Korábban már beharangoztuk, a cikksorozat első részében, hogy néhány hét múlva megemlékezünk a legjobb tévés feldolgozásokról, amiknek gyökerei poros írógépekig és penészes szobák sötét sarkaiban kuporgó firkászokig nyúlnak. A dothraki nyelvészkedés múltkor még beleszólt a dologba, így nyomban vessük is bele magunkat a könyvipar rejtelmeibe.

Szokás mondani, hogy egyetlen könyvet sem lehet száz százalékig visszaadni, a mai világ visszafordíthatatlanul felgyorsult, így a megírt esszék legyenek minél rövidebbek, a levetített filmek és sorozatok pedig minél ütősebbek, pörgősebbek és csavarosabbak. Ahhoz, hogy ezt jól szemléltessük, először a CW háza táján kell körülnéznünk, a nagyon is népszerű vámpíros témával karöltve. Adott ugyanis a most harmadik évadában járó Vámpírnaplók, ami az Alkonyat vonalán halad, a tévhitekkel ellentétben azonban korábban íródott. Elena és Salvatore testvérek azonban könyves mivoltukban egészen máshogy néznek ki.

A főhősnő egy szőke plázacica, akinek egyik legjobb barátnője a vörös hajú, hófehér bőrű Bonnie; testvérét pedig Margaretnek hívják. Így adott, hogy Jeremy, az idegesítő öcsike L. J. Smith eredeti univerzumában nem létezik. Damon és Stefan az 1500-as évekből származik (a sorozatban 3 évszázaddal később változtak át), Alaric kemény vámpírvadász, Tyler gonosz vérfarkas, a vámpírok pedig állatokká képesek változni. A sorozat sokak szerint mégis jobb a könyveknél, ami nem mondható el ugyanakkor a The Secret Circle, hasonló alapokra építő, mégis tévés változatában középszerű varázslós sztorijára. Sajnos. Pedig nagyon szerettük volna szeretni.
Meglepetésekben persze sosincs hiány, ki gondolná, hogy eredetileg, az írott sztoriban Dexter, a nappal fura szakértő – éjjel rosszfiúkat kicsináló szociopata viszolyog a vér látványától? Persze van, amikor a feldolgozás negatív húzásokkal próbál újat mutatni az olvasóknak, így az HBO True Blood – Inni, és élni hagyni című horror szériájában a falusi vámpírok egymást marcangolva törnek világuralomra, Alan Ball verziója azonban Tarából, a főhősnő Sookie egyik legjobb barátnőjéből egy fekete, nagyszájú fruskát csinált, brutális körítéssel, míg az eredeti mű lányos leírásaival abszolút megfelel a mai irodalmi trendnek. Az eszetlen szexjelenetekből persze itt sincs hiány.
Talán már a mi orrunk vére is elered a sok emlegetéstől, mégse hagyhatjuk ki a felsorolásból korunk egyik legjobb kardozós-ölelkezős kalandregényét, a Trónok harcát. George R. R. Martin többkötetes írása azonban sajnos elmarad a tévés feldolgozástól, a klasszikus politikai játszadozások és hosszú leírások között elveszik a lényeg. Igen, a sorozatnak is felróható, hogy túl sok szereplőt mozgatva kissé összezavarhatja az embert, a könyvre azonban végképp jellemző, hogy sokat markol, de keveset fog. Számos tekintetben, így a leírások színességében és a nyelvi bravúrokban is elmarad Tolkien klasszikusaitól. A manapság feldolgozott A cég című, az AXN-en vetített sorozat könyves verziója szintén ugyanebben a cipőben jár, John Grisham szépen elmerül a jogi világ rejtelmeiben, ám a túlzottan is hivatalias szóhasználat és a felső tízezer leírása közben kihagy egy fontos tényezőt, ami nélkül írott sztori nehezen élvezhető. Mégpedig a történetet.
A LOST sem kerülhette el, hogy megkapja saját regényváltozatait, a spinoffként szolgáló, egyéb mellékszálakat és kevésbé jelentős karaktereket felsoroló művek, úgy mint a Veszélyeztetett fajok és a Rejtélyes személyiség alcímmel futó kis ujjgyakorlatok érdekes adalékok, önálló alkotásokként viszont csúnyán megbuknak. Érdemes inkább a sorozatnak hátteret adó összeállításokat kezünkbe venni, így nem lőhetünk mellé a Mark Cotta Vaz által írt Az eltűntek krónikái címre hallgató anyaggal sem, amiben többek közt beleolvashatunk az eredeti pilot forgatókönyvébe, és megtudhatjuk, mi lett volna J.J. Abramsék első húzása, és hogy viccelték volna meg Jacket, az életben maradtak egyik vezetőjét. Emellett exkluzív interjúk, nyilatkozatok, fotók, naplók színesítik ezt a jól sikerült könyvet.
