Trónok harca 4. évadkritika: Hatalmas csaták és megdöbbentő fordulatok uralták az elmúlt 10 részt

Westerosban senki nem menekül. Ebben az évadban a halál uralta a Trónok harca történéseit, mert egy csomó jól ismert karaktertől el kellett búcsúznunk. Volt köztük olyan, akit jobban sajnáltunk, volt, akit kevésbé. Egy biztos azonban, hogy mindenki a saját hibájából dobta fel a bakancsot. Bizony, ebben a sorozatban így van ez az első évadtól kezdve. Ned Stark lehetett bármilyen nemes, mégis elég sok hibát követett el azelőtt, hogy lecsapták volna a fejét. A Trónok harcában pedig mindenkinek meg kell fizetnie a hibáinak az árát. Legyen szó zsarnok királyról, beképzelt hercegről, dögös északiról, vagy éppen érinthetetlennek hitt tanácsadóról. Mindemellett szépen csordogált a sok történetszál egymás mellett, így egészen átrendeződött a sakktábla a történetben. Van, aki bizony mattot is kapott.

Míg A Gyűrűk Urában és a mostanában játszott Hobbit filmekben hatalmas csaták, gigantikus történetmesélés uralkodik, addig a Trónok harcáról mindenki tudja, hogy az igazi harc a tárgyalótermekben folyik. Szofisztikált környezetben. A hatalmas bárdok helyére méreg, cselszövés, rosszindulat lép. A végeredmény azonban igencsak halálos tud lenni, még így is. Meglepetésre azonban az HBO legnézettebb sorozata – össznézettségben 18,6 millióan követik a szériát, ezzel még a Maffiózókat is megelőzi a műsor – ebben az évadban olyan területre merészkedett, ahova legutoljára csak a második etapban tette a lábát. Bemutatott egy komplex, nagyívű harcot. Míg két évvel ezelőtt hajós ostromot láthattunk, most Havas Jonék a Falat védelmezték mamutoktól, óriásoktól és válogatott rémségektől. Minden idők legdrágább Trónok harca epizódján vagyunk túl, amely ismét csupán egy helyszínen játszódott. Mégsem ezt a felvonást emlegeti majd mindenki.

Hanem ismét egy esküvőt. George R. R. Martin vállalta magára a Purple Wedding megírását, és a végeredmény olyan is lett. Királyvárban Joffrey és Maergery nászára készült az udvar, a vége azonban tragédia lett. Mármint a Lannisterek szempontjából, mindenki más örülhetett. Ez a rész sorsfordító lett sokak számára. Sansa menekült, Tyrion börtönbe került, és végül is a szőke Baratheon halála olyan láncreakciót indított el, amely sokakra volt hatással. Még a frissen bemutatkozott Vörös Viperára, alias Oberyn Martellre is.

hirdetés

Ez volt az az évad, amelyben a legjobb alakításokat láthattuk eddig. Nem fogjuk mostanában elfelejteni a Peter Dinklage által briliánsan eljátszott védőbeszédet, az előbb említett Vipera és a Hegy nagyon várt és brutálisan sikeredett összecsapását, és Joffrey halálsikolyát sem. A színészek kitettek magukért, ám sokaktól búcsúznunk kellett. A teljesség igénye nélkül felsorolva meghalt idén a király, Ygritte, Tywin, azaz olyan karakterek, akik a kezdetektől szinte jelen voltak a sztoriban. A közönség pedig megilletődött, megdöbbent, velük együtt sikoltott fel helyenként a döbbenettől. Mert itt bizony olyan jól megírják a sorozat készítői a fordulatokat, a karaktereket, hogy néha számítani sem lehet a hamarosan bekövetkező elhalálozásra. De aztán függetlenül attól, hogy jó vagy rossz ember leheli ki a lelkét, mindenki sajnálkozik. Hisz a Joffrey-t játszó Jack Gleeson nélkül is kevesebb lesz a sztori, Pedro Pascal is hiányozni fog, a Trónok harca szépsége és legnagyobb erénye azonban az, hogy könnyen pótolják a karizmatikus egyéneket. Sikerült ez 4 évadon keresztül a készítőknek, biztosak vagyunk benne, hogy ezután is menni fog nekik.

