Szabó Máté igazi multitalentum, aki színészkedik, énekel és napjaink egyik legfoglalkoztatottabb szinkronszínésze is egyben, a hangja pedig olyan produkciókban csendült már fel, mint az Odaát, a Dr. Csont, a 24, a Vámpírnaplók, a Ki vagy, doki?, a Dallas és persze az Agymenők. Sheldon Cooper magyarhangjával a Comedy Central meghívására a Pannonia Sound System szinkronstúdióban ültünk le beszélgetni a sorozatról, a tudományos szakkifejezések által okozta kihívásokról, na meg arról, hogy vajon miért az Agymenők napjaink egyik legnépszerűbb szitkomja. A produkció legújabb, hetedik évada péntekenként, 20:00-kor látható a legnépszerűbb magyar humorcsatornán, a Comedy Centralon.
Amerikában több mint 20 millióan nézik hetente az Agymenőket. Mit gondolsz, miért ilyen népszerű a sorozat?
Tényleg? Ez meglep. Hogy miben rejlik a sikeressége, arról a Csőre Gabival szoktunk hosszasabban értekezni, amikor együtt vesszük fel a sorozatot a stúdióban. Ilyenkor elcsodálkozunk azon, hogy miképp csavarják épp a történetet. Az Agymenőkben van négy, Kaley Cuocóval kiegészülve öt szenzációs színész, egy rettenetesen kreatív forgatókönyvíró-csoport. Hogy kik azok, akik ilyen abszurddá teszik ezeket a karaktereket, azt igazából nem tudom. Lehet, hogy a színészek tesznek annyit hozzá a szerepükhöz, hogy ennyire viccesek lesznek.
Egy nagy közhelyet tudok eldurrantani, hogy a jól működő közös munka eredménye az, hogy ennyire jó a sorozat. Színészileg hibátlan az egész, nyelvezetileg szintúgy, és olyan napi aktualitásukat követnek le a maguk együgyű, ámde frenetikus módján, amelyek még az ilyen kockafejeket is szerethetővé teszik. Mert a hétköznapi ember azért nem tud mit kezdeni a húrelmélettel és a kvantumfizikával.
Elég nehéz, de a sok gyakorlás, a hangos felolvasás azért segít minket abban, hogy jól el tudjuk mondani a szöveget. De mint kulisszatitok elmondhatom, hogy nem mindig vagyunk tisztában a tudományos szövegek, tételek és elméletek jelentésével. Lehet, hogy a mikrofonba belemondom, hogy mi az a húrelmélet, de ha megkérdeznék, hogy valójában értem-e az egészet, akkor valószínűleg egy „Nem.” lenne a válasz. Pont az ügyetlenségük, a csetlő-botló hétköznapjaik hozzák a nézőkhöz közelebb ezeket a karaktereket. Akik egyébként köztünk élnek. Olyan figurák ők, akiket szerintem bárki be tud helyettesíteni a saját ismerősei közül. Lehet, hogy Gyulán, lehet, hogy Békéscsabán, de ott is megvan a csinos kislány, akinek csak jár a szája, az okoskodó, aki mindenbe okvetlenül beleüti az orrát. Ezek a figurák mindenhol megvannak. Csak a sorozatban fel vannak turbózva.
Szokták mondani, hogy a hangod nagyon eltér a Sheldon Coopert játszó Jim Parsonsétól. Hogy fogtad meg a karaktert, hogy mégis átjöjjön a Comedy Central nézőinek a tudós ripacssága?
Az elején bajban voltam ezzel. Éreztem, hogy az én habitusom, mint Szabó Máté nagyon-nagyon távol áll Sheldonétól, amit Jim Parsons megformál. De színészi feladatként, kihívásként tekintettem minderre és úgy voltam vele, hogy akkor is le kell tudnom gyűrni a saját fizimiskámat és bele kell helyezkednem a figura bőrébe. Minden szerepemben próbálok a karakter után menni, megpróbálok a gesztusaira dolgozni, illetve arra a hanghordozásra ráülni, amit ő képvisel. A hangszínünk erősen más, viszont az amplitúdókat ő is használja, elég erősen. Ezekkel a változatos hangmagasságokkal próbálok én is machinálni.
Az utcán mennyire azonosítanak be Sheldonként, ha meghallják a hangodat?
Olyan túlságosan konkrétan még nem kaptam meg a szemem közé, de a múltkor volt egy aranyos történet. Kihívtak egy reklámstúdióba, pont az Agymenőkkel kapcsolatban. Hogy van egy termék, ami épp támogatja a sorozatot és azt szeretnék, ha a szpotban Sheldon is megszólalna, kvázi az én hangomon szólalna meg. Hirtelen bajba kerültem, mert se a figura nem volt előttem, se a szituáció, csak pár mondat. És kérték, hogy mondjam el, olyan Sheldonosan. Második-harmadik próbálkozásra azért sikerült, és mondták, hogy hű, pont így képzeltük. Ez is mutatja, hogy egyrészről nehéz feladat őt szinkronizálni, másrészt viszont egy lubickolási lehetőség.
