.

Szájhősök premierkritika: flitteresen csillog a magyar dalárda

Írta: RaulReal | 2012. február 22. 21:24
Péntek este bemutatkozott a köztévé legújabb saját gyártású sorozata, amit négy részre terveztek és az előzetesek, valamint a felvezető kampány hiányában sokak által temetve lett. Jogtalanul. Egy szétszórt modern trubadúrral, feszes és mélyen kivágott ruhákban vonagló jó nőkkel, és a magyar könnyűzene (nemzetközileg) kevésbé ismert, de fülbemászó dallamaival kopogott be az ajtónkon az m1 minisorozata.
A kérdés csupán annyi: beengedjük-e? Egyrészt ugye a külföldön nagy sikereket aratott Glee és a silány dalfeldolgozásoktól és csöpögős jelenetek garmadájától fuldokló külföldi műsorok juthatnak eszünkbe, ha a musical fogalmát halljuk. Másrészt viszont a Grease, a Dirty Dancing, és megannyi jól sikerült zenés műsor vívja párharcát a fejünkben, amikor lepereg a Szájhősök főcíme. Ami határozottan jól sikerült és a Kapócs Zsóka által előadott rövid dal, valamint a Beugróból ismerős Debreczeny Csaba laza játéka pozitív kicsengést kölcsönöz a bevezetőben. Amit aztán egy rossz termékelhelyezéses felhívás és egy bugyuta szexjelenet a lendületet meglovagolva visszakézből földre is küld. A helyzeten valamennyit javít a legendás Reviczky Gábor feltűnése, aki a főszereplő Franci egyik mentális tanácsadója és a dalárda egyik előadóját alakítja, amikor azonban az egyik fogdmeg "bud spenceres" hanghatással fűszerezve tarkón csapja a másikat, ott bizony belerúgnak még egyet a földön fetrengő nézőbe. Szerencsére egy hajléktalanokkal lenyomott szabad stílusú énekverseny és úgy összességében a többi dalos jelenet nagyot húz a pilot minőségén. Mert a forgatókönyvíróknak minden bizonnyal megkötötték a kezüket és erőszakkal vették rá őket a magyar produkciókra olyannyira jellemző mesterkélt dialógusokra, így ha rajtuk múlt volna minden, a Szájhősök nagyot buktak volna.
Így viszont egy-két cicababa és a Kaliforgia szétcsúszott írójáról mintázott főhős, az ismerős dallamok, valamint az érces hangon morgó Gáti Oszkár (Életképek) és úgy összességében a kisarkított jellemek elfogadhatóvá teszik a sorozatot. Még úgy is, hogy klasszikus értelemben történet sincsen. Énekelnek, alacsony morálú művészek vágnak gerincre körte derekú művésznőket, míg a nagykutyák huszonéves lánykákkal pettingeltetnek. Na, igen. Érdemes megjegyezni, hogy 16-os karika került a képernyő bal alsó sarkába, vulgáris beszédből és szexből (valamint erre történő utalásokból) nincs hiány. Néha már az az ember érzése, hogy véletlen az HBO-ra kapcsolt, viszont az elég rosszul megoldott időben való ugrálgatások kissé túlzóan vannak jelen. Mindenesetre szépen keretbe foglalták Kapócs Zsóka „vonaglásával” a sztorit, aki jobbára csupán a hangját próbálta csillogtatni, illetve hangsúlyozni másodlagos nemi jellegeit, míg Debreczeny és Reviczky szabályosan lubickoltak a szerepeikben. Lubickoltak. Ezt persze magyar szinten kell érteni. Viszont minden fanyalgást félretéve az értékelés a pilot utolsó dallamait hallgatva 5/10-re kúszott fel. Hazai viszonylatban nagyon is nézhetőre sikerültek a Szájhősök kalandjai, kár, hogy a folytatás csak 1 hónap múlva érkezik. Úgy tűnik, az HBO Társas játékának kihívójára még várni kell, az m1 azonban életjelet adott magáról. Talán végre rátalálhat a magyar sorozatkészítés arra a középútra, ami egyenletesen adagolja a nyugati kultúrára jellemző motívumokat, miközben a klasszikusan magyar gyökereinket és stílusjegyeinket sem feledjük el. Mert bizony olyanjaink is vannak, csak ki kéne nyitni hozzá a szekrénypolcot. Előbb-utóbb a kulcsot is meg fogjuk találni ehhez.

További hírek

Emlékeztető: Szájhősök premier az m1-en

Jönnek a Szájhősök: hazai gyártású, zenés sorozattal próbálkozik az m1



Hozzászólások