.

The Mandalorian 1. évad kritika: Jedik nélkül is ütőképes lett az első Star Wars sorozat

Írta: RaulReal | 2019. december 31. 12:16
A Star Wars már a kezdetektől a Jedik egyedülálló rendjéről szólt, melynek tagjai fénykardot lengettek és az Erőt használták. Miután viszont a Disney felvásárolta a Lucasfilmet, olyan produkciókat is elkezdtek gyártani, melyek látványosan nélkülözték a Jediket. A Zsivány Egyes nagy siker lett, igazi háborús űrsci-fi, a Han Solo előzményfilm azonban nagyot bukott a pénztáraknál. Ezért is lehetett tartani a The Mandaloriantől, hiszen egy kevésbé ismert fejvadászról szóló sorozatnak ígérkezett. A félelmek alaptalannak bizonyultak, a széria egy rendkívül izgalmas történetet mesél el a messzi-messzi galaxisban.
A 8 részes The Mandalorian néhány évvel a Birodalom bukása után a peremvilágokba kalauzolja el a nézőket. Olyan emberekkel ismerkedhetünk meg, akiknek fogalmuk sincsen, hogy mi az Erő és a Jedik létezésével sincsenek tisztában. Ez csak részben meglepő, hiszen Han Solo sem hitt a dologban, ám Luke Skywalker híre simán eljuthatott volna az első Star Wars sorozat karaktereihez is. A produkció egy antihősről szól, a Pedro Pascal által alakított fejvadász megbízásokat vállal, és soha nem gondolkozik, hogy morálisan helyesen cselekszik-e. Őt csak a pénz érdekli. Egészen addig, amíg az egyik küldetése során a Gyermeket kellene leszállítania néhány rosszfiúnak, ám a Fejvadász meggondolja magát. A produkcióról előzetesen sokan azt gondolták, hogy olyan lesz, mint egy 4 órás film, és összefüggő sztorit mesél el. Ehhez képest a The Mandalorianben minden részben más bolygóra látogattunk, ezek között voltak eddig nem látottak, de jól ismertek is, úgy mint a Tatuin. A helyszínek rendkívül változatosak voltak, sivatagtól kezdve erdős, és fagyos világok is felbukkantak a képernyőkön. Élvezet volt látni, hogy ezek a bolygók különféle izgalmas karaktereket hoztak magukkal, úgy mint a gyilkos droidból lett dajka, IG-11, a kőkemény Cara Dune (Gina Carano), a bölcs Kuiil (Nick Nolte), vagy éppen az ördögi Moff Gideon (Giancarlo Esposito). Az írók ügyesen hozták össze a szálakat és a részenként más "ügyet" elbeszélő történet végül összeállt és egy komoly kis összecsapás alakult ki a The Mandalorian hősei és a Birodalom még életben maradt, a peremvilágokban bujkáló katonái között.
A látvány teljesen rendben volt, látszott, hogy figyeltek arra, hogy ugyanazt az univerzumot vigyék a képernyőre, mint amelyet a Star Wars filmekben megismerhettünk. Egyes bolygókon azonban a népsűrűség feltűnően kicsi volt, üresnek hatottak a helyszínek, ez valószínűleg a költségvetés hiányával indokolható. A The Mandaloriannek különösen jól sikerült a zenéje, melynél éppen az egyediséget kell kiemelni. Nem a megszokott dallamokat és a legördülő intrót láthattuk, hanem valami teljesen újat. Jon Favreau-ékra sokan ráfogták, hogy egy rajongói sorozatot készítettek, amely ugyanazt hozza, mint a Star Wars filmek, csak gagyibb változatban. Ehhez képest a The Mandalorian akkor muzsikált gyengébben, amikor George Lucas világa helyett inkább a westernek felé kacsintgatott. Elég csak a 4. részre gondolni, amely A hét mesterlövészt dolgozta fel századszorra, elég kiszámítható módon. A Star Wars produkciók mindig híresen jók voltak abban, hogy új, közönségkedvenc