.

Beszámoló a Voice harmadik élő adásáról

Írta: RaulReal | 2013. január 09. 21:30
Hatalmas, 2000 négyzetméteres stúdióban, 700 fős közönség előtt zajlott le a The Voice - Magyarország hangja című vadonatúj produkció harmadik élő adása pénteken, amelyen a TV2 jóvoltából mi is részt vettünk. A csaknem három órás műsorra a fél kilences kezdés ellenére már este 6 környékén összegyűlt a közönség nagy része, a nem élő felvételek elkészítése, az elhelyezkedés és egyáltalán a bejutás általában több időt vesz igénybe. A sajtó munkatársai az egyik legjobb helyen ülhettek, belátva a színpad egészét, a zsűri hatalmas foteljeit, farkasszemet nézve a nézők egy jókora karéjával. Focipályaszerűen terült el előttünk a hatalmas színtér, ahol a főleg tinikből álló közönség várakozott a kezdésre. Az újságírókkal egyetemben a VIP-vendégek közt helyet foglalt többek közt Simon Zsolt, a TV2 vezérigazgatója, Nagy Tamás, a Jóban Rosszban producere, illetve feltűnt a nézőtéren Rubint Réka is. A sajtósok apró, de családias szektorában gumicukrot osztogattak, ez bevett szokás forgatásokon - az Agymenők felvételein például pizzát kap a közönség, nehogy összeessenek az éhségtől -, de mivel ahol mi ültünk, és a nézőtér egészében is nagy számmal voltak jelen kiskorúak is, akik gyorsabban elfáradnak, így indokolt volt némi energiapótlás.
Egy nagyon is energikus, feltehetően sok gumicukrot fogyasztó tapsoltató ember jelent meg fél 8 táján a porondon, aki elkezdte betanítani a közönséget, nélkülük ugyanis a tévéképernyőn egy sokkal sterilebb adást láthatnánk, nagyon sokat tesz hozzá egy-egy felvételhez az, ha a nézősereg szívét-lelkét beleadva drukkol kedvencének. A profiként viselkedő hangulatmester maga is elénekelt egy klasszikust, hogy a nézők hangulatát és várakozását felkorbácsolja, kisvártatva azonban megjelent a Voice stúdiójában Szabó Kimmel Tamás, a műsorvezető is, aki néhány jegyzetet a kezében tartva, idegesen nézelődött körbe a stúdióban és szövegét mormolva készült a harmadik élő adásra. Na, persze valószínűleg már csak az átnézésre volt ideje, hiszen a Mesterek, Malek Andrea, Somló Tamás, Caramel, és Mező Misi kisvártatva helyet foglaltak a székükben, amik a tévében látottakhoz képest nagyobbak, mint gondolnánk. És elkezdődött. Profi, cseppet sem kapkodó munka bontakozott ki a szemeink előtt, ahol a több rögzített és kézi kamerával, valamint a nagyon látványos, a stúdió tetején dróton végigfutó kamerával - szakszóval cable cam - az operatőrök lázas munkába kezdtek, hiszen Czerovszky Heni vezetésével kezdődött el az este, ahol tényleg a hang és szórakoztatás lett a legfontosabb tényező. A műsor végül egészen más hangulatot és konklúziókat hozott számunkra élőben, mintha otthon, a tévéképernyő előtt gubbasztva láttuk volna. Hogy miért? Élőben sokkal inkább kiderült, kinek van igazán jó hangja és ki az, aki "csupán" iszonyatosan pörgő show-t tud varázsolni a színpadra és a fellépése miatt kedvelik az emberek. Már az első produkció során látszott, hogy a koreográfusok kitettek magukért, felváltva férfi és női táncosok különféle maskarákban ropták a legváltozatosabb zeneszámokhoz, az első meglepetésben pedig akkor lehetett részünk, amikor a vietnami Quan lépett színpadra, aki alacsony termete ellenére betöltötte a színpadot, főleg akkor, amikor a másodperc töredéke alatt, az énekesek lábainál álló tinilányok közül 10-15 a világot jelentő deszkákra ugrott és lendületesen mozogva emelték a show fényét. Persze ez nem volt véletlen, mégis üdítően hatott egy ilyen "beépített emberes" húzás.
A hangosítás miatt azonban nem mindig hallottuk jól a számokat, néha előfordult a stúdióban, hogy a zene elnyomta a jókora mikrofonokkal felszerelkezett versenyzők hangját, illetve a műsorvezető átvezető szövegeiből sem lehetett sokat hallani - de ez idő alatt is többször bakizott Szabó Kimmel Tamás -, a zsűri hozzászólásairól nem is beszélve. Azonban a rövid értékelések során a Mesterek hangjára figyelt a legapróbb kisgyerektől kezdve a legtöbbet látott műsorkészítőn és újságírón keresztül mindenki, így ez nem okozhatott gondot. Természetesen a műsorszámok gyorsan, nagy ütemben mentek egymás után, a 16 fellépő nem kevés egy 3 órás műsor alatt. Amíg a reklámok mentek, addig egy külön stáb foglalkozott a színpad helyretételével, illetve sminkesek foglalták el a Mesterek háza táját, akik főleg Malek Andrea kicsinosításával és hajának rendbetételével foglalatoskodtak. Az egyes műsorszámok között a mindig másféle effektekkel villogó színpad hátsó falára, jól látható helyre vetítették ki a beharangozó videókat, ekkor szintén nagy csendben összpontosított minden jelenlévő, néhány lelkesebb bekiabálótól eltekintve. Ez a csendesség persze egy szempillantás alatt kámforrá vált, ahogy a helyenként 6-8 perces szünetekkel is darabokra bontott este végig pörögősen zajlott le, a reklámok ideje alatt az élő adáson részt vevők kinyújtóztathatták magukat, mélázásra persze soha nem volt idő, a műsor egy percet sem csúszhatott.
