az ausztrál eredetihez képest 6 helyett 10 epizóddal fog operálni az első évad, aztán pedig jó nézettség esetén még egy 2. szezon is jöhet, valószínűleg el fogják húzni a sztorit, mint a rétes tésztát.

Értékelés:
Az AXN láthatóan nagyon bízik a Titkok és hazugságokban, abban, hogy a sorozat képes lesz újat hozni a nézőknek. Erre utal a március 1-jei, 21:00-s kezdés, ami még a keleti parti, amerikai premiert is megelőzi. Viszont a maníros játék, a színészek lélektelen alakítása, a hosszúra nyújtott, zenés montázsok azonban inkább a Született feleségek stílusához teszik hasonlatossá ezt a családi sorozatot. Drámának nem nevezhető, mert a komoly dráma valahol máshol kezdődik. A Titkok és hazugságok első két része így 4/10-es értékelést kap, az ausztrál verzióba viszont érdemes lehet mindenképp belenézni. Hátha az jobban sikerült.

hirdetés