lényeket mutassanak be és ebben a The Mandalorian sem lett kivétel. A Gyermek, vagy népszerűbb nevén Baby Yoda az internet kedvence lett, mindenki róla beszélt. A készítők ügyesen felhasználták a karaktert ahhoz, hogy a Skywalker korában látott Erő-gyógyításnak megalapozzanak. Ugyanakkor a szereplőt önmagában is izgalmassá tudták tenni olyan meglepő húzásokkal, mint amikor fojtást alkalmazott az apró lény. A Yoda, egyelőre név nélküli fajába tartozó Gyermek nem tartozik sem a Jedik, sem pedig a sith-ek közé, inkább csak egy fiatal erőérzékeny karakterről van szó, aki próbálja megtalálni a helyét a messzi-messzi galaxisban. A közte és Din Djarin között lévő kapcsolat rendkívül dinamikus és megható, így nem csak egy újabb Disney cukiságról beszélünk, amellyel bábukat akarnak eladni a kisgyerekeknek.
Baby Yoda technikai oldalról is nagyon izgalmas, hiszen CGI helyett valódi bábuval dolgoztak a készítők, ez pedig még életszerűbbé teszi a karaktert. A porgok esetében a Disney elkövette azt a hibát, hogy teljesen fölöslegesen rakták bele őket a filmekbe, mert a sztorihoz semmit nem tettek hozzá. A zöld apróság viszont a kalandok mozgatórugója, amelyek hol horrorba hajlanak, hol egy rablós film legjobb pillanatait idézik. A The Mandalorianre helyenként rá lehet sütni, hogy más zsánerekre épít, de közben épp ez a változatosság gyönyörködtet, főleg, amikor a történések elkerülik a kiszámíthatóság csapdáját. A széria egyértelmű csúcspontja a 8. rész, amelyet a Thor: Ragnarök alkotója, Taika Waititi rendezett, akinek a tehetsége látványosan tör utat az évadzáróban. Elég arra a nagyjából 5 perces beszélgetésre gondolni, amelyet a Gyermeket csapdába ejtő két rohamosztagos lerendez az epizód elején. Élményszámba megy, hiszen olyan jól ismert Star Warsos trópusokat is beépít a jelenet, mint hogy a Birodalom katonái nem tudnak célozni. Ki tudja, miért, de még egy mozdulatlan tárgyat sem tudnak eltalálni a sugárvetőjükkel anélkül, hogy a tárat kiürítenék. Emellett a Birodalmiak és a Fejvadászok közötti harc is izgalmas lett ebben a felvonásban, melynek a végére elmorzsolhattunk pár könnycseppet IG-11-ért és nagyot csodálkozhattunk azon a bizonyos fénykardon, amelyet Moff Gideon megvillantott.
A The Mandalorian 1. évada jól lezárt, kerek egész lett, de az írók munkáját dicséri, hogy a nézők közül minden bizonnyal elenyésző számban vannak azok, akik nem folytatnák már most a történetet. A Fejvadász és a Gyermek kalandja egyike lett a Star Wars legélvezhetőbb mellékágainak, mely egy misztikus népcsoport, a mandalóriak szokásaiba is váratlanul alaposan enged betekintést. Nem is csoda, hogy a Disney a következő években inkább a tévés produkciókra akar koncentrálni. A The Mandalorian nem csak önmagában egy nagyon erős sorozat, de azért is fontos mérföldkő lehet a Star Wars univerzumban, mert megmutatja, igenis érdemes a messzi-messzi galaxisban játszódó tévészériákat készíteni. Értékelés: 9/10


További hírek

A rajongók azt követelik, hogy rúgják ki a The Mandalorian egyik fontos színészét

The Mandalorian 2. félévad kritika: Ha Baby Yoda nem lenne, a többség már nem nézné a sorozatot

A Trónok harcához hasonló baki maradt benne a The Mandalorian legújabb részében

Több, mint 400-szor kellett felvenni a The Mandalorian egyik legkeményebb harcjelenetét


Hozzászólások