.

Kevésbé vagyok türelmes és toleráns, mint Vili bácsi - interjú Várkonyi Andrással

Írta: KTL | 2016. április 10. 16:10
Várkonyi András a Barátok közt alapszereplője, több mint 18 éve játszik a sorozatban. Vili bácsi az egyik legfontosabb karaktere a produkciónak, nehezen tudnánk elképzelni nélküle a Mátyás király teret, csak úgy, mint Miki vagy Laci esetében. Várkonyi elmondta, hogy mennyiben változott az általa alakított Kertész Vilmos az elmúlt közel két évtizedben, valamint azt is, hogy miben hasonlít és különbözik tőle. Mesélt néhány vicces történetet az elmúlt időszakból, valamint beszélt a 90'-es évekbeli Barátok köztről. Beszélgettünk a színházi munkáiról és egyéb fellépéseiről. Elmondta, milyen volt Az elnök emberein és a Castle-n dolgozni - előbbiben Leo McGarry, utóbbiban Montgomery kapitány magyar hangja volt -, valamint kifejtette a véleményét a mai szinkronhelyzetről. Megkérdeztük, hogy mivel töltötte a szabadidejét télen, illetve arról is, hogy mit tervez a jövőben és a Barátok közt meddig szerepel benne. A kezdetek óta, 18 éve szerepel a Barátok köztben. Hogyan változott ez idő alatt az Ön által alakított Vili bácsi karaktere? Alapjaiban változott. Eleinte én sem tudtam mi is az a szappanopera, csak néhány mondatos jellemzést olvastam a karakteremről. Valami kialakult bennem és az írókban is, aztán ez egyre inkább közelített egymáshoz. Igyekeztem mindenképpen a humoros oldalát erősíteni, úgy éreztem, hogy abban jobban otthon vagyok. Miben különbözik és miben hasonlít Várkonyi András és Kertész Vilmos? Inkább csak az eszközeiben hasonlít, de jellemében más. Együtt öregedtem a figurával, 18 év alatt nem csak Vili bácsi, hanem Várkonyi András is idősebb lett és ez idő alatt volt egy-két orvosi ügy is, melyet hála Istennek elég szépen megúsztam. A saját érésem, bölcsebbé válásom viszont hozzájárult a figuraalkotáshoz. Ezzel együtt én kevésbé vagyok türelmes és toleráns mint Vili bácsi, úgyhogy lehet, hogy nekem tanulni kellene a karakteremtől. Hogyan emlékszik vissza a ’90-es évek végi Barátok köztre? Miben volt más, mint manapság? Az elején nyilván ügyetlenkedtünk kicsit, nem tudtuk a műfaj szabályait tökéletesen követni. Mi magunk is dolgoztunk rajta, hogy legyen egy egységes stílus. Másrészt egymást is kiismertük, megtanultuk, a főszereplők közötti interakciók tökéletesedtek, finomhangolva lettek. A saját hibáinkból is sokat tanultunk, de ebben a visszanézések is sokat segítettek. Manapság is követi a tévében a sorozatot? Ha az időm engedi, sokszor leülök megnézni. Feleségem gyakrabban, hisz neki más az időbeosztása. Nem mindig tudom követni, mert valamikor az adással egyidőben szinkronban vagyok vagy fellépek valahol, de nagyjából azért követem az eseményeket. Melyik volt Ön számára a legkedvesebb jelenet az elmúlt időkből? Mesélne esetleg pár vicces történetet az elmúlt 18 évből? Rengeteg dolog volt. Apró bakiktól kezdve a nem várt eseményekig nagyon sok minden történt. Elmesélve talán nem is annyira viccesek ezek, inkább megélni azokat. Például egy telinek gondolt sörösüveg kiöntésekor kiderült, hogy elfelejtettek bele sört tenni, ami forgatáskor elég humoros tudott lenni. Egymást sokszor meg is tréfáljuk, egy-két váratlan megoldással megörvendeztetjük egymást. Ezek megszínesítik a hétköznapjainkat.
