.

A Farm Szlovéniában megötszörözte a csatornaátlagot - interjú Dombóváry Kristóffal, a Paprika Latino produkciós igazgatójával

Írta: KTL | 2016. február 13. 16:30
A Paprika Latino közép-kelet Európa legnagyobb műsorgyártója, 11 országban vannak jelen és Magyarországon van a központjuk. Itthon az elmúlt években a TV2 fő beszállítói voltak, idén pedig ők gyártják az RTL Klub tavaszi nagy újdonságát. Dombováry Kristóffal, a vállalat produkciós igazgatójával beszélgettem a 2015-ös és 2016 elejei hazai műsoraikról, valamint a régiós trendekről. A szakember elmondta miben rejlik a Sztárban sztár és az Ezek megőrültek sikere, kifejtette mit gondol az Éden Hotel botrányról, valamint hogy látja azt, hogy az Édes élet gyártását át kellet adniuk egy másik cégnek. Kérdeztük az RTL Klub vadonatúj műsáráról, A Farmról, elmondta mik azok a trendek amik az egész régióra és mik azok, melyek csak egy-egy országra jellemzőek. Mesélt érdekes formátumokról - melyeket Kelet-Európában gyártanak, de nyugati országokban mutatnak be -, valamint a helyi gyártású tévésorozatok jövőjéről. A Sztárban sztár első és második évada is megnyerte a Televíziós Újságírók Díját, a legjobb nagyszabású showműsor kategóriában. Mit jelent számotokra ez a díj? A Sztárban sztár már nagyon régóta kedvencünk. Még annak idején, amikor a TV2-vel közösen alakítottuk és fejlesztettük ezt a műsort - ami a Your Face Sounds Familiar, eredetileg Endemol formátum - csináltunk benne változtatásokat, amitől sokkal dinamikusabb, fiatalosabb és élőbb lett a műsor, mint amilyen az eredeti volt, vagy ahogyan más országokban ment. A legnagyobb szórakoztató műsorok mindig azok, amelyek az ember szívének igazán kedvesek. Ez nagyon sok munkával jár, de nagyon sok örömmel is. Gyakran készít az ember olyan realityt, amit megcsinál azért, mert éppen ez kell a műsorstruktúrába, de a Your Face Sounds Familiar és a Sztárban sztár mind a stábnak, mind a produkciós cégnek, mind pedig a TV2-nek olyan saját gyermeke és kedvence volt, ami minden elismerést megérdemel, és amikor megkapja akkor óriási sikerélmény mindenkinek. A Sztárban sztár nézettségileg is nagy siker volt. A finálét 2 millióan nézték, mely a legnézettebb műsor volt 2015-ben. Mit gondolsz ez az évad lett erősebb az eddigieknél, vagy más oka van ennek? Sikerült minden évadban fejlődni az előzőhöz képest. Éppen azért mert először az ember próbálja még kitapogatni, hogy mi az a határvonal, ahol az még egy szórakoztató műsor tud lenni, és nem fordul át paródiába. Nagyon erős volt a szereplőgárdája is ennek az évadnak és ez is kicsit olyan, mint az iskola: az ember folyamatosan tanul valamit. Mindig egyre finomodnak a módszerek. Amikor a szintén sikeres első sorozatban elkezdtünk játszani azzal, hogyan lehet a maszkokat úgy megvalósítani, hogyan lehet úgy dalokat választani, hogy megtalálják magukat az énekesek ezekben a dalokban úgy, hogy az ne egy röhejes paródia legyen, ugyanakkor ne vegye az egész dolog túl komolyan önmagát. Én úgy érzem, hogy a harmadik évadra sikerült legjobban megtalálni és elkapni a fonalat, egy olyan produkciót létrehozni, ahol mindenki megtalálta önmagát, és a legfinomabb nüanszokat is sikerült úgy átadni a nézőnek, hogy az kihagyhatatlan volt. Ettől is lett valószínűleg az ország első számú produkciója Sztárban Sztár. Karácsony előtt készítettem egy interjút Kolosi Péterrel, aki azt mondta, hogy neki a Sztárban sztár egy fájó pont, mert úgy érzi, hogy ezt az RTL-től ellopták. Erről mit gondolsz? Én mindig jóval finomabban fogalmazok. Mi egy független produkciós cég vagyunk és dolgozunk a piac minden szereplőjének. Ezt tesszük 11 országban. Nem egy országban van olyan, hogy két konkurens televízió, két konkurens vezető csatornának egyszerre készítünk műsort. Nekünk nem tisztünk az, hogy ezt megítéljük. Nem kitérni akarok a válasz elől, hanem tényleg nem. Személyesen az a véleményem, hogy ez is egy üzlet és ez is egy piac, ahol a piac különböző szereplői próbálnak a lehető legjobban érvényesülni a saját érdekeik szerint és hajlamos a piac minden résztvevője a maga szemszögéből és a maga aspektusából megközelíteni és értékelni. Nekünk az egyetlen célunk az, hogy minél jobb műsorokat szállítsunk és kiszolgáljuk azt a közzétevőt, aki legyen az RTL, vagy a TV2. A formátum deal-eket rendszerint a csatornák bonyolítják a formátum-kereskedőkkel és formátum-tulajdonosokkal. Mi egy együttműködő, kivitelező kreatív és produkciós szerv vagyunk. Meg lehet kérdezni a TV2 vezetőit is, ők egészen máshogy fogják látni ezt a dolgot. Valószínűleg az igazság mindig középúton van.
