.

"Nem vagyok olyan kemény, mint azt gondolnák" - interjú Philip Winchesterrel, a Válaszcsapás (Strike Back) egyik főhősével

Írta: RaulReal | 2013. augusztus 07. 21:00
A 24 óta nincs olyan jó akciósorozat a tévében, mint a Válaszcsapás. A látvány, a történet, a misszió teljesítésére szakosodott főszereplők mind azért vannak, hogy a Sky és a Cinemax koprodukciója egyeduralkodó lehessen a műfajban. És az is. De vajon működhetne a történet egy főhőssel? A Philip Winchester által alakított Michael Stonebridge lenne az új John Porter? Idehaza augusztus 10-én 22:00-tól folytatódik a magyar Cinemax műsorán a tengerentúlon Strike Back címmel ismert sorozat, amely idén is válogatott szörnyűségekkel, csodás helyszínekkel és jó nőkkel borzolja majd a nézők kedélyét. A széria a premierrel egy időben az HBO GO-n is megtekinthető lesz. A produkció a második évad után ismét részben Magyarországon forgott, 6 részt vettek fel itt. Az HBO által szervezett nemzetközi sajtótájékoztatón pedig lehetőségünk adódott arra, hogy a főszereplőkkel és a Válaszcsapás készítőjével az akciósorozatok jelenlegi helyzetéről, a televíziózás múltjáról és lehetséges új irányairól, illetve arról beszélgettünk, meddig egészséges egy drámaszériában a vérengzés. Korábbi anyagaink az eseményről itt olvashatóak, az elmúlt hetekben beszámoltunk a negyedik évad részleteiről és bejártuk a sikersorozat forgatását is a Vidámparkban. Interjúsorozatunk első felvonása következik, melyet Philip Winchesterrel készítettünk el egy kerekasztal-beszélgetés formájában. Az alábbi kérdések közül a legtöbbet mi tettük fel.
Olyan sorozatokban játszott már, mint a Crusoe és a Camelot. Miben más ezektől a Válaszcsapás? A Crusoe volt az első tévés kalandom, egy korántsem tipikus network sorozat volt, amit az NBC finanszírozott. Dél-Afrikában forgattunk akkoriban, bennem pedig még megvolt az a romantikus elképzelés a tévéiparról, hogy lesz időnk kifújni magunkat, pihengetni. Ezzel szemben egy percnyi megállás sem volt, 6 munkanapból állt egy hét. Azóta más szemmel nézek a tévésekre, mert tudom, hogy egy-egy mozifilm stábjával szemben nagyjából halálra dolgozzák magukat. Pár évvel később aztán jött a Camelot és inkább hagytam, hogy magával sodorjon az ár, így amikor megkaptam a lehetőséget arra, hogy a Válaszcsapásban játsszak, már teljesen fel voltam rá készülve, hogy milyen kemény lesz leforgatni egy ilyen akciósorozatot. A Válaszcsapás sokkal többet követel, mint az előző produkciók tették korábban. Ki kell mondjam, brutális. Érzelmileg, fizikailag, és a sok utazgatás se semmi. Ennek ellenére ezek a sorozatok segítettek abban, hogy jobban átlássam a televíziózást, így nagyon is örültem, hogy részese lehettem ezeknek a projekteknek. A Válaszcsapás mindössze felidézte a megpróbáltatásokat, amiket korábban átéltem a kamerák kereszttüzében. Most, hogy a harmadik évadot forgatjuk (európai számítás szerint negyedik), már csupán bekapcsol az izommemóriám és egyszerre érzem, hogy mekkora kalandnak lehetek részese és érzem, mennyire kimerülök a munkálatok alatt. Ráadásul a sorozatban megvan az a kettősség, hogy a beszélgetős részek váltják egymást az olyan tesztoszterondús jelenetekkel, mint a vonatos lesz. Nagyszerű ez a kettősség. Ismer olyanokat, akik a valóságban is katonáskodnak? Igen, volt egy srác, még korábbról. Apám amerikai, anyám angol, így Amerikában nőttem fel, de Londonban jártam drámatagozatra. 