Sőt, azt kell, hogy mondjuk, még a színészcserék is jól sikerültek. Az új Hegytől egy emberként rezzent össze a nézőközönség, míg az új Daario Naharis két-három jelenet alatt tökösebb volt, mint az előző. Virágot vitt Danynek, kést dobálva gyakott le egy rátámadó lovast, sőt, még a szőke szépséget is ágyba vitte. Legalább annyira vagány volt, mint a Vörös Vipera, de önteltsége miatt azért könnyen kitalálható, nagyjából milyen sors vár rá is…

Ami az elmúlt 10 részben azonban a csaták, a rendkívül jól megvalósított CGI mellett kitűnt, hogy a Vastrónért vetélkedő király és királynő-jelöltek milyen különböző stílussal törtetnek előre. Daenerys elfoglalt egy várost és a szemet-szemért, fogat-fogért elvet követve büntette meg a zsarnokokat. (Vajon, ha Királyvárba ér, a Lannisterek mit kapnak tőle?) Stannis a seregét építgette és sietett a Falat védelmező Havas Jonék segítségére, Joffrey beképzeltsége miatt veszítette el hatalmát és életét.

Emellett pedig ez lesz az az etap, amelyet a jó párosítások miatt emlegetünk majd évek múlva, majd ha már a sorozat elbúcsúzott és nosztalgikusan emlegetjük a Trónok harcát. A készítők ugyanis remek érzékkel tettek össze olyan párosokat, akikről azt hittük volna, hogy simán hidegre teszik egymást 5 perc alatt. Podrick és Brienne, valamint a Véreb és Arya együtt kalandoztak ebben az évadban, és rengeteg vicces szituációt köszönhettünk nekik. És igen, ezért is napjaink egyik legminőségibb sorozata ez. Mert ott van a rendkívül sötét hangvétel mellett a humor, kellően szexi a produkció (elég Missandei fürdőzésére gondolni), komoly társadalmi, politikai, etikai kérdéseket feszeget Martin univerzuma. Végül pedig egészen megdöbbentő snitteket is láthat a közönség.

A Trónok harca erre az évadra nőtte ki magát legjobban, napjaink legmenőbb tévés eposzának nevezhetjük a sorozatot. Köszönhetően a színészeknek, akik szívüket-lelküket kiteszik a képernyőn, az egyre jobb különleges effekteknek, a meglepő fordulatoknak, annak, hogy igazi felnőtt szórakoztatást nyújt a széria. Azt pedig már most láthatjuk, hogy a szálakat szépen viszi majd tovább az HBO készítőgárdája jövő tavasszal is, merthogy már biztosan új helyszíneken kalandozhatunk az 5. évadban. Jön Dorne, „színpadra” lép Oberyn öröksége, és jön pár újabb szereplő, akik szívesen látná karó végen az összes Lannister fejét.

A harmadik évadban azt mondhattuk, hogy az igazán nagy győztesek ők voltak, idén viszont ez a család szenvedte el a legnagyobb csapásokat. Theon Greyjoy mellett. Amellett, hogy az ő karaktere is zseniálisan hullott a saját vermébe, talán őt lehet még legjobban sajnálni. Kifordult magából, elvesztette mindenét, és egy őrült karmai közé került. Westerosban viszont egyszer fent, egyszer lent… így kíváncsian várhatjuk, hogy kinek mit hoz a folytatás. Továbbra sem érdemes kedvencet választani, mert úgyis mindenki előbb-utóbb meghal. Mondom ezt úgy, hogy a könyvsorozat elolvasása nekem még hátravan. De biztosan az is jó kis hullámvasút lesz. Mert a tévés adaptáció az. Csak vigyen mindenki zsebkendőt magával az útra, mert ilyen-olyan okokból szükség lesz rá.

Értékelés:
Míg tavaly 8/10-et adtam az évadra, addig idén egy ponttal többet, azaz 9/10-et simán megérdemel a produkció, hiszen minden tekintetben fejlődött a Trónok harca. A történet, a karakterek, a fordulatok, a durvulás és a testiség aránya kiválóan el lett találva. Sőt, ha már fantasy sorozatról van szó, akkor volt néhány képtelen lény is. Vérengző sárkányok, bepöccent óriások és brutális mamutok szaladgáltak idén Westerosban. Ezt pedig nagyra kell értékelni. Mert ott az erőfeszítés a készítők részéről, hogy szórakoztassanak. Mi pedig ezt észrevettük, és ezúton is megköszönjük.

(Jövőre innen folytatódik a sorozat, a következő két évad, azaz az ötödik és a hatodik már biztosan érkezik. A produkcióról írt eddigi cikkeink erre találhatóak, a hatalmi játszma jövő tavasszal folytatódik. Addig is, a friss információkra, hírekre éhes olvasók látogassák meg és lájkolják a Trónok harca legnagyobb magyar facebook oldalát, ahol naponta frissülő, élénk tartalmak várják a rajongókat.)

hirdetés