2015 őszén több év kihagyás után visszatért az Ezek megőrültek a TV2-re, melyet szintén ti gyártottatok. Ez a műsor is jól teljesített. Szerinted miben rejlik a produkció sikere? Ez szintén egy saját gyermek. Általában a csatornák nagyon nehezen nyúlnak bele olyan formátumokba, amelyeknek nincsen valamilyen track rekordja, ami azt jelenti, hogy Izraelben, az Egyesült Államokban, Thaiföldön, Törökországban és Hollandiában így és így teljesített. Ez szintén egy nehezen értékelhető dolog, hogy akkor a mihez képesthez, hogy mondom el, és hogyan adom el. De azt már évekkel ezelőtt is látta a TV2, és itt ki kell emeljem Ökrös Gergő szerepét, aki a TV2 kreatív vezetője (az interjú készítése óta előléptették programigazgatónak - a szerk.), és ő - keresem a megfelelő magyar szót - visionary. Ő a jövőbe belelát dolgokat és zsigeri szinten megérzi azt, hogy mi lesz az a következő műsor, ami a nézőnek nagyon be fog jönni. Az Ezek megőrültek egy teljes mértékben példa nélküli fejlesztés volt. Én még akkor a TV2-nél dolgoztam, amikor az első sorozat elkészült és nagyon keresgettük, hogy hogyan lehetne celebekkel, leginkább japán gameshow elemeket úgy megcsinálni, hogy az szórakoztató legyen, verseny is legyen, és mégis egyedivé váljon. A Japanese Game Show-k mint műfaj, egy nagyon extrém európai szemmel már-már beteges játékvilág. Magyarországon csinálni egy olyat, ami fizikai kihívásokra épül és közben vicces, az nagyon-nagyon hosszú fejlesztés eredménye volt és már az első sorozatban is eszméletlenül mennyiségű munka volt beletéve. Ez olyan munka, ami közben játék is. Amikor kitalálod a tojás kvízt, nem fogod tudni megmondani előre, hogy működni fog-e. Amíg nem írod le a kérdéseket és nem próbálod ki a saját fejeden, hogy odavágsz egy tojást, és megkérdezik utána tőled, melyik esik le előbb, a toll vagy az ólomgolyó, nem látod előre, hogy vicces-e. Minden egyes játékot nagyon sokszor kipróbáltunk, ez volt érvényes a második sorozatra is, ami szintén nagyon sikeres volt, azzal a különbséggel, hogy azt stúdióban vettük fel. Ezután volt egy nagyon hosszú kihagyás. Ezeknél a műsoroknál általában van egy úgynevezett burn-out faktor, ami azt jelenti, hogy hamar kiég, kipukkad, mert, , ha Zámbó Árpy nekiszalad a falnak, akkor az négyszer vicces, de ötödikre már nem biztos. Arezentációinkban mi valahol mindig ott volt az Ezek megőrültek. Amikor a TV2-nek elmondtuk, hogy az adott évadban mik a mi elképzeléseink, akkor mindig benne tartottuk. Úgy éreztük, hogy van még ebben a műsorban annyi, és igenis kéne csinálni még egy évad Ezek megőrülteket. Picit nagyobb, picit színesebb, de az alapkoncepciót és a legsikeresebb játékokat megtartani. Mert ez úgy működik, ahogy van. Mindig felhívtuk a figyelmet arra a titokra, ami nem nagyon mérhető: van ennek egy olyan sajátossága, hogy a gyerekek, ha valaki csirkének van öltözve, azt szeretik. És ha csirke van este a tévében, odaráncigálják a mamát, papát és onnantól kezdve hiába akar a papa focimeccset nézni, vagy az anya női sorozatot, addig, amíg Zámbó Árpy csirke jelmezben van, és sárga, addig a gyerek nem fogja hagyni elkapcsolni a televíziót. Ez nagyon bevált, pedig egyáltalán nem célozza a gyerekeket a műsor. Egész egyszerűen vonzó a számukra, mert nagyon színes. Igyekeztünk még viccesebbre, még spontánabbra venni a harmadik sorozatot, ami sikerült is és megint óriási siker lett. Az emberek szeretnek nevetni és szeretnek könnyeden szórakozni.