Ki a legnagyobb mókamester a színészek közül? Engem szoktak megnevezni, és nem nagyon tiltakozom ellene. De azt gondolom, úgy jó dolgozni, ha az ember be tudja csempészni a vidámságot a szürke hétköznapokba és én ennek tényleg művelője vagyok. Úgy vélem, ha ez az ambíció elvész bennem, talán maga a figura is kárát láthatja. Volt már olyan, hogy az utcán Vili bácsiként kezelték és nem értették, hogy ez csak egy szerep? Rengetegszer. Olykor megkérdezik, hogy nem zavar, hogy „levilibácsiznak”? Bementem egy kedvenc sörözőmbe - a karakterem éppen akkor a Rózsában dolgozott -, kértem egy korsó sört, erre azt mondták: „persze, de ezt magadnak is meg tudod csinálni, hiszen csapos vagy”. Megpróbálok eszemnél maradni és tudni hogy kicsoda vagyok, de az emberek sokszor teljesen azonosítják a két figurát. Olyan nem volt, hogy valaki zaklatóan lépett fel? Egyetlen egy eset volt, amikor villamossal utaztam a belvárosba. Ekkor egy ittas ember rám szólt, hogy „mi van Vili bácsi, nem telik autóra?”. 18 év alatt ez volt az egyetlen negatív kisülés, de nem vettem a lelkemre, még viccesnek is találtam. Nyilván ha Vili bácsi negatív figura lenne, akkor több ilyen előfordulna. Igen, például jobban elnézik, ha hibát vétek, ellentétben Szőke Zolival, a gonosz Mikivel, akitől zokon veszik. Az apróbb kihágásokat talán nekem könnyebben megbocsátják, de igyekszem nem visszaélni ezzel. A tévézés mellett színházban is játszik. Milyen színdarabokban szerepelt, szerepel mostanában? Három társulatnál is játszom. A Vidám Színpadon az Ön is lehet gyilkos című darabban, ez nem megy sokat egy hónapban, talán egyszer-kétszer. A Fogi társulatnál játszom a Bolha a fülbe című darabban az orvost, ez is egy nagyon jó kis vígjáték. A harmadik társulatban pedig a Hyppolit a lakájban játszom Schneider urat, ami szintén nagyon kedves szerepem. Ez a három van most egymás mellett, ezeket váltom. Emellett pedig fel szoktam lépni a Bórkostoló című műsorommal, ami részben a saját CD lemezemnek az anyaga, részben ebben a témában kuplék, dalok. Úgyhogy elég színes, akárcsak az életem.
Az egyik legzseniálisabb sorozatban, Az elnök embereiben Ön volt a John Spencer által alakított Leo McGarry magyar hangja. Milyen volt ez a munka és mit gondol a sorozatról? Ez egy nagyon nehéz munka volt. Rengeteg szakszöveg volt benne, diplomáciai csavarások, nehéz nevek, tempó, tehát itt nagyon oda kellett figyelni. Nagyon szerettem csinálni, főleg mikor Papp Janóval, az elnök hangjával együtt dolgoztunk, jó kedélyű munka volt. Sokan mondták, hogy mennyire szeretik és mennyire megérte ez az odafigyelés. Sok részt láttam belőle, és amikor megnéztem, örömmel fedeztem fel a munka gyümölcsét. John Spencer az utolsó, 7. évad forgatása közben elhunyt, ezért úgy módosították a forgatókönyvet, hogy a sorozatban is meghalt Leo karaktere. Hogyan emlékszik vissza történtekre? Viccelődni szoktunk ezzel általában, mikor valaki kap egy halálos lövést, hogy „több tekercsem nincsen?”. De tudomásul vettem, hogy a színész halálával a figura is elment. Ha az ember szinkronnal foglalkozik aktívan, mint én korábban (akkor még több időm volt), akkor a sorozat kenyérkeresetben is jót jelent, hiszen ilyenkor az embernek biztos munkája van hónapokig. Sok sorozatban benne voltam én is, most már az egyeztetés jelent problémát. Fel kell állítani a sorrendet, ahol elől áll a Barátok közt, mindent ehhez kell igazítani. Ritkán történik olyan, hogy egy színész ilyen hosszú munka folyamán, kevéssel a vége előtt haljon meg. Szomorú dolgok ezek, de a szinkronban előfordult már. Szegény Rátonyi Robival történt meg az, hogy pár részel a sorozat befejezése előtt meghalt. Ekkor egy olyan parodistát kértek fel, aki utánozni tudta a hangját.
