Trónok harca 8. évad 3. rész kritika: Totális háború az Éjkirály ellen

A Trónok harca 8. évadának első két epizódja után rengeteg néző panaszkodott, hogy túl lassú tempóban kezdett a szezon. A legtöbben rögtön akcióra számítottak, arra, hogy Westeros hősei nekiesnek az őket fenyegető Éjkirálynak. A lassú építkezés azonban kifizetődött, hiszen mire elértünk a harmadik részhez, a jó alapozásnak köszönhetően még a mellékszereplőkért is izgulni lehetett. A készítők a tévétörténelem legnagyobb ütközetét ígérték, iszonyú veszteségeket és brutális izgalmakat. A közel másfél órás felvonás viszont vegyes fogadtatásban részesült, sok esetben kemény kritikákat kapott a deresi csata.

A sorozat alkotóinak nehéz dolguk volt, hiszen hónapokon keresztül, éjszakánként forgatták a 8. évad 3. részét. A legtöbb panasz pedig éppen azért érte az epizódot, mert sokan alig láttak valamit a történésekből. Dramaturgiailag jó megoldás volt szinte teljes sötétségben bemutatni a csatát, így az elején még jobban ütött a dothrakiak elvesztése. A sötétség és a fény harcát láttuk. Az Éjkirály megérkezett Dereshez, hatalmas, élőhalottakból álló seregével pedig a két lábon járó halált megtestesítve kopogott be az ódon kapukon.

Igazi túlélőhorrort láthattunk, amely erősen épített A Gyűrűk Urában látott A Helm-szurdoki csatára. Ott is hasonlóan, az éjsötétben vívtak meg a hősök az orkokkal, az ütközet kimenetele azonban teljesen másképp zajlott. Mindkét esetben varázslók segítségére szorultak az emberek, de míg Gandalf eldöntötte a csatát, addig itt Melisandre csupán pár perces helyzeti előnyhöz tudta juttatni Deres védelmezőit. A háború kimenetele és Westeros sorsa végső soron a Starkokon múlt. Nem Havas Jonon, aki szinte végig meggondolatlanul viselkedett és még Samwell Tarlyt is feláldozta volna, inkább Aryán.

A Trónok harca legújabb részében láthattuk, milyen alapos építkezést végeztek az elmúlt évadok alatt az írók. Ahogy a kezdetben kissé furán fiús Aryából végül orvgyilkost faragtak, aztán hagyták, hogy a lány egy csomó ellenségen és nehézségen átverekedve eljusson a végső kihívásig… Még így is meglepő húzás volt, hogy a fiatal Stark végzett az Éjkirállyal, de talán Arya volt az egyetlen, akiből tényleg ki lehetett nézni, hogy kiképzésének köszönhetően legyőzi a Mások rettegett vezérét. Az idáig vezető út persze a Trónok harcához méltóan halállal volt kikövezve.

hirdetés

Nem szabad elfelejteni, hogy ez még csak a 3. epizód volt az utolsó etapból, így számítani lehetett rá, hogy nem itt dől el Westeros és a Vastrón sorsa. Emiatt sokan meghökkentek rajta, hogy a főszereplők közül senki nem halt meg. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a szezon második felére is azt akarják az írók, hogy maradjanak még fontos bábuk a sakktáblán. Amennyiben Havas Jon, Tyrion, vagy éppen Daenerys meghaltak volna, egyből unalmasabb lenne a végjáték. Így viszont lehet izgulni, hogy melyik kedvencünk válik a politikai machinációk áldozatává. Hiszen mi lehetne ennél dühítőbb, mint túlélni egy hatalmas vérengzést és abba belehalni, hogy az ember megbízott egy vélt szövetségesében?

Az Éjkirállyal vívott csata nagy veszteségekkel járt még így is. Karizmatikus mellékszereplőket veszítettünk el, de sikerült tőlük méltó módon búcsúzni. Mind a Mormontok halála, mind Theon Greyjoy hősiessége olyan pillanatok voltak, amelyeket biztosan rengeteg néző megkönnyezett. Érzelmileg nagyon jól működött az epizód, amelyben szinte alig voltak párbeszédek, inkább a totális reménytelenség, a sötétség és a véres harc dominált. Az a néhány dialógus, amelyet elvétve hallottunk, így rendkívül emlékezetesre sikeredett. A felismerés, hogy Beric Dondarrion azért tért vissza olyan sokszor a halálból, hogy most Aryát megmentse, vagy éppen Melisandre jóslata a hosszú, halálsikolyokkal teli percek miatt éghettek bele mindenki agyába. Sokkoló másodpercekből egyébként sem volt hiány, a Starkok kriptájában bujkáló Tyrionék legrosszabb rémálma vált valóra, amikor Észak elhunyt úrnői és urai az Éjkirály parancsára kimásztak sírhelyükről.

Elképesztő, hogy a televíziózás 2019-re milyen szintre emelkedett, korábban megvalósíthatatlan lett volna ilyen filmes akció, vagy éppen az, hogy ekkora sárkányok avatkoznak bele a történésekbe. Gigászi fantasy lett a Trónok harca, amelyet a következő években szinte lehetetlen lesz megközelíteni. Nem csak azért, mert merész, újból megemlítve a reménytelenséget kihangsúlyozó sötét fényképezést, de a zenét, a színészi játékot és a drámát is profin járatják a maximumra a készítők. Sandor Clegane megrémülése és lefagyása is példa arra, hogy a sorozatot nem érdemes leírni és még az utolsó percekben is számíthatunk majd nem várt fordulatokra. Ide vehetjük azt, hogy az Éjkirály elvigyorodott, hogy milyen brutális megoldással írták ki Lyanna Mormontot, vagy hogy Daenerys simán odapörkölt Havas Jonnak, ezzel is tesztelve, hogy tényleg Targaryen-e a férfi.

A Trónok harca az elmúlt évadokban apró lépésekben építette fel ezeket a karaktereket, akik közül többen meghaltak, és akiket többször is láttunk, ahogy testileg-lelkileg megnyomorodtak (Theon Greyjoy, szervusz). A 8. évad 3. része volt a bizonyíték arra, ahogy ezeket a személyes tragédiákat bemutatták a készítők, hogy igenis a produkció alkotói tudják, hogy kivel mit akarnak kezdeni.

Innentől kezdve nekünk, nézőknek az a dolgunk, hogy fogjuk a showrunnerek kezét és hagyjuk, hogy vezessenek minket előre. Lehet, hogy sokaknak nem lesz ínyére a lezárás, mert másképp képzelték el az álmatlan éjszakáik alatt, de hogy átgondoltnak és brutálisnak ígérkezik, az biztos. A produkció legújabb része 10/10-es értékelést kap, ezzel is biztatva a sorozatkészítőket, hogy merjenek váratlan stílusban alkotni, arra kényszerítve a nézőket, hogy kilépjenek a saját komfortzónájukból. (Fotók: HBO)

hirdetés