Az ilyen műsorok külföldön általában hetiben szoktak menni, de mi már az elején is bevállaltuk - ami nagyon bátor dolog volt - hogy akkor ezt egy napi szórakoztató műsorként fogjuk adni. És bejött. A siker kulcsa megint a szereplők és a sok munka mögötte, ami más mint a Sztárban sztárban, ahol megnézel ezer dalt, hogy most akkor az passzolni fog-e, vagy hogyan működjön, itt pedig tojásokat és teniszütőket versz szét a másik fején. Ha megcsinálod ezt, becsülettel, tízből egy dolgon fogsz tisztességgel röhögni. Hogyha ezt végigcsinálod, akkor sikeres lesz és meghozza a gyümölcsét. Ha azt gondolod, hogy az majd vicces lesz, akkor nem lesz vicces. Így tudnak ezek a műsorok megbukni. Szerencsére ezt jól csináltuk. Az Éden Hotel 3. szezonja is hozzátok tartozott, ezt a műsort azonban nagyon kevesen nézték. Miért nem működött? A nézettség az egy meglehetősen relatív dolog. Alapvetően az Éden Hotel a mostani formájában egy kis csatornás tartalom, gondolok itt a SuperTV2-re vagy az RTLII-re. A TV2 nagy csatornáján jelent meg, ahol egyébként a formátumhoz és ahhoz képest, hogy mi a célja ennek a műsornak sikeres volt. Ez úgy hangzik, mintha valaki magyarázná a bizonyítványát, de nem. Mindig attól függ, hogy mit várunk tőle. Ha azt gondoljuk, hogy van egy Éden Hotel, és akkor az majd hozni fog egy 35%-os share-t, ahhoz képest nem siker. De ahhoz képest egy nagyon-nagyon stabil nézőbázist tudott hozni és más csatornákról is hozott még el nézőket és ezt folyamatosan tartotta az évad közben, ahhoz mérve viszont siker. Tehát azt a missziót, amit az Éden Hotelnek teljesítenie kellett, hogy hosszútávon megtartsa a slotot, nagyon-nagyon sok epizóddal - az Éden Hotelek általában rövidebbek szoktak lenni - ahhoz képest ez a sorozat kifejezetten jól teljesített. Hajlamos mindenki összehasonlítani azzal, hogy milyen sikereket ért el az Éden Hotel a VIASAT3-on. Igen, a VIASAT3- on, a 6-8%, az mindenkinek óriási öröm és egymás tenyerébe csap mindenki, megduplázta a csatornaátlagot, hurrá. Ugyanez a sorozat értelemszerűen nem fog tudni olyat hozni, akár mint egy rövidebb, fajlagosan egyébként drágább, Ezek megőrültek. Az Éden Hotel üzleti szempontból jól teljesített, nézettségi stabilitás szempontjából szintén jól teljesített. Az a fajta visszhang, ami a Viasaton volt annak idején, amennyiben azt várjuk el, azt a fajta visszhangot valóban nem hozta. De nem is ez volt a célja.
Egy hatalmas botrány is volt az évad második felében. Hogyan látod a történteket? Mindenki szereti a botrányokat. A botránytól működik a bulvár újságírás. Az, hogy ebből ekkora botrány kerekedett, az kicsit politikai jellegű megfogalmazás kérdése. Hadd hozzam az Ákos féle botrányt, ahol mindenki, aki a közelébe kerülhet ennek a nyilatkozatnak, bármilyen oldalról - legyen az politikai vagy üzleti - megragadta az alkalmat, hogy valahogy kommunikáljon. Az, ami az Éden Hotelben történt, az mindenképpen elítélendő. Egyáltalán bármilyen fizikai erőszak vagy annak tűnő eseménytől vagy aktustól, mint műsorkészítők mi maximálisan elzárkózunk. Ilyen jellegű eset sem a TV2, sem pedig a Paprika eddigi történetében nem volt. Szakmai szinten nem egy ember ítéli meg, hogy valami tartalmilag bármilyen szempontból aggályos vagy nem aggályos, ez egy több szűrőn áthaladó dolog. És azok a jelenetek, amik végül is adásba kerültek, szintén átmentek több szűrőn, mégpedig valószínűleg azért, mert az adott szakemberek más kontextusban vizsgálták a tartalmat. Az, hogy verbálisan elhangzott, hogy nem ért egyet az adott szereplő azzal, ami történik, az megint egy olyan dolog, amit többen másképpen értékeltek. Azt, hogy ez végül is adásba került az nem a mi döntésünk volt. Az egésznek a tanulsága az, hogy minden szinten előre kell felkészíteni a műsorkészítőt, a közzétevőt, a köztes lépcsőn szereplő szakembereket az aggályos tartalmak veszélyeire. Mögé kell tenni még egy kört, foglalkozni kell a következményekkel. Foglalkozni