Nem ehhez alakítom a beosztásomat, de ha úgy alakul, akkor szoktam nézegetni. Jókat szoktam röhögni rajta és eszembe szokott jutni egy-két történés a forgatási napról, amikor épp az adott jelenetet vettük fel. A kellemes a hasznossal összekötődik, így ez egy jó élmény.
A szinkronizáláson mennyire szokott megnevettetni titeket az Agymenők?
Abszolút. Mivel nekem vannak talán a legkörmönfontabb mondataim,élmény hallgatni az “eredetit”, és rápróbálni a magyar szöveget, de a kollégák megszólalásait is érdemes figyelemmel követni. Szoktunk neki örülni, ha jól sikerül a magyar szöveg is, de azért bosszankodni is szoktunk, amikor egy vagy két szótag hiányzik csak ahhoz, hogy pont egyszerre csukjuk mindketten a szánkat. Olyankor van asztalra csapás, meg ilyesmi. De általában örömünkben és nem bánatunkban. Jó hangulatú forgatások szoktak lenni. Nyilván egy jó hangulatú sorozatot nem is lehet földig lógó orral szinkronizálni, mert az érződne a végeredményen.
Korábban a Ki vagy, dokiban? is szinkronizáltál. Arra hogy emlékszel vissza?
Az egy nagyon érdekes sorozat volt. Az ötödik évadban szálltam be, és ott ugye két évadonként cserélik a dokit körülbelül. Mivel az első néggyel nem találkoztam, a tévében sem kaptam el egy részt sem, epizódszereplő se voltam a sorozatban, így nekem egy teljesen idegen sztori volt. De aztán bedobtak a mélyvízbe. Azt azért nem merem állítani, hogy mindent megértettem a történésekből az elejétől a végéig. Bizonyos képzelgéseimen és intuícióimon kívül az egyetlen támaszom Matt Smith volt. Nem mindig értettem, hogy mit játszik, de amit éppen alakított, azt megpróbáltam lekövetni és megsegíteni a magyar hanggal.
Ilyen tekintetben igen, van hasonlóság, de egészen másféle karakterek. Matt Smith-t el tudom képzelni sokféle figuraként, Jim Parsonst kevésbé. Egy közönségtalálkozón beszéltünk arról, hogy nekem olyasmi az Agymenők, mint amilyen a Dallas volt régen. Megismertük a Ewing családot és el is hittük, hogy ők léteznek. Én nem a Patrick Duffyt láttam Bobby szerepében, hanem Bobbyt láttam. Elfogadtam, hogy ő maga a Bobby. Itt pedig elfogadom, hogy ő Sheldon. És kész. Nem tudom elképzelni sem tini fiúként, sem nyomozóként, sem egy börtönben. Nekem ő A Sheldon. A magánéletében is ilyen fickónak tudom elképzelni. Aztán lehet, hogy homlokegyenest más, lehet, hogy síel, gyorskorcsolyázik, vagy street ballozik, de ugyanilyen tutyimutyi alaknak képzelem. Aki viszont fejben iszonyú intelligens.
Mozifilmekben is szoktál dolgozni? Ha egy tévészínész szerepet kap egy hollywoodi nagyfilmben, akkor eszükbe szoktál jutni a szinkronrendezőknek, hogy téged hívjanak?
Előfordul, május 29-től játsszák a magyar mozik a Hosszú út lefelé című Nick Hornsby-feldolgozást. Ebben a drámában szerepel Aaron Paul is, akit a Breaking Bad (Totál szívás) című drámasorozatban szinkronizáltam. Ezért most is engem hívtak. Nagyon örültem neki.
Abban milyen volt dolgozni?
Kiváló sorozat a Breaking Bad, a fiatal srác, Aaron Paul remekel benne. De Bryan Cranston is zseniális, ő nemrég nyert Emmy-díjat. Ilyenkor mindig leborulok az alkotók előtt, mert hogy lehet 5-6 évadra kigondolni egy történetet, pláne így? Hogy lehet ennyire jól felosztani 40 perces részekre? Hogy lehet ennyi cselekményt, izgalmat belerakni? Nekem ez kézzel foghatatlan. Színészileg, emberileg is nagyszerű sorozat, ami ügyesen lett megfűszerezve, ezért is rajonganak érte annyian.
Az HBO Maxnál drágább csomagokkal indul májusban a Max
Májusban új török sorozat indul a TV2 Csoport egyik csatornáján
Kiderült, hogy hány évados lesz a The Witcher
8 millió forintos bírságot kapott az RTL a Kanapéhuszárok és a Sztárbox kapcsán
Újabb műsorváltozás: Minden hétköznap visszatér A mi kis falunk az RTL-re