7 évig éltem ott, és volt egy barátom az iskolában, aki korábban katonáskodott. Nagyszerű ember volt. De volt a fejében egy kapcsoló, ami ha átfordult, akkor nem számított, ki volt az adott szobában, ő kipucolta, mintha mindig is üres lett volna. Ők is ugyanúgy tudnak viccelődni, mint mások, de van egy kapcsoló a fejükben, ami ha rövidre zár, akkor egy teljesen másik ember áll előtted. A másik srácot, akire alapoztam Stonebridge karakterét, Afrikában ismertem meg, amikor az első évadban (európai számítás szerint második) ott edzettünk egy katonai táborban. Rajta is láttam, hogy nagyon kemény arc volt, azonban rengeteg fájdalmat kellett lepleznie a ridegségével. Stonebridge is egy ilyen figura, aki sokban támaszkodik a fizikai erejére. Ebben a szezonban az egyik dolog, amit elveszít, az éppen ez. Valami történik vele a 3-4. részben, így ebben az etapban sem ússza meg a váratlan kalandokat. Érdekes, hogy az előző évadban mentálisan került krízisbe, most pedig fizikailag. Idén pedig mindez rám is hatással volt. Lehet, hogy nem véletlen, de Afrikában megbetegedtem, és 3 hónapig alig bírtam talpra állni. Mind a négy rész alatt tartott mindez, amíg ott voltunk. Nem tudtam semmit megemelni, vagy enni. Máig nem tudjuk, hogy mi okozta. Mikor múlt el? Amikor Budapestre jöttünk, akkortájt. Lehetséges, hogy az okozta, hogy vissza kellett mennem az öreg kontinensre, lehet, hogy azért betegedtem meg, mert tudtam, mi vár a karakteremre. Nem tudom. De borzalmasan nehéz volt átvészelni. Ahogy mondtam, Stonebridge nagyon is a fizikai erejére támaszkodik. Én pedig egyáltalán nem. Jómagam alapvetően nem vagyok ilyen kigyúrt, neki viszont annak kell lennie, ha azt akarjuk, hogy hihető legyen, hogy ő tényleg egy különleges egység tagja. Soha nem is gondolt rá, hogy katonának álljon? Nem, de a nagyapám az volt, mégpedig kommunikációs tiszt. Neki aztán voltak történetei! De én is emlékszem néhány megrázóbb eseményre. Ezek egyike volt 9/11. Ezen a napon éppen a drámaiskolában voltam és volt néhány srác, aki az akkori események után úgy döntött, hogy otthagyja az iskolát és inkább beáll a seregbe. Hogy azért harcoljon, amiben hisz. Nekem valahogy meg sem fordult a fejemben ilyesmi. Én nem vagyok ehhez elég bátor.
Előfordul, hogy odamennek magukhoz katonák, akik nézik a sorozatot? Persze. A legnagyobb dicséret, amit kaphatunk, az, amikor azt mondják, hogy „tyű, öregem, nézem a Válaszcsapást, és olyan, mintha rólam csináltatok volna filmet”. Egyszer előfordult, még Vegasban, hogy egy 2 méteres katona jött hozzám és veregetett vállon, és közben azt mondta, hogy te aztán kemény vagy. Én meg csak vonogattam a vállam, hogy ugyan, nem vagyok több egy színésznél. A első évadban (európai számítás szerint második) ezen gürcöltünk egy csomót, hogy minél valósághűbb legyen a Válaszcsapás, és amikor ez a Mike nevű különleges osztagos odajött és gratulált, úgy éreztem, hogy tényleg sikerült megvalósítani a célunkat. A forgatások előtt mennyi idővel korábban kezdenek el edzeni? Három hónappal. Megyünk a konditerembe, olyan ételeket eszünk, amik segítik azt, hogy magunkra szedjünk néhány kiló izmot. Nagyon izgalmas, mert mindez nagyon távol áll tőlem, mint színésztől. Mégis beleszoktam. Mostanra már nem visel annyira meg, hogy húsvér katonákkal kell kimenni gyakorlatozni, viszont a forgatások után mindig igyekszek olyan gyorsan megszabadulni Stonebridge-től, ahogy csak tudok. Rettenetesen erőszakos figura, akit egyáltalán nem neveznék jó fejnek. Szerencsés vagyok, mert néha velem tart a feleségem is, ami segít abban, hogy levetkőzzem a karakter jellemvonásait. Mi teszi Stonebridge-t jó karakterré? Az, hogy kiszámíthatatlan, és nagyon valószerű. Rengeteg szuperhősös filmet lehet látni mostanában a mozikban, Stonebridge azonban korántsem az. Ő igenis hibázik, és olyan irányba halad néha, olyan döntéseket hoz, amik szerinte helyesek. A valóságban azonban egyáltalán nem azok. Mindnyájunkkal