kell azzal, hogy egy adott ember, egy adott szereplő egy adott helyzetben valahogy viselkedik, elképzelhető, hogy ezt egy nap múlva máshogy fogja értékelni, és lehetséges, hogy a harmadik napon megint teljesen másképp fogja látni. Az adott helyzetet az idő múlásával mindenki másképp éli meg. Mi bevezettük azt, hogy bármilyen olyan valóságshow-ban, ahol ilyen jellegű aggályos tartalom merülhet föl tréningeket tartunk. Egy prezentáció során megközelítjük a témát, az emberi és az etikai aggályosság szempontjából és megközelítjük a szakmai aggályosság szempontjából. Tehát, hogy milyen következménye lesz. Kinek tartjátok ezeket a tréningeket? Minden műsorkészítőnek, tehát akik a tartalom előkészítésében és megvalósításában részt vesznek. Azt tudni kell, hogy amikor egy szerkesztő ül egy képernyő előtt és csak történik valami, ahogy te is elsősorban a sztorit keresed az újságírásban, a szerkesztő is a történetet keresi. Elképzelhető, hogy valami nem egészen úgy csapódik le benne, ahogy az a valóságban, vagy, ahogy az esetleg valamilyen etikai szempontrendszer megkívánná. Éppen ezért egy ilyen eset után egy dolgot tehet az ember, ez lement megtörtént, roppantul sajnálja mindenki, és felkészül a jövőre azzal, hogy ilyen prezentációk és eligazítások során, már előre fölhívjuk az esetlegesen felmerülő későbbi aggályos tartalmak kezelésével kapcsolatban a teendőket és hogy milyen szűrőn, szemszögből kell azt vizsgálni, hogy abból utólag senki ne sérüljön. Ez az, amivel az ilyen helyzeteket meg lehet oldani. Az, hogy most mi történt, meg hogy ki akarta, hogy benne legyen, meg ki nem, azt mindenki megítéli úgy, ahogy akarja. Nem erőszakoskodunk nőkkel, pont.
Ősszel visszahoztátok a SuperTV2-re az Édes életet. Korábban még a TV2 azt mondta, hogy teljesen lecserélődnek a szereplők és Berki Krisztián sem szerepel benne újra, végül mégiscsak bekerült. Miért történt ez a változás? Ez az, amit tipikusan a TV2 döntéshozóitól kell megkérdezni. Mert a szereplők tekintetében nem a produkciós cég mondja ki a végső szót, mi javaslatokat teszünk, mi részt veszünk az előkészítésben, de az, hogy végül is ki kerül képernyőre, ki lesz a műsorvezetője, az a csatorna döntéshozóinak az asztala. Az elmúlt években ti voltatok a TV2 egyik legnagyobb beszállítói, sajtóinformációk szerint viszont idén nem készítetek műsort a csatornának. Hogy történt a szakítás és mit gondolsz a helyzetről? Az, hogy készítünk-e műsort 2016-ban a csatornának az jelen pillanatban egy nyitott kérdés. Szakításról nem beszélhetünk, mert a szakítás általában valamilyen olyan folyamatnak a vége, amit le kell zárni. Mi ezt a folyamatot nem zártuk le és a TV2-vel az elmúlt években az együttműködésünk mindkét fél számára abszolút jól működött. Azért is voltunk a TV2 legnagyobb beszállítói, mert nagyon megértjük azokat a szakmai szempontokat mindkét oldalon, amelyek nagyon sok gyártó nehezebben ért meg, és ezért az együttműködés is talán nehezebb. Ez egy nyitott piac, ahol más szereplők is lehetnek. Az, hogy a TV2 és a Paprika Latino szakított, ez ebben az esetben mindenképpen túlzás. Igen, de mégis arról szóltak a hírek, hogy 2016-ban a Paprika Latino nem fog gyártani műsort a TV2-nek. Ez túlzás volt? Ez túlzás. Minden évben az adott szezonra, illetve a következőre beszéljük meg, hogy mi mit adunk, mi mit gondolunk, mi az, amit a TV2 esetleg tőlünk szeretne megrendelni. Az, hogy a Paprika Latino minden egyes műfajra - legyen az reality, tehetségkutató, vagy táncos-lábdobálós - megfelelő szakemberekkel rendelkezik, és a legjobb minőségű terméket tudja szállítani, az tény, ezt soha senki nem kérdőjelezi meg. Az, hogy az adott piaci helyzetben más szereplők hogyan vállalnak szerepet, vagy hogyan tudnak szintén érvényesülni, az nem a TV2 és a Paprika Latino viszonyának kérdése, hanem a piaci viszonyrendszeré. A Paprika Latinoval a TV2 nem szakított, az, hogy 2016-ban mit fogunk gyártani, azt majd megnézzük 2016-ban.
