Korábban már beharangoztuk, a cikksorozat első részében, hogy néhány hét múlva megemlékezünk a legjobb tévés feldolgozásokról, amiknek gyökerei poros írógépekig és penészes szobák sötét sarkaiban kuporgó firkászokig nyúlnak. A dothraki nyelvészkedés múltkor még beleszólt a dologba, így nyomban vessük is bele magunkat a könyvipar rejtelmeibe.
Szokás mondani, hogy egyetlen könyvet sem lehet száz százalékig visszaadni, a mai világ visszafordíthatatlanul felgyorsult, így a megírt esszék legyenek minél rövidebbek, a levetített filmek és sorozatok pedig minél ütősebbek, pörgősebbek és csavarosabbak. Ahhoz, hogy ezt jól szemléltessük, először a CW háza táján kell körülnéznünk, a nagyon is népszerű vámpíros témával karöltve. Adott ugyanis a most harmadik évadában járó Vámpírnaplók, ami az Alkonyat vonalán halad, a tévhitekkel ellentétben azonban korábban íródott. Elena és Salvatore testvérek azonban könyves mivoltukban egészen máshogy néznek ki.
Meglepetésekben persze sosincs hiány, ki gondolná, hogy eredetileg, az írott sztoriban Dexter, a nappal fura szakértő – éjjel rosszfiúkat kicsináló szociopata viszolyog a vér látványától? Persze van, amikor a feldolgozás negatív húzásokkal próbál újat mutatni az olvasóknak, így az HBO True Blood – Inni, és élni hagyni című horror szériájában a falusi vámpírok egymást marcangolva törnek világuralomra, Alan Ball verziója azonban Tarából, a főhősnő Sookie egyik legjobb barátnőjéből egy fekete, nagyszájú fruskát csinált, brutális körítéssel, míg az eredeti mű lányos leírásaival abszolút megfelel a mai irodalmi trendnek. Az eszetlen szexjelenetekből persze itt sincs hiány.
A LOST sem kerülhette el, hogy megkapja saját regényváltozatait, a spinoffként szolgáló, egyéb mellékszálakat és kevésbé jelentős karaktereket felsoroló művek, úgy mint a Veszélyeztetett fajok és a Rejtélyes személyiség alcímmel futó kis ujjgyakorlatok érdekes adalékok, önálló alkotásokként viszont csúnyán megbuknak. Érdemes inkább a sorozatnak hátteret adó összeállításokat kezünkbe venni, így nem lőhetünk mellé a Mark Cotta Vaz által írt Az eltűntek krónikái címre hallgató anyaggal sem, amiben többek közt beleolvashatunk az eredeti pilot forgatókönyvébe, és megtudhatjuk, mi lett volna J.J. Abramsék első húzása, és hogy viccelték volna meg Jacket, az életben maradtak egyik vezetőjét. Emellett exkluzív interjúk, nyilatkozatok, fotók, naplók színesítik ezt a jól sikerült könyvet.
A True Blood után a kábeles berkekbe ismét visszatérve mindenképpen meg kell említenünk az Elit alakulatot, amit Stephen E. Ambrose hozott össze a második világháborúban szolgált, sokat tapasztalt katonák kommentárjaival, így legalább annyira jó lett a könyv is, mint a sorozat. Torokszorító tragédiák, vicces anekdoták tarkítják ezt a sokszor brutális, mégis a testvériességet tökéletesen ábrázoló sztorit. Szokás mondani, hogy a legjobb történeteket az élet írja, erre és kvázi testvérregényére, A hős alakulatra is szintén igaz ez. Annak ellenére, hogy teljesen más körülmények közt harcoltak a főszereplők, mégis osztoznak megpróbáltatásaikban az európai hadszíntéren szolgálókkal, csak nekik nem a hideggel, hanem a sárral, a moszkitókkal és a zord természettel is meg kellett küzdeniük.
Nem úgy Robert Kirkman képregényes sorozatát, a The Walking Deadet, ami vetekedni tud a korábbi klasszikusokkal, így például a Watchmennel vagy a Sin City-vel. Legyen híján bármennyi akciónak, mégis képes beszippantani az olvasót, annak ellenére, hogy helyenként időrendileg nagy eltérések vannak az AMC feldolgozása és e között. Rick Grimes kalandjai még sok kötetet fognak várhatóan megérni, Kirkmannek pedig többször kellene átkacsintgatnia a tévés közegbe, ugyanis az évadzárót többek közt ő írta, és ez bizony nagyon meglátszott.
Mire figyeljünk egy könyvváltozat beszerzésénél?
Érdemes beleolvasni pár oldalt a megjelent műbe, ugyanis a jól bejáratott cím még okozhat fejfájást az oldalak forgatása közben, így ide vehetjük a Gossip Girlt is, aminek írott formája egy egyszerű tiniregény csupán, így beszerzése csak a fiatalabb korosztálynak, vagy a fiatalabb lelkületűeknek javallott. Formula tehát nincs, az ízlésrendőrség azonban bárki ajtaján szúrópróbaszerűen bekopoghat.