megesnek hasonló dolgok, így ez egyike azoknak a faktoroknak, amik segítik a főszereplőkkel való azonosulást. Márpedig ugye egyesek hajlandóak arra, hogy akár az életüket áldozzák azért, amiben hisznek. Főleg a katonák. Hogyan birkózott meg a kettős állampolgársággal? Egész könnyen, sőt még segített is rajtam. Kisgyerekként igazi geek voltam, aki kétségbeesetten csupán arra vágyott, hogy elfogadja valaki. Az akcentusom segített ki néha, mert Amerikában brit szófordulatokat használni menő volt, ahogy fordítva, Angliában az amerikai szleng használatára sokan felkapták a fejüket. Érdekes viszont, hogy a brit akcentus áll közelebb hozzám, ezt használom, amikor Stonebridge-t megszemélyesítem és talán azért élénkebb így az általam játszott karakter, mert Philiphez is ez a stílus áll közelebb. Mit gondol, Ön az új John Porter? Nos, remélem nem fognak megölni. De igazság szerint sokáig nem néztem meg az első évadot, mert mindenki szerint olyan jól sikerült. Nem akartam magamat Richard Armitage-hoz hasonlítani, és utólag jól is tettem, hiszen nem az ő játékára építettem fel Stonebridge karakterét. Most viszont, hogy láttam néhány részt az első évadból, nyugodtabb vagyok és elégedett vagyok még így is azzal, amit összehoztam. Annak ellenére is, hogy nekem az lenne a legnagyobb dicséret, ha az emberek az új John Porternek neveznének.
Sullivan Stapleton nélkül működhetne a sorozat? Ha Ön lenne az egyetlen főszereplő? Nem hinném. Volt már olyan, hogy összeültünk és beszélgettünk a dologról, és arra jutottunk minden alkalommal, hogy ez az egyik dolog, ami a Válaszcsapást egyedülállóvá teszi. Hogy összeengedtek kettőnket és azt mondták, hogy most akkor indulás fiúk, érezzétek jól magatokat. Eddzetek, végezzétek el a spec ops tréninget, keljetek hajnali hatkor és másszatok két kilométert a szögesdrót alatt. Ez pedig összekovácsolja az embereket. Minket is összekovácsolt és nélküle nem is szeretném már csinálni ezt a sorozatot. Mit érzett, amikor idén visszatértek Magyarországra? Nagyszerű volt. Emlékeztetett az első évadra (európai számítás szerint második), amikor itt forgattunk, arra a két rendkívül jól sikerült részre. Az egész csapat örült neki, hogy ismét Budapesten lehetünk. Olyan volt igazából, mintha hazatértünk volna, és a mostani és a 2 évvel ezelőtti munkálatok közti idő csupán némi vakáció volt. Még könnyebb volt itt dolgozni most, hiszen hozzászoktunk az ország klímájához. Mit gondol, könnyebb dolga van úgy a Válaszcsapásnak, hogy nincs igazán riválisa az akciósorozatok szcénájában? Szeretném azt mondani, hogy a sorozat azért sikeres, mert sokat és keményen dolgozunk rajta. Nem egy országos sorozatról beszélünk, így sok minden olyat szabad nekünk, amit egy network szériának nem. Ha mondjuk költőkről szólna a produkció, az már teljesen más tészta lenne. Ezért volt vicces a sajtótájékoztatón a srác, aki megkérdezte, hogy nem túl erőszakos-e egy átlagnézőnek a Válaszcsapás. Vannak pillanatok, amikor akad lehetőség némi gyengédségre, némi filozofálgatásra, és vannak olyan jelenetek, amikor dübörög a rock ’n’ roll és mindenkit megölünk, aki a szemünk elé kerül. Erről szól a Válaszcsapás. És a sorozatban megvan a balansz, amire szükség van ahhoz, hogy egy sikercímet alkossunk. Igaz, hogy a Sky még több szexet, még több durvulást és sötétséget akar a sorozatba, a Cinemax azonban megköveteli azt az egészséges humort és lazaságot, ami pont annyira szórakoztatóvá és brutálissá teszi a produkciót, amennyire annak kell lennie. (fotók: SorozatWiki / Sdg)

További hírek

Budapesten forgatják az egyik legjobb akciósorozat folytatását

Emlékeztető: Válaszcsapás utolsó évadpremier a Cinemaxon



Hozzászólások