Az Édes életnél viszont a gyártás közben abba kellett hagyni a közös munkát és átadni a műsort az IKO-nak. Ezt hogyan látjátok? Azt mindenki tudja, hogy a TV2-nél tulajdonosváltás volt és ennek értelemszerűen vannak olyan üzleti, együttműködési vetületei, ahol a csatornának jogában áll eldönteni, hogy egy adott produkciót, melyik cégtől rendeli meg. Az Édes életet a Paprika Latino hozta, a Paprika Latino fejlesztette ki, jelen pillanatban több országban gyártjuk nagy sikerrel. Az a know-how ami emögött van, azt mi hoztuk. A szakmán belül mindenki tudja, hogy az Édes élet formátuma egy A4-es oldal, tehát minden ami a műsor, azt utána kellett hozzáépíteni. Az IKO egy működő gépezetet vesz át, ami egy tulajdonosi döntés a csatorna részéről. Mi a továbbiakban is szeretnénk együttműködni a TV2-vel, hála Istennek, lekopogom, az elmúlt években olyan szintű szolgáltatást nyújtottunk, amivel még mindig elégedettek. Ezért a jelen üzleti viszonyok között, mi egész egyszerűen szakmai alapokra helyezve átadjuk ennek a műsornak a gyártását az IKO produkciónak. Hadd menjen tovább. Elsősorban az a fontos, hogy a nézők megkapják, amit megszoktak és szeretnek. Kolosi Péter, az RTL vezérigazgató-helyettese a SorozatWikinek viszont elmondta, hogy a tavasszal náluk látható A Farm című reality-t ti gyártjátok majd. Mit gondolsz a műsorról? A Farm az a műsor, ami már nagyon-nagyon régóta meg kellett volna csinálni. Szlovéniában gyártottuk legutóbb, ahol megötszörözte a Planet TV nézettségét a slot-ban. Az egész csatorna nézettségi átlagát is felhozta így el is verte az ottani első számú csatornát, a Pop TV-t, ami példa nélküli az ország történetében. Ilyen sikeres műsort, ami ennyire kiemelkedő eredményeket hozott volna, ekkora különbséggel, hirtelen most nem is tudnék említeni egyetlen közép-kelet európai országban sem. Nagyon sok tapasztalatot szereztünk annak kapcsán, hogy hogyan lehet ezt a műsort sokféleképpen, jól megcsinálni, úgy, hogy a lehető legtöbb nézőt vonzza. A Farm az a formátum, amely tizenéve a legkiemelkedőbben teljesít. Mindenkit vonz a farm, a tanya - nevezzük bárminek - a romantikája, ezen kívül az a reality amit ebbe a környezetbe lehet helyezni. Egyébként sokszor már Magyarországon is asztalra tettük A Farmot, hogy mi ebben a formátumban hiszünk, nagyon jól tudjuk csinálni, és bármely csatorna hatalmas sikereket érhet el vele. Az RTL is elég régóta fontolgatja tudtommal a műsor megvalósítását. Most, hogy éppen pár hete zárult le a szlovén Farm 2 gyártása, hihetetlen sikerrel, a produkció jó időben, jó helyen van. Az RTL szakembereivel együttműködve egy olyan sikerprodukciót fogunk tudni szállítani, tovább erősíti a csatorna vezető szerepét.