A Castle-ben Roy Montgomery kapitány magyar hangja is Ön volt. Mennyire szerette ezt a munkát és mennyire bántotta, hogy kiírták a figuráját történetből? Nagyon csinos volt a főszereplő lány, úgyhogy nagyon szerettem a figurát és szintén egy nagyon jó hangulatú munka volt. Szerettem, mert érdekes karakter volt. Általában ha az ember sokáig csinál sorozatban egy szinkront, akkor egy idő után tényleg hozzánő és szinte várja, hogy megint találkozzon vele. Melyek azok a szinkronmunkák, amik a legközelebb álltak Önhöz? Csináltam egyszer a Robinson Crusoe-t, ami szinte monológ volt. Az egy nagyon nehéz és nagyon egyedi munka volt. A Taxi című francia filmekben a felügyelőt szinkronizáltam az Aladdin és a rablók fejedelmében a rablók fejedelmét, még az éneket is én nyertem hozzá, amit szintén kedveltem. A Csak csajokban a bolond fekete portást csinálom. Amiben van egy kis őrültség, egy kis játék, azt mind nagyon szeretem. Az ember elengedi magát, fürdik benne. Mit gondol a mai szinkronhelyzetről? Valóban rosszabbak a körélmények, mint régen? Igen, ha másról nem beszélünk, csak a gázsiról. Régebben a szinkronmunkából meg lehetett élni ezelőtt 15-20 évvel, és én meg is éltem belőle. Ezek a gázsik azonban nem változtak, tulajdonképpen stagnáltak, valahol még vissza is estek. Sajnálom, hogy leértékelődött ez a szakma. Nyilván részben rajtunk is múlik, abból a szempontból, hogy az ember megpróbál és meg is kell próbálni minél jobb minőséget produkálni. Sajnos kicsit devalválódott, de most vannak erőfeszítések, fiatalabb kollegák nekiláttak jogdíj ügyeket boncolgatni, szakmai díjakat osztani, ennek a részszakmának a becsületét kicsit helyrebillenteni. Én nagyon drukkolok nekik, hogy sikerüljön.
Manapság gyorsabban kell elkészíteni egy szinkront, mint régen. Ez hogyan befolyásolja a minőséget? Több kategória létezik. A mozifilmre több idő van és jobban meg is fizetik. Hosszú próbák vannak, néha még a gyártástól is jön ember (akár Amerikából is). A szereplőválogatás, kiválasztás is kinn történik, tehát ez egy nagyon igényes munka. Azután van, amit a televízióban játszanak, melynél nyilván nem mindegy, hogy kisebb vagy nagyobb televízióban. Aztán van a DVD-s munka, aminek az anyagi vonzata is más. Ez, ha nem is kutyafuttában, de nem akkora odafigyeléssel készül. De nyilván megpróbálja az ember mindenütt a legjobbat adni. Színészileg nem szabad, hogy különbség legyen. A Barátok közt ugyan csak másfél hetet volt téli szüneten az RTL Klub képernyőjén, a stáb viszont közel másfél hónapot pihent és csak februártól forgat újra. Hogyan töltötte ezt a pár hetet? Gyorsan eltelt. Utazgattam, olvasgattam, szinkronizáltam, színházat néztem, mozit néztem, sőt még epizódot is írtam a Barátok köztbe, sok minden részét kipróbáltam már ennek a szakmának. Epizódíráson dialóg írást kell érteni. Elég nagy rutinom van, hisz 18 éve vagyok itt és más műfajban is alkottam, regényem jelent meg és színdarabomat is játszották. Ezt a fajta munkát nagyon szívesen csináltam, és ha rám bízzák, akkor a jövőben is fogok foglakozni vele. Mik a tervei a következő évekre? A Barátok közt meddig szerepel benne? Remélem, nem úgy járok, mint a Leo McGarry és sokáig tudom ezt a jó kis sorozatot csinálni. Sokszor megkérdezik, hogy nem unom-e? Erre én azt szoktam válaszolni, hogy hogy unnám, hiszen színházban sokszor ötszázszor játszik az ember ugyanabban a darabban, itt meg minden alkalommal egy más darabot játszom. Szeretnék még a színházban is egy-két nekem való szerepet eljátszani, amit a korom és a szakmai rutinom megenged, és hát írni is szeretnék még, szinkronszerepeket is szeretnék vállalni, illetve az unokám lakodalmán egy jót táncolni. A pihenés nem az én műfajom.


További hírek

Ma este fontos új szereplő érkezik a Barátok köztbe

Kiderült, miért lépett ki 10 évvel ezelőtt Fodor Zsóka a Barátok köztből

Mától még későbbre kerül a Barátok közt

Barátok közt szülinapi kvíz: Felismered az elmúlt 20 év régi szereplőit? - 5. rész



Hozzászólások