Több rockszámot hallhattunk az este folyamán, ezek egészen jól hangzottak, mégis talán az első olyan műsorszám, ami nagyon megrendítette a nézőközönséget, az Veres Mónika éneke volt, aki érzelmes dalolással fűtött be az egyébként sem hideg stúdióban. A két, széken vonagló táncosnővel előadott "You Can Leave Your Hat On" már csak fokozott mindezen, az este és a show azonban Husnullina Regina produkciója alatt bontakozott ki legjobban. Szemkápráztatóan jól nézett ki, ahogy Dido slágerét fekve, úgy adta elő az énekesnő, mintha egy felhőn daloló angyal lenne, ezen a ponton meg kellett emelnünk a kalapunkat a háttérmunkások előtt, nagyszerűen megvalósított ötlet volt. Az élő adás egyik olyan jelenete volt ez Quan éneke után, ami élőben egyértelműen jobban nézett ki, mint a tévében. Egy háttértáncosok és hangoskodó zenekar nélküli, vérbeli minimalista műsorszám kiteljesedésének lehettünk tanúi. Tudni kell egyébként a műsorról, hogy a porond hátsó részén, a V-t mutató óriási kezet formáló szobor mellett egy apró színpadon élő zenekar emeli a produkciók fényét. Azon kívül, hogy a legtöbb műsor teljesen másképp hangzott ott, élőben mint képernyőn nézve, azt is megállapíthattuk a helyszínen, hogy kik a közönség igazi kedvencei. Az első olyan, akinek számos transzparenst emeltek a tinirajongók, az Quan volt, majd óriási hangorkánt váltott ki a rendkívül jó hanggal megáldott Szécsi Böbe is, de Szécsi Saci hippis száma is nagy port kavart. Az egyértelmű kedvencnek Henderson Dávid nevezhető, aki Somló Tamást furulyázásra ihlette és produkciójával osztatlan sikert aratott.
A Mesterek egészen interaktívan vettek részt a show-ban az egész este folyamán, a tetőpont, és a műsor egyik legkedvesebb pillanata az volt, amikor Somló Tamás furulyát kapott elő és az amerikai Henderson Dávidot Niels Holgerssonnak nevezte, aki egy hosszú útra indult népmesei hős, majd a zsűritag rögtönzött egyet és a Magyar Népmesék főcímdalát játszotta el, ami legalább akkora tetszést aratott, mint amikor az LGT legendája a Schwartz Dávidtól elkobzott zöld sálat kendőként a fejére tette és nagymamás szigorral nézett körbe a stúdióban. Az ováció ellenére néha viszont Somló Tamás versenyt dadogott Szabó Kimmellel. A zsűritagok közül a Magna Cum Laude oszlopos tagja, Mező Misi és Caramel azok, akik adásról-adásra építő hozzászólásokkal, szórakoztató fellépéssel, és nem utolsó sorban emberséges hozzáállással emelik a Voice színvonalát. Malek Andrea ebben szintén elmarad. Ahogy egymás után pörögtek a műsorszámok és már a tizedik fellépésen is túl voltunk, meglepetten konstatáltuk, hogy alig lehet érezni a hosszú műsoridőt. Persze segítettek ezen a már említett apróbb szünetek is, de a változatos produkciók során mindvégig találhattak a nézők olyan momentumokat, amik lekötötték őket. Így lehetett figyelni a Mesterek arcát, elidőzhetett az ember szeme a háttértáncosok koreográfiáján, vagyis nem a vágó döntötte el, hogy éppen mit kell látnunk és mit nem. Az osztatlan jókedvet este 11 órakor váltotta fel valami, ami a versenyek elkerülhetetlen velejárója, az aznapi győztesek és vesztesek kihirdetése.
Szabó Kimmel Tamás ordítva jelentette be, a szavazást lezárja - a szünetekben egyébként a jelenlévő közönség egy része is bőszen küldözgette az SMS-t, a technika miatt azonban az élő műsor alatt a telefonokat ki kellett kapcsolni. Mindezek után négyesével vonultak fel a Mesterek csapatai, ebben a körben a 2-2 legkevesebb szavazatot kapó énekes közül egyet vihetett magával a bíra, így összesen 12-en mentek tovább. Ahogy vörös fényekben ragyogott a stúdió, a hosszasan hezitáló Mesterek arcára is kiült az izgatottság, ugyanis karrierekről döntenek ilyenkor. Az ítélethirdetés végtelenül hosszúnak tűnő percekig tartott, a közönség kedvencei: Henderson Dávid, Veres Mónika, a Szécsi-ikrek továbbmentek, az ott nagy kedvencnek számító Quan viszont kiesett. Fontos megemlíteni, hogy abszolút emberien kezelte a stáb az énekeseket, a képernyőkön az még látszik, ahogy a továbbjutókat és a kiesetteket is megöleli a Mester, az azonban már nem, ahogy egy Voice-pólóba bújt stábtag belekarol az éppen a közönségnek vidáman integető vagy könnyeibe temetkező versenyzőbe és kivezeti a stúdióból, miközben 700 szempár mered rá. Összességében nagy élményben lehetett részünk, érdekes volt látni, hogyan készül a jelenleg legprofibban összerakott magyar tehetségkutató műsor. Talán mindennél többet mond az el, hogy a közönség jó részének keze a tapstól, torka pedig a lelkes biztatástól fájdult meg. Impulzív, magával ragadó volt a Voice harmadik élő adása.

További hírek

Több mester távozik, jön a Voice 2. szezonja

Pál Dénes nyerte a Voice-t



Hozzászólások