Menyivel előtte kezdődnek meg egy ilyen nagyobb produkció előkészületei és hogyan kell ezt elképzelni? Attól függ, hogy mikor kezdődnek meg az előkészületek, hogy mennyi idő van rá. Ököl-szabály szerint egy jó műsort előkészíteni a megfelelő castingal az hat hónap, tehát legalább fél évre előre kell gondolkodni. Ezek a számok és dátumok hajlamosak összemenni, ahogy közeledik az adásba kerülés időpontja, mert nagyon sokszor megtörténik az, hogy a megrendelő még nincsen döntési helyzetben, hogy azt mondja, hogy hat hónap múlva ezt fogom csinálni és mondjuk, ez lecsökken négy hónapra. Most egy olyan ideálishoz közeli állapotban vagyunk az RTL-el, ahol mind időben, mind produkciós szempontból egy nagyon összeszedett és nagyon előkészített műsort fogunk tudni letenni az asztalra. Ahogy Napóleon mondta; a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz és pénz. A jó Farmhoz pedig kell négy dolog: pénz, casting, casting és casting. Ami ilyenkor mindenkinek a legnagyobb fejfájást okozza és a legtöbb időt veszi igénybe, az a megfelelő szereplők megtalálása, illetve azok kiválasztása. Ezzel párhuzamosan ilyenkor zajlódnak az előkészítési munkálatok, hol fog aludni a stáb, milyen legyen pontosan a helyszín, hogyan alakítsuk ki a vezérlőket, a megrendelő igényeinek megfelelően milyen technikával dolgozzunk. Ez inkább egy produkciós technikai előkészítés, szintén hónapokat vesz igénybe. Ami a legeslegfontosabb sajátossága egy ilyen műsornak, az az, hogy azokat a szereplőket megtaláljuk, akik majd azokat a történeteket fogják tudni hozni, amelyektől egy ilyen reality hosszú távon érdekes lesz. Mert az, hogy emberek egy farmon kecskét fejnek, elolvasva izgalmasnak tűnik, de nagyon hamar nem az. Egy farm ugyanúgy működik, akár egy fikciós történet. Azoknak az embereknek, akik részt vesznek ebben a kihívásban és beköltöznek, személyes történetük kell, hogy legyen, önmaguktól, kell, hogy legyen olyan viszonyrendszerük, ami sztorit hordoz önmagában, ami egy szappanoperaként kibomlik A Farm háttere előtt. Tehát az a lényeg, hogy mi ilyenkor a történeteket és az embereket keressük. A kecskéket is, de azok könnyen megvannak.
Várhatóan milyen műsorokat gyártotok még 2016-ban Magyarországon? Ilyenkor még 2016-ra előrevetíteni bármit is nagyon-nagyon nehéz, mert ezek a tárgyalások általában meglehetősen titokban zajlanak az adott csatornával. Ha én most bármi ilyet mondok, akkor rögtön tudja minden más piaci szereplő, hogy ki, kivel tárgyal és miről. Ezt viszont értelemszerűen nem tehetem meg, mert többek között annak, hogy akár egy országon belül akár több konkurens csatornának is tudunk gyártani, illetve az a titka, hogy amióta a piacon vagyunk, egyik legfontosabb irányelvünk az üzleti titoktartás. Térjünk át egy kicsit a nemzetközi vizekre. Említetted, hogy a Paprika Latino 11 országban jelen van Euróban. Melyek ezek? Annyi az ország, hogy figyelnem kell, nehogy hibázzak: Magyarország, Románia, Bulgária, Szlovákia, Csehország, Lettország, Litvánia, Észtország, Szerbia, Szlovénia és Costarica. Mi az a trend, ami elmondható az összes felsorolt területre? A trendeket vizsgálhatjuk úgy, tévéműsor szempontjából. Van egy nézői és egy szakmai oldala a dolognak. A nézői oldalon azt lehet mondani, hogy közép-kelet Európában minden országra jellemző, hogy a fikciós történetek egyre inkább előtérbe kerülnek, gondolok itt a sajátgyártású tévésorozatokra. Ebből van nekünk is saját fejlesztésű, mint például a Black Widows, ami nagyon nagy siker Észtországban és valószínűleg most több országban műsorra fog kerülni. Ezek olyan tartalmak, amelyek hosszú távú, szappanopera vagy telenovella jellegűek, ezekre egyre nagyobb igény van minden egyes országban. Ezeket rettenetesen drága gyártani, és rettenetesen nagy előkészületet igényelnek, óriási az egyszeri befektetés, és roppant nagy a kockázat az adott csatornának. Mert mi van, ha nem jön be? Hát akkor baj van. Ez egy olyan dolog, amit sokáig műsoron kell hagyni, hogy kiderüljön, hogy nézik-e. Viszont ha nincs baj, és az emberek azonosulni tudnak a történettel, és a karakterekkel, akkor gyakorlatilag az adott csatorna döntéshozói hátradőlhetnek egy kicsit a székben, mert akkor az a slot az biztos lesz, sokáig stabil lesz a nézettség. Ez az egyik legnehezebb és az egyik leghosszabb előretekintést igénylő műfaj.
A Paprika Latinonál fontos célkitűzés, hogy minél több olyan saját fikciós tartalommal jöjjön elő, amelyeket közép-kelet Európában asztalra tud tenni, mert óriási igény van a műfajra. Kevés olyan cég van, amely üzembiztosan szállítani tud ilyen tartalmakat, vagy olyan nemzetközi csapat van mögötte, amely ezt úgymond üzemszerűvé teszi. Nem véletlenül használom ezeket a kifejezéseket. Nagyon sokan nem tudják, hogy ez nem úgy megy, hogy van egy nagyon kreatív író, aki nagyon kitalálja a történetet, hanem ezek nemzetközi tapasztalaton alapuló csapatmunkák. Például a Paprika Latino most részt vesz egy olyan írói fórumlebonyolításában és rendezésében Csehországban, ahol közép-kelet Európa legjobb írói gyűlnek össze, és brit előadóktól hallgatják meg, hogy a legnagyobb brit forgalmazók és kreatívok hogyan látják ezt a fikciós tartalmak jelenét és jövőjét. Annak idején, amikor a Jóban Rosszban még fiatal volt, a vezető író egy brit szakember volt. Egész egyszerűen azért, mert ahol sok ember van, ott sok olyan kreatív és sok olyan tehetség van, akik ezt egy életformaként csinálják nagyon sokáig és olyan tudás halmozódik fel bennük, ami hozzásegíti a magyar, vagy a cseh, vagy a román alkotókat, ahhoz, hogy egy másik perspektívából szemléljék ezt a műfajt. Egy ilyen fórum segítségével olyan hosszú távú történeteket tudnak majd letenni az asztalra, amelyek nemzetközi szinten is vonzóak. Ezekből a történetekből akár több mutációt is meg lehet majd csinálni, egy kicsit románosabban, egy kicsit magyarosabban, vagy egy kicsit litvánosabban. Úgyhogy, ha egy egyértelmű közép-kelet európai, nézői igényekre vonatkozó trendet kéne mondanom, akkor az a saját fejlesztésű fikciós tartalmak előtérbe kerülése. Szakmai szinten egyértelmű trend az úgynevezett hub-produkciók előtérbe kerülése. Közép-kelet Európában produkciós központokat hozunk létre, ahol nyugati és skandináv produkciókat gyártunk komoly megtakarítással. Erre talán a legjobb példa a Release the Hounds, amely Litvániában forgott, angol megrendelőnek, úgy, hogy ez egy angol formátum. Ez egy nagyon drága, nagyon innovatív műsor, ami egy az egyben litván stábbal, magyar kreatívok részvételével forgatott le a Paprika. Reményeink szerint jövőre is jönnek, mert óriási siker a műsor. Milyen produkcióról van szó? Ez egy horror-reality, teljesen új a műfaj is, most már kezdenek megjelenni mutációk. A címe Release the Hounds, roppant szórakoztató, vicces és nagyon ijesztő.
Ez olyan, mint Játék határok nélkül 2014-es évada, ami francia produkció, de költséghatékonysági szempontból Budapesten gyártották? Igen. Nekünk megvannak a szakembereik minden országban. Egyszerűen mondva, ha van egy ügyfél, aki azt mondja, „Szeretnék egy nagyon drága tévéműsort, egy darabot”, mi meg tudjuk mondani neki, hol a legköltséghatékonyabb, és hol tudja a legjobb helyszíneket megtalálni ehhez. Például most készült a Spartan X című, holland produkció, melyet 4K-ban forgattak, tehát ők már ennyire előre gondolkodnak, ami egy történelmi, spártai reality. Ezt itt Magyarországon vettük fel, Hollókőn, mert itt volt meg rá a legjobb helyszín és itt volt a legjobb szakember gárda. ,A Holland ügyfélnek óriási megtakarítás velünk dolgozni. Elindult egy olyan televíziós áramlás közép-kelet Európába, a mi produkciós központjainkba, ami egy egyértelmű tendenciaként fogható fel. Ha azt mondom, hogy valaki 35-40%-kal olcsóbban le tudja gyártani ugyanazt, ugyanabban a minőségben, csak fel kell ülni a repülőre, akkor ez egy olyan üzleti modell, ami egyértelműen előnyös. Ugyanakkor nagyon nehéz kommunikálni az ügyfelek felé, hogy ez tényleg működik. Ha most azt mondanám, hogy csinálj egy újságot, remek gánai helyszínt tudok neked, akkor vakarnád a fejedet, hogy a fene se akar Gánába menni. Mostmár britek, svédek, amerikaik is megtapasztalhatták, hogy a régióban igenis le lehet gyártani komplex produkciókat, komoly megtakarítással angol vagy amerikai színvonalon. Vannak-e olyan érdekességek, amik csak bizonyos országokra jellemzőek? Az Ezek megőrültek például egy olyan műsor, ami Magyarországon óriási siker, máshol viszont roppant nehezen eladható. Ennek ellenére most úgy néz ki, hogy lesz egy ország, ahol meg fogjuk valósítani, és felbuzdulván még a régi magyar sikereken, a portfóliónkban tartottuk a műsort egész közép-kelet Európában. Azt, hogy csirkének öltözött celebeket nézzenek, napi főműsoridőben bármely csatornán, más országokban nem igazán tartják elképzelhetőnek. Az Ezek megőrültek nagyon egyedi tartalom, de magyarok csinálták, nagyon lelkesen, magyaroknak. Ami egy szintén lenyűgöző dolog, lehet, hogy van róla hivatalos adat is, de ebben nem vagyok biztos, az, hogy a Paprika történetében, a legeslegtöbb sorozatot megélt műsor az a Wife Swap, a Feleségcsere, ami Romániában a 22. szezonját éli. Ilyen hosszú szériákat csinálni bármiből, az leginkább egy román sajátosság, például. Nagyon különböznek a piacok, de leginkább az egyes formátumok megvalósítása az, ami különbözik, minőségben, igényben, technikában, szereplőben, mindenben.