Mert vannak jól sikerült, sorozatokhoz kapcsolódó anyagok is, így a FlashForward, ami eredetileg egy igen izgalmas, Európában játszódó sci-fi lett volna… mélyfilozófikus kérdésekkel és válaszokkal, szimpatikus karakterekkel és sokatmondó befejezéssel lezárva. Kár, hogy az ABC amerikanizálta és egy iszákos zsarukarakterrel, aki egyébként nem is szerepelt az eredeti sztoriban, teljesen tönkrevágták az egészet. Elvették azt, az egész világon átívelő, jellemzően nyugat-európai ízt, ami egy magyar olvasónak akár ismerős is lehet, és a helyenként kétbalkezes, de zseniális tudósokkal karöltve masírozhatott volna át az olvasó a világot megrengető eseményen, hogy végül láthassa, néha a sors a jófiúknak is bemutat. A széria után azonban vélhetően kevesebben vették kezükbe Robert J. Sawyer egyedi hangvételű történetét.
A True Blood után a kábeles berkekbe ismét visszatérve mindenképpen meg kell említenünk az Elit alakulatot, amit Stephen E. Ambrose hozott össze a második világháborúban szolgált, sokat tapasztalt katonák kommentárjaival, így legalább annyira jó lett a könyv is, mint a sorozat. Torokszorító tragédiák, vicces anekdoták tarkítják ezt a sokszor brutális, mégis a testvériességet tökéletesen ábrázoló sztorit. Szokás mondani, hogy a legjobb történeteket az élet írja, erre és kvázi testvérregényére, A hős alakulatra is szintén igaz ez. Annak ellenére, hogy teljesen más körülmények közt harcoltak a főszereplők, mégis osztoznak megpróbáltatásaikban az európai hadszíntéren szolgálókkal, csak nekik nem a hideggel, hanem a sárral, a moszkitókkal és a zord természettel is meg kellett küzdeniük.
Párszor az is előfordul, hogy a tévésorozatokat adaptálják nyomtatott közegbe, esetleg kap folytatást írott formában, így járt például a Jericho és a Smallville, amiket képregényes formában folytattak, de utólag kapott könyves változatot a Kaliforgia is, God Hates Us All címmel. Ez utóbbi kár volt, egy rendkívül vicces karaktert gyaláztak meg az ötlettel, kétdimenziós bohócot csináltak a főhősből. A mű – ami a sorozatban Bolondos kis szerelem című filmváltozatot kapott – Hank Moody kreálmánya lett volna, egy felbérelt „néger” hozta össze, az elvárásoktól azonban minden tekintetben elmaradt, ahogy a LOST-os könyveket, úgy ezt is csupán kedvcsinálónak, marketing anyagnak nevezhetjük.
Nem úgy Robert Kirkman képregényes sorozatát, a The Walking Deadet, ami vetekedni tud a korábbi klasszikusokkal, így például a Watchmennel vagy a Sin City-vel. Legyen híján bármennyi akciónak, mégis képes beszippantani az olvasót, annak ellenére, hogy helyenként időrendileg nagy eltérések vannak az AMC feldolgozása és e között. Rick Grimes kalandjai még sok kötetet fognak várhatóan megérni, Kirkmannek pedig többször kellene átkacsintgatnia a tévés közegbe, ugyanis az évadzárót többek közt ő írta, és ez bizony nagyon meglátszott.

hirdetés

Mire figyeljünk egy könyvváltozat beszerzésénél?
Érdemes beleolvasni pár oldalt a megjelent műbe, ugyanis a jól bejáratott cím még okozhat fejfájást az oldalak forgatása közben, így ide vehetjük a Gossip Girlt is, aminek írott formája egy egyszerű tiniregény csupán, így beszerzése csak a fiatalabb korosztálynak, vagy a fiatalabb lelkületűeknek javallott. Formula tehát nincs, az ízlésrendőrség azonban bárki ajtaján szúrópróbaszerűen bekopoghat.

hirdetés

Három díjat kapott a Mellékhatás, újrázott a Séfek séfe, Kiss Ramóna és Tilla a Televíziós Újságírók Díján

Kovács Kokó István életét bemutató sorozatot készít az RTL

Magyarországon még nem vetített NCIS sorozat érkezik a TV2 Csoport egyik csatornájára

Az RTL hamarosan főműsoridőben megismétli Az Árulókat

Ez a 16 vadonatúj produkció kerül be a Disney+ kínálatába áprilisban

Friss hír érkezett az Ázsia Expressz vadonatúj évadával kapcsolatban