Amíg a magyar például egy nagyon kifinomult szemű néző és megköveteli a nagyon jó vizuális minőséget, addig vannak olyan országok, ahol erre sokkal kisebb az igény. Minden évben, mind a két vezető csatorna mindig bele akar tenni valamit, hogy akkor én vagyok a csillogóbb, én vagyok a szebb, és igen komoly anyagi ráfordítással ezt meg is valósították. Tehát meglehetősen drágán készülnek ezek a műsorok, és a magyar a szem igenis ezt megszokta. A néző nem fogja megfogalmazni vagy látni, hogy a Rising Star fala hajlított LED-ekből van vagy vetítik, de azt igen, hogy „áá ez nem olyan szép, mint az amerikai”, amit egyébként a neten látott. A magyar, ilyen szempontból igényes. Formátum szinten nagyon hasonló az a pool, amelyből minden ország merít, tehát, van egy-egy olyan, amely éppen a Paprika Latino tapasztalata miatt valósulhatott meg. Mert, ha mi azt mondjuk, hogy itt egy Édes élet és ez neked sikeres lesz, akkor elhiszik. A sok országban megbukott Rising Star esetében már nemzetközi piac szereplői keresnek meg minket, hogy mit csináltunk máskép, amitől Magyarországon működött. Van a céghez kötődő kommunikáció, hogy ha mi azt mondjuk, hogy ez jó lesz, akkor elhiszik, de ugyanabból a nagyon hasonló pool-ból választják ki a környező országok is a formátumaikat. A Big Brother, a Való Világ, Your Face Sounds Familiar, Rising Star, X-Faktor - most direkt nem csak azokat mondom, amiket mi gyártunk - Hal a tortán, Come Dine with Me, és ezek mutációi folyamatos jelenléttel bírnak az egész régióban. Magyarországon több mint 100 magyar nyelvű csatorna van, pedig csak 10 millióan élnek az országban. Más Közép-kelet-európai országokra is jellemző, hogy ennyi tévéadó van jelen? Jellemző, sőt az is, hogy szorosabb a verseny. Ha megnézel egy magyar nézettséget, akkor a tetején van egy RTL vagy egy TV2 és utána van egy óriási nagy lyuk. Ez Szlovéniában például szintén jellemző, de ha megnézünk, mondjuk egy szerb nézettségi grafikont, az úgy néz ki, mint egy EKG. Ott sokkal inkább műsorokat választanak az emberek és átkapcsolnak egy másik csatornára, egy másik műsorra és sokkal kevésbé jellemző az a brand-hűség, amit Magyarországon megfigyelhetünk. Szinte távkapcsolónkba van kódolva az, hogy az RTL-re vagy a TV2-re kapcsolunk először, és mire eljutunk bármilyen kábelhez, addigra már nagyon-nagyon sok néző marad el. A nézettségeket Magyarországon nagyon meghatározza a márkahűség, ami ennyire nem feltétlenül jellemző más országokban. Az a fajta csatorna és tartalomkínálat, ami Magyarországon megvan, az a környező országokban is jellemző. Sőt, tovább megyek, nagyon sok olyan tematikus csatorna van, amely a tartalmait a régióban minden országban megosztja. Ha nézed a halászlé rotyogtatós műsort, akkor az tud menni, szlovénül, bolgárul meg magyarul is. Magyarország ebből a szempontból egyedi, mi szinkronizálunk, ezért nem beszélnek a magyarok nyelveket. Más országok feliratoznak vagy alámondanak. Nincsen, mondjuk úgy ilyen kultúrája a szinkronizálásnak. Ugyanazt a tartalmat odarakja, vagy alábeszéli, vagy pedig feliratozza. Tehát sokban különbözünk, de jellegét tekintve ugyanolyan kereskedelmi tévéket nézünk, mint mások a régióban. (Fotók: TV2, RTL Klub, SorozatWiki)


További hírek

Holnap véget ér a TV2 egyik legsikeresebb műsora

Kiderült, hogy idén karácsonykor lesz-e Reszkessetek, betörők!

Hamarosan búcsúzik az RTL Klub legnézettebb műsora

3 év után megszűnik az RTL Klub egyik